A közmondás szerint akasztott ember házában nem illik kötélről beszélni. De mi a helyzet akkor, ha magukon a háziakon ütközik ki a kötél-komplexus, és ők hozzák szóba a kötél általi fenyegetést akkor is, ha az teljesen indokolatlan? Illetve hát talán igazságosabb úgy fogalmazni, hogy az egyszer már megégett ember nemcsak a tűztől, hanem a füsttől is fél – ugyan mi mással lehetne magyarázni a mostani esetet, melynek során az ukrán főváros lakosai sajátos bűnbakot találtak maguknak.
Kijevben hetek óta zuhog az eső, és a hírek szerint egy nagy múltú lap szerkesztőségébe özönlöttek a telefonhívások, amelyben az aggodalmaskodók a jelentős médiafigyelem mellett most üzembe helyezett genfi részecskegyorsítót tették felelőssé a szűnni nem akaró felhőszakadásért, sőt, közérzetük megromlásáért is a tudósok „kétes, kiszámíthatatlan következményekkel járó kísérleteit” hibáztatták. Számomra nem kétséges, hogy az ügyben Csernobil kollektív emlékezete játszott közre: akkor is esett az eső, amikor 1986-ban a lakosságnak kötelezően részt kellett vennie a szovjet dolgozók önkéntes május 1-jei felvonulásán, mit sem tudván arról, mi történt pár nappal korábban mindössze 120 km-re, s miféle sugárzó anyagot hoznak a felhők. Nem csoda, ha a kijeviek semmi jóra nem számítanak, ha a lapok gyanús atomfizikai kifejezéseket használva egy óriási tudományos kísérletről számolnak be – és ráadásul az eső sem akar elállni.
Az ügy horderejét egyébként jellemzi, hogy az újságnak meg kellett szólaltatnia Valerij Pugacsot, a kijevi Nukleáris Kutatóintézet nagyenergiájú fizikai részlegének a vezetőjét, aki lehűtötte a kedélyeket: a nagy hadron ütköztető (LHC) több mint kétezer kilométerre található az ukrán fővárostól, így semmilyen befolyása nem lehet az utóbbi időjárására. Felteszem, a kijeviek hittek is, meg nem is tudósnak, illetve az újabb hírnek, miszerint 2009 tavaszáig bizonyos üzemzavarok miatt (na ugye!) a részecskegyorsítót nem indítják újra.
A kijeviek közérzetét – és nemcsak az övékét – azonban minden bizonnyal nem csupán a korán jött ősz, a hosszú esőzés vagy a tudományos létesítmények iránti bizalmatlanság rontja. Újra súlyos hatalmi válság alakult ki az országban, a két korábbi szövetséges összekülönbözött, egyikük felmondta a koalíciót és most a korábbi ellenséggel látszik együttműködni (vajon honnan ismerős ez a felállás?). Egyre valószínűbb, hogy Viktor Juscsenko államelnök kénytelen lesz feloszlatni a parlamentet és előrehozott választásokat fog kiírni – holott már a 2007-es is nem soron következő, hanem szintén előrehozott volt.
Minderre ráadásul itt van az USA-ból indult pénzügyi világválság, amely alól – és ebben egyetértenek a szemben álló politikai felek – Ukrajna sem vonhatja ki magát. De hogy azért legyen minek örülni is a pénzzel kapcsolatban: a Nemzetközi Fejlesztési Bank (IFB) által szervezett szokásos éves versenyen az ukrán fizetőeszköz, a hrivnya nyerte el az év legszebb valutája címet. Az esztétikai szempontok mellett értékelték papírjának a tartósságát is: a hírek szerint a hrivnya a strapabírást tekintve erősebbnek bizonyult, mint az angol font. Úgyhogy remélhetően a politikai és gazdasági kríziseket is túléli, nem különben az előrehozott választásokat. Mire az utóbbit kiírják, vélhetőleg az eső is eláll Kijevben.
Balla D. Károly
Megjelent: Új Szó, 2008. szept. 27.
