a VillanySpenót honlapja már nem érhető el, ezért kivettem a nem működő linket a szövegből - seo: google keresés első hely -
A Digitális Akadémia óta az utóbbi évek egyik legjelentősebb "netirodalmi" fejlesztésének gondolom a hálózati irodalomtörténeti kézikönyv, a VillanySpenót elindítását. A nagyszerű kezdeményezésről az Élet és Irodalom eheti számában olvashatni a projekt egyik vezetőjének, Horváth Ivánnak a részletes cikkét, ez sajnos a neten csak a jövő héttől lesz elérhető (majd frissítésként belinkelem), addig is a FigyelőNet > később 24 .hu > cikkéből értesülhetünk a "szabad irodalomtörténet" indulásáról és néhány fontos jellegzetességéről. De többet tudhatunk meg róla, ha egyenesen a VillanySpenót oldalát keressük fel (bár a cikkben nincs link, azért könnyű megtalálni), és ott tájékozódunk mibenlétéről, működéséről. A lényeg pedig nagyjából a következő:
A VillanySpenót alapját a Szegedy-Maszák Mihály szerkesztésében 2007-ben megjelent A magyar irodalom történetei c. háromkötetes mű alkotja. Ezt nevezi a szakmai zsargon Neospenótnak annak okán, hogy elődje, a Sőtér István szerkesztette hatkötetes 
A magyar irodalom története védőborítójának színe miatt a Spenót becenevet kapta. (Az FN cikke az elején tévesen egyébként ez utóbbi digitalizált változataként említi a tárgyalt projektet, hogy aztán a következő bekezdésben mégis a Szegedy-Maszák-félét nevezze meg kiindulópontnak).
Nos, a hálózati kézikönyv egyfelől digitális formában tartalmazza a Neospenót teljes anyagát annak lezárt, könyvben megjelent alakjában. Másfelől ugyanezeket a fejezeteket közreadja aktualizált, szerkesztett és szerkeszthető, továbbírható és kiegészíthető formában. Harmadrészt módot ad további fejezetek megírására és feltöltésére. Ezen felül lehetőség van összefoglalók, "puskák", kiegészítő jegyzetek, hivatkozások készítésére és közreadására. A dolog lényege tehát voltaképp az, hogy míg a könyv "betelt", lezárt, addíg a hálózati könyv gyakorlatilag korlátlanul fejleszthető - és ebbe a munkába a közreműködők sokkal szélesebb tábora vonható be, semmint egy hagyományos szerkesztőségi műhelymunka során.
A rendszer, bár külső megjelenésében is emlékeztet rá, mégsem teljesen úgy működik, mint a Wikipédia. Regisztráció után sem lehet azonnal belebabrálni a cikkekbe, nem lehet "csak úgy" új anyagokat feltölteni. Minden olvasói hozzájárulásnak előbb túl kell jutnia a szerkesztők szűrőjén - amit én helyesnek is tartok. (Különbözik a rendszer a Wikitől abban is, hogy minden fejezet, szócikk, kiegészítés szerzői névvel jelenik meg.) Mindez persze részben megkérdőjelezi a hálózati kézikönyv "szabad" voltát - de hát a szabadságnak is vannak fokozatai, és hogy egy ilyen projekt bármilyen lezárt könyvnél ezerszer szabadabb, abban senki sem kételkedhet. Nyitott és szabad abban a tekintetben is, hogy a legkülönbözőbb értelmezéseknek és értékeléseknek teret adhat.
Végül egy remek technikai "szolgáltatás": a rendszer bármelyik cikke egyetlen kattintással PDF-formátumúvá alakítható - ez nagy segítség azoknak, akik más adathordozóra, más olvasóba kívánják áttölteni az anyagot - netán elvetemültségükben ki is akarják nyomtatni.
A fentiek alapján szócikket készítettem a Wikipédián: Villanyspenót.
Frissítés: 2011-ben a Spenót felvette anyagába az én egyik tanulmányomat is, amely ma elérhetetlen volt (a rendszer leállását egy olvasó nekem panaszolta fel :), mert a Googleban az én blogposztomat találta a Spenót helyett), ezért szövegemet feltettem ide:
Érdekesség: A Google keresőben már nem található a kézikönyv induló oldala, azaz törölték az indexből. Az online anyag tehát talán már hosszabb ideje elérhetetlen vagy akadozik, megbízhatatlan. Ellenben a Wiki-cikkem utáni első Google keresőtalálatok között az én bemutató cikkem található, így most engem találnak meg (és kicsit zaklattak is), azok, akik erre keresnek rá:
