Azt hiszem, 20 éves koromban pontosan érettem volna azt, amit most csak kapiskálok. Rendkívül érdekes cikket olvastam egy logikai és valószínűségelméleti paradoxonról, amelyről érdekes módon korábban nem is hallottam. A paradoxon lényege a következő. Két boríték közt választhatunk, tudva, hogy az egyikben kétszer akkora összeg van, mint a másikban. Amikor választottunk, megnézzük, mennyi a pénz a választottban (mondjuk 10 $). Ezután dönthetünk, hogy megtartjuk-e ezt, vagy mégis a másikat kérjük. Mivel azonos az esélye annak, hogy a másikban a fele, illetve annak, hogy a kétszerese van, így átlagosan a várható összeg: 5 + 20 osztva 2-vel, azaz 12,5 - ami több a 10-nél. Tehát valószínűbb, hogy a cserével nyerünk, semmint az, hogy veszítünk vele. A csere az összegtől függetlenül kedvezőnek mutatkozik, voltaképp akár azelőtt dönthetünk úgy, hogy cserélünk, mielőtt kinyitnánk az első borítékot. Sőt, már azelőtt tudjuk, hogy cserélni fogunk, mielőtt még egyáltalán választottunk volna! Ez szögesen ellentmond annak a szintén nyilvánvaló feltételezésnek, hogy a két boríték elvben egyenlő esélyű.
Az említett cikk a paradoxon feloldásához vezető gondolatsort járja körbe neves kutatók elméleti kutatásai nyomán, több analógiára hivatkozva és további bonyolító paraxont bevonva. (Éspedig: nem csupán a csere kedvezőségének paradoxona "működik", hanem még az is, ha aszerint döntünk a megtartás vagy a csere felől, hogy a talált összeget nagynak vagy kicsinek tartjuk - ez akkor is igaz, ha az általunk választott értékhatárról fogalma sincs annak, aki az összegeket a borítékba helyezi...) Rendkívül izgalmas kérdések, érdekes analógiák... - bár nem vagyok benne biztos, mindig sikerült-e a lényeget megragadnom. Saját szavaimmal visszaadni pedig meg sem próbálom.
