Nem is tudom, kellemes-e vagy inkább zavarbaejtő ilyen levelet kapni... Az Ismeretlen Blogolvasó ritkán fedi fel kilétét magánlevélben. Ha jelentkezik, inkább rövid véleményt mond, netán saját személyét tolja előtérbe valamilyen ügyben. De hogy magáról keveset szólva inkább azt részletezze, mikor miben hatották rá a blogomban közzétett írások, ez eddig nem történt meg velem. Most azonban H.L., miután magáról is írt néhány bekezdésnyit, így folytatja:Nem állítanám, hogy maradéktalanul értem, vagy átérzem az olvasottakat, de van néhány kitörölhetetlen élményem, melyet Önnek köszönhetek. Szégyenszemre az Ön blogjából tudtam meg, hogyan kell elérni a Magyar Elektronikus Könyvtárt, és ugyancsak az Ön inspirálására letöltöttem „Utas és holdvilág” című könyvet. Nem áll szándékomban részletezni az eseményt, röviden csak annyit, hogy sokkoló hatású volt számomra. Annyira megérintett, hogy készítettem egy szerkesztett, kinyomtatott példányt magamnak, hogy olyankor is elő tudjam venni, ha nem vagyok számítógép közelben.
Az Erzsébet téri tüntetések alkalmával valami olyasmit írt, hogy Önnek arról a helyről inkább az a látvány jut eszébe, amely a budai oldalra tekintve feltárul az ember szeme előtt. Ezt olvasva nagyon elröstelltem magam, mert minden reggel, amikor a munkahelyemre megyek, áthaladok az Erzsébet hídon, és bizony nem tűnt fel nekem ez a látvány. (Egyszer valahol azt olvastam, hogy a mai Rómában lakók nem is érdemlik meg azt a kincset, amit az elődök rájuk hagytak). Nos, azóta, amikor reggelente átmegyek a hídon, amennyire a forgalom engedi, mindig vetek egy pillantást a várra, és néhány másodpercre beugrik valakinek a neve, aki felhívta a figyelmemet erre a látványra.
Levele végén aztán kiderül, nemcsak azért írt, hogy ezeket tudtomra hozza. "Egyik munkatársa" létrehozott egy többszáz oldalas írásművet, azt kellene véleményeznem...
