A Könyvfesztiválra jelent meg: Szép versek, Magvető, Bp., 2009. Benne:

Balla D. Károly:

Önisme

          hiába fejted egyesével burkait
          mindig új héjat növeszt magára
          a hámra újabb réteget feszít
          minden szál alatt egy újabb bála

          hiába hámozod ki hólyagok alól
          köréje friss hab türemkedik
          s kövülve véd, rejt, palástol
          bonthatod újra reggelig

          felmetszhetsz minden réteget
          hiába hinnéd, nincs tovább
          csak halmozódik hegre heg
          s végül új bőrbe vedlik át

          a nyúlós hártya felszakad
          de alatta páncélos kitin
          hiába vágod át magad
          a bugyrok újabb bugyrain

          és nem szakad a láncolat
          a héj alatt egy újabb tok
          bármi mélyre ásd magad
          csak rétegek és hályogok

          zománc alatt a burkolat
          a burkolat mögött födém
          hiába pattog le a lakk
          az ércen túl egy újabb fém

          vasak mögött a titkos zóna
          a szektorokhoz  átjáró vezet
          a tiltó táblán túl egy bója
          életveszélyes övezet

          cikkelyek, karéjok,  újabb szféra
          látszólag megnyílik a rendszer
          de a mélyek mélye csalfa céda
          be nem enged s nem ereszt el

          hiába fejted fel az összes kérget
          mindig új héjat növeszt a mag
          hogy így legyen, azt épp te kérted
          hogy meg ne sejtsed önmagad

Cinkelt jeggyel

Kitárt karokkal várunk, sok keresztény,
és köztünk, megládd,  te is egy lehetsz,
és bódít majd a hit, mint könnyű szesz,
és szállhatsz majd a földi nyűgöt vesztvén:

más szenved érted ott az Úr keresztjén,
te megkapod, mit megkíván a test,
s ha buzgóságod többé nem ereszt,
nem csüggedsz majd a szép erények estén,

csak vállat vonsz, ha húgod céda lesz,
hisz utcasarkon árulsz te is lelket,
és nem ügyelsz a gondra, hogyha már

a messzi távol csalka fénye vár:
azé leszel, ki cinkelt jeggyel felvesz
a nagy hajóra, melyet egy cél kerget.

Csalt kegyek ragálya

A nagy hajóra, melyet egy cél kerget,
serényen szállj ma fel, és álruhád
a válladon csak könnyen vessed át –
köszöntsd az összes ott potyázó szentet.

Ne félj, hogy köztük egy is felismerhet.
Közös a vétek és közös a vád:
a bűnt közülük egy sem szegzi rád
– ki cinkosod, az mindenektől felment,

cserébe tőled várhat hallgatást.
Terjedjen így a csalt kegyek ragálya,
ma senkitől sem kell a vallomás!

S amíg a révbe ér az égi gálya,
a kételyre csak egy Igaz felelget
és egy szél hajt: a végtelen Lehellet.