Befejeztem a Pilinszky-projektumomat. (Aki nem akarja a leírást elolvasni, annak dióhéjban annyit, hogy Pilinszky János Két szonettjét mesterszonettnek feltételezve megírtam a "hiányzó" 2×14 szonettet úgy, hogy összeálljon a két szonettkoszorú). 2004 óta dolgozom a tervezeten,  a napokban készültem el a huszonnyolcadik szonettel. Ennél is jobb hír, hogy, úgy tűnik, hamarosan meg is jelenhet egy külön könyvben. Ezt még nem merem elkiabálni, de ha minden igaz, akkor már április közepén kezükbe vehetik az olvasók. Ezért gyorsan megírtam a leendő kötet előszavát, fülszövegét és egy korábbi képversem alapján a borítót is megterveztem (a kiadónak tetszik). Voltaképp elégedett lehetek: a magam-támasztotta írói kihívásnak maradéktalanul sikerült eleget tennem. Hogy verstani szempontból megfelelőt  alkottam, abban biztos vagyok, hogy a költői tartalom terén méltó tudtam-e lenni Pilinszkyhez, azt majd eldöntik az ítészek és az olvasók.