Tükörbe nézve vagy fotóimmal szembesülve rá szoktam csodálkozni magamra: hát már nem az a Krisztus-képű poéta vagyok, akinek voltaképp még most is tudni szeretném magam? Valóban ilyen viziló-képem lett? Hát igen, az lett. Most szerencsém volt meggyőződni róla, midőn Takáts Sanyi barátom nálunk járván készített rólam pár tucatnyit. Nem ő tehet róla, hogy úgy nézek, ki ahogy. Íme: