Nem szoktam frissen írt verseimet a blogban azonnal közzétenni (inkább csak azután, ha valahol már megjelentek), de ma szakítok ezzel a gyakorlattal. Talán mert rosszul aludtam, mert reggeltől erősen fáj üresnek érzett fejem, vagy csak azért, mert ez most nagyon kikívánkozott belőlem:
 

MEGJÁTSZOTT ÉRTELEM

Arányait ha mindig meghagyod,
fel nem borul a játszott értelem,
de nyomban gyönge térdeire rogy,
ha többre tör és vágya féktelen,

ha távlatai túlontúl nagyok,
és visszahajlik már a széleken.
Nem épül így a fokra minden fok
és nem hasíthat metsző éle sem,

a völgy fölött a csúcsa nem ragyog:
a mélybe tér meg olcsón, csendesen,
és elfelejti, volt-e ősi ok
gőgösnek lenni torz magaslesen.

Arányait ha rendre meghagyod,
jámbor lehet, akár a végtelen;
ám ön-türelmed folyton s egyre fogy
– és ostobává tesz a félelem.