6-7 éve már alaposan használtan, mondhatni ócskán (de nagyon olcsón) vásárolt HiFi-tornyom még működő funkciói mára igencsak megritkultak. Annak idején azért vettem, mert kitűnő rádióvevője mellett régi bakelitlemezek lejátszására is alkalmas volt, így remek régi (mintegy 30 éves) lemezjátszóm hosszas agonozálása után kollekcióm kedves darabjait  újra meghallgathattam rajta. Hogy kazettákat is lejátszott, azt ráadásnak vettem (de felvenni már nem lehetett vele); CD viszont nem volt benne. Ez a funkció olyan nagyon nem hiányzott, CD-imet kezdettől számítógépen hallgatom. Ám a jó régi masinán évek múltán előbb a lemezforgató állt le, nemrégiben pedig a  rádió is elhallgatott. Kapóra jött P.I. ötlete: az interneten rendeltem egy új berendezést (lásd). Ismertője szerint ez szinte mindent lejátszik: bakelitet, CD-t, DVD-t, mp3-at; van rádiója, USB- és memóriakártya-csatlakozója... Viszont magnója nincs. Így most elhatároztam, lehallgatom az összes régi kazettámat.

Germanista ukrán irodalomtörténész-ismerősünk jelentkezései. Kárpátaljai származék, még az itteni egyetemen doktorált, aztán beljebb költözött az országba, egy nem túl messzi városban működik professzorként és - ha jól érettem - félig Lengyelországban él. Most azért keresett minket, mert Ungváron élő, beregszászi születésű, magyarul jól beszélő menye Kijevben a kárpátaljai magyar irodalomból fog doktorálni, kutatásainak fő csapásiránya "a Ballák". Emiatt kétszer meg is látogatott minket a segítőkész após, leginkább azt jött kikönyörögni, hogy összes könyvünket és a rólunk szóló kritikákat összeszedjük és átadjuk menyének. Én eléggé utálom az ilyesmit, sok diákot és kutatót elküldtem már hasonló esetben. Nem így apu, aki össze is gyűjtött és örömmel átadott mindent. Látogatása során a professzor nem győzte fejtegetni, hogy "a Ballák" nem más, mint a kárpátaljai magyar irodalom "toposza" és "genomja". Egyben kissé fájlalta, hogy Éva nem Balla néven publikál...