Balla D. Károly
TÁRT AJTÓ ELŐTT
A félelem mit árthat már neked?
A válladról letépve rég a bátrak
viharkabátja. Egyik zsebéből átrak
a másikba a sors. Torkod reked,
és nem mondasz több hőstörténetet.
Lódulj előre: nem maradt más hátra.
A jegyszedő is sarkáig kitárta
a végjátékok ajtaját neked.
Mit árthat innen már a reszketés?
Ne tartson vissza jótékony küszöb.
Felvette bérét rég az alkuszod.
Remegd csak végig ezt az átkelést,
és azt se röstelld, hogyha botlanál.
Ki túl fogad, az biztos lábon áll.
KÉSVE ÉRKEZŐ KÜLDÖNC
Csak tűzzél zászlót oromra és tatra
öleld az árboc ingó oszlopát,
így jussál el a gyűrt homályon át
a fényesebbnek látszó túlsó partra.
S ahogy a végzet álnokul akarta:
A gyönge érvek horpadt oldalán
csak halljad meg a bús szirén dalát,
te késve megjött küldönc. S nézz magadba:
ki számításból várta jöttedet,
azt furdalások nélkül vessed meg –
csupáncsak hitvány férc és híg habarcs
a bársony hittel kérkedők erénye.
De mindenektől óvd és nagyra tartsd,
hitét ki érted sírva összetépte.
Megjelent: Duna-part, 2008. június