Tegnap jelentős irodalmi élményekben volt részem. A kiváló író, Balla D. Károly műveivel ismerkedtem. Egyfelől többheti hanyagolás után elolvastam készülő regényének mintegy százezer karakternyi (kb. 60 oldal) elkészült részét, és nem kis megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a szöveg igen jó. A cselekményszálak ugyan kicsit széttartanak, de bízhatóan sikerülhet majd őket egybeterelni a regény végéig. A másik, egyenesen megrázó élményt ugyanezen jeles szerző két versének az olvasása váltotta ki. Erre abból az alkalomból került sor, hogy egy folyóirat elküldte a decemberi számában megjelenő költemények korrektúráját. Hibát nem találtam bennük, lévén tökéletes művek.
A szerző irodalmi kvalitásainál csak szerénysége nagyobb.
