A Bárka most megérkezett idei utolsó számában három nemrégiben írt angol szonettem jelent meg. Úgy gondoltam, a petrarcai szonettek után (ezekből száznál többet írtam) megpróbálkozom a versforma Shakespeare-i változatával is. A különbség annyi, hogy az olasz szakaszolást részben megtartottam.
Balla D. Károly
ŐSZI TOR
E tompa őszben minden felragyoghat
és lábra kaphat bármi indulat,
a gyönge szél a jussodból kiforgat,
eső rak rád kis álnok kínokat.
E szürke ősznek minden zuga színes,
hiába száll az arcokra korom,
s habár a kincs a sorban állóké lesz,
neked is jut majd konc e bősz toron.
E csöndes ősznek minden sarka hangos,
a serlegekből felbugyog a gyász –
és zúgnak mind a félrevert harangok,
kezdődik már a víg halotti tánc.
Hiába mondanád, hogy mindez morbid.
Nem hallja meg, ki telt torokból ordít.
ÉRVEK SÚLYA ALÓL
A torzulások árka egyre mélyebb,
feszült kötélen vérszín inga leng –
magukba hullnak mind a pisla fények
az ércek odvas mélyén, odalent.
Kimért hatállyal fennforog az átok,
konok magányból füstölög a vész –
fenn torra gyűlnek együgyű szabályok
és lenn megállni minden óra kész.
Halottlepel, mely őseidhez vinne,
az nincsen más, csak formalin-fehér –
ebben jön minden hős a foszlott színre,
ahol a pászmák síkja összeér.
Hitet gyaláznak itt a súlyos érvek –
és szétmar mindent majd a hullaméreg.
HŰVÖS RETTENETBEN
A tél is megjön, úgy ám, Hátha-herceg,
hiába színlel őszt a kárhozat,
s hiába lennél ártatlan ezerszer:
a fagy már bűneidben válogat
és varjakat küld rád: kerengve szállnak,
köröznek fenn a háztetők felett,
fejedre hullnak le, akár a vádak,
sötétek, mint a lelkiismeret.
Hiába bókolsz hűvös rettenetben,
akár a végzet, károg rád a múlt.
Ma mégis lázadj fel a sorsod ellen,
ez egyszer hátha nem maradsz alul!
Emelnéd éppen öklöd nagy mohón,
– de szállni kezd a válladra a hó.
Megjelent: Bárka, 2008/6.; Bárkaonline, 2008.12.03.
