Mivel láthatóan egyfajta reneszanszát éli a Twitter és mivel verseny is indult, magam is újra intenzívebben használni kezdtem ezt az alkalmazást. Túl sok értelmét eddig, bevallom, nem láttam, és az én internetes szokásaimba most sem tartozik bele, hogy naponta többszört hírt adjak afelől, éppen mit csinálok-gondolok-érzek, most mégis mepróbálom részben kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. Annál is inkább, mivel (anélkül, hogy ezért bármit is tettem volna) hatvannál többen követik csiripeléseimet. Így hát kísérletet teszek arra, hogy a twitteremet webnaplóm kiegészítéseként használjam, egyben integráljam is blogomba. A következőképpen.
Egyrészt - és leginkább! - a twitteren azokat az aktuális észrevételeimet teszem közzé, amelyek külön posztot nem érdemelnek a blogon (de beleférnek a 140 karakternyi terjedelembe). Másrészt időnként korábbi aforizmáimból is szemezgetek. Harmadrészt szükség esetén itt üzenek twitterem figyelőinek - illetve blogom olvasóinak is. Ugyanis - és ez nagyon fontos - legújabb csiripeléseim itt a blogon is nyomon követhetők a bal hasáb külön ablakában Twitterem cím alatt.
Miközben erre felhívom a figyelmeteket, egyben arra is ösztönzök mindenkit, hogy maga is csiripeljen, nyisson saját twittert (itt), használja ezt a mikroblog-szolgáltatást üzenetváltásra, híradásra, információszerzésre. Leginkább pedig arra, hogy az én bejegyzéseimet figyelje - mostantól ugyanis intenzíven twitterezek. Netán twitterezem. Merthogy talán ikes ige.
