Mint NolBlogomban beszámoltam róla, egy nagyon kedves régi zenei anyagomat sikerült letöltenem a netről: Manfred Mann és az Earth Band The Good Earth című albumát, amelyet 1975-ben, megjelenése évében rögzítettem szalagos magnóra. Agyon is hallgattam, de aztán - részben kényszerűségből - áttértem a kazettákra, 200 orsónyi zenei anyag elfekvőbe került, és én vagy 25 éve nem hallottam ezt a remek muzsikát. Érdekes, hogy ugyanabban a blogomban egy hasonlóan régi, 1985-ös és még korábbi epizódokra emlékeztetett egyik olvasóm, mint kiderült, volt földim. Már az is furcsa, hogy most haiku-íróként talált rám, miközben negyedszázada a valóságban is találkoztunk. Nevét viszont nem árulta el, így nem sikerült azonosítanom. Lásd az utolsó hozzászólásokat ez alatt a link alatt: Hogyan lettem haiku-költő.
A fentebb említett album egyik legszebb, motívumaiban visszatérő számát, a Föld himnuszát megtaláltam a Tecsőben is:
És hogy legyen valami élőbb képiség is:
