Én akartam írni róla - de megelőzött, és ő írt rólam... Tegnap nagy megelégedéssel fedeztem fel, hogy legkedvesebb barátaim között is a hozzám legközelebb állók egyike, Lőkös Ildikó ír netnaplót a litera.hu portálján. Örömömben pattintottam is neki azonnal egy emailkét, hogy látom ám, és örvendek, és majd ajánlani szeretném a blogomban. El is terveztem, elbeszélem majd, hogy mióta ismerjük egymást, hogyan levelezgettünk anno és hogyan mostanában. Erre nem meglőzött!? És megírta a ma olvasható naplójában, hogy ajánlani fogom a blogomban, hogy mióta ismerjük egymást, hogy miként levelezgettünk anno és mostanában... Szerencsére azért hagyott még nekem is egy-két apróságot. Például.Például azt, hogy színházi honlapján olvasható egy több mint tízéves interjúja velem. Vagy hogy néhány évvel ezelőtt, amikor Irodalmi Szalont működtettünk manzárdunkon és művészeti díjakat adtunk át, akkor a budapesti Új Színház dramaturgjaként ő tartotta a díjazott Trill Zsolt laudációját. (A fényképen mellettük Szűcs Nelli.)
Vagy említhetem még azt is, hogy amikor a Duna TV riportfilmet készített velem, akkor abban bizony Ildi is szerepelt, azon legkedvesebb barátaim egyikeként, akikkel a távolság (és az országhatár) miatt leginkább csak az interneten tarthatok rendszeres kapcsolatot. Örülök, hogy benne van ebben filmben, valahogy én is egészebb vagyok általa.
Ildivel akkor - részben a film kedvéért - néhány hosszabb emailt váltottunk, főleg irodalmi témákról sztoriztunk, ezek részletei sajnos kimaradtak a filmből, így talán egy picit érthetetlen is az egész. De mi pontosan értjük. Egymást. (A riportfilm 5 részre vágva itt nézhető meg, Ildikó az 1. részben szerepel, a 7. perc 17. másodpercétől kezdődően.)
De szerepel kedves barátném naplókönyvemben is, ott még apáink megismerkedésének történetét is megírtam dióhéjban. No meg azt, hogy négyesben (Évával és Lacival, Ildi férjével) életem egyik legkellemesebb napját éltem meg, amikor a kapolcsi nyüzsgedelem (Művészetek Völgye) után ellátogattunk a szinte kihalt tapolca-diszeli Látványtárba, és a hajdani malomból kialakított kiállítóterem melletti presszóban hosszan ücsörögtünk...
Nektek meg jó olvasást: Lőkös Ildikó heti netnaplója.
Vagy említhetem még azt is, hogy amikor a Duna TV riportfilmet készített velem, akkor abban bizony Ildi is szerepelt, azon legkedvesebb barátaim egyikeként, akikkel a távolság (és az országhatár) miatt leginkább csak az interneten tarthatok rendszeres kapcsolatot. Örülök, hogy benne van ebben filmben, valahogy én is egészebb vagyok általa.Ildivel akkor - részben a film kedvéért - néhány hosszabb emailt váltottunk, főleg irodalmi témákról sztoriztunk, ezek részletei sajnos kimaradtak a filmből, így talán egy picit érthetetlen is az egész. De mi pontosan értjük. Egymást. (A riportfilm 5 részre vágva itt nézhető meg, Ildikó az 1. részben szerepel, a 7. perc 17. másodpercétől kezdődően.)
De szerepel kedves barátném naplókönyvemben is, ott még apáink megismerkedésének történetét is megírtam dióhéjban. No meg azt, hogy négyesben (Évával és Lacival, Ildi férjével) életem egyik legkellemesebb napját éltem meg, amikor a kapolcsi nyüzsgedelem (Művészetek Völgye) után ellátogattunk a szinte kihalt tapolca-diszeli Látványtárba, és a hajdani malomból kialakított kiállítóterem melletti presszóban hosszan ücsörögtünk..."...ahogy most visszagondoltam a Tapolca-Diszel-i Látványtár melletti presszóban forró csokoládét hörpölő önmagamra, amint művészetről és irodalomról vagy az élet más haszontalanságairól beszélgetek feleségemmel és barátaimmal – nos, az jutott eszembe, hogy annál íróbb, annál magyarabb hazafi, annál kárpátaljaibb és európaibb én nem tudok és nem is akarok lenni, mint amennyire ott és akkor, azon a kellemes délelőttön annak lennem adatott."Most meg Ildi naplót ír a Literán, ott hemzseg szövegében a magyar művészvilág sokasága, és a sok monogram között ott találom az enyémet is. Jólesett, köszönöm. Ölelésem küldöm, Ildikó, jó netnaplózóst - és csók a családnak!
Nektek meg jó olvasást: Lőkös Ildikó heti netnaplója.
