Abszolút egészségesnek és adekvátnak (!?) mondta magát az ukrán főváros 57 esztendős polgármestere azon a rögtönzött sajtótájékoztatón, amelyet úszónadrágban tartott a kijevi Dinamo stadionban. Előtte 400 métert futott, 15-ször felhúzódzkodott és 50 métert úszott, hogy ezzel bizonyítsa, mint mondta, nemcsak Kijevnek, hanem egész Ukrajnának, hogy mind fizikailag, mind pszichésen tökéletesen egészséges. Miközben izmait mutogatta, azt is elmondta, a demonstrációra azért is szükség volt, hogy tisztára mossa hazáját mindattól a szennytől, amelyet a politikusok rákentek.

 

Rekedten gurgulázott, ahogy markoltam a hatéves tenyeremben, sután be- letekerve egy szaggatott újságpapírba. Mozgott kicsit, de én lihegve az izgalommal kevert enyém-érzéstől, még jobban rászorítottam, guvadt a szemünk.
 

Iszonyodtam a csúszós, alig mozgó testtől, ahogy a leszorított test puffadt hasa táncolt az ujjaim közt; ijesztésül szántam, a már nagylány tizenéves nővéremet akartam megbüntetni — a házfestésből megmaradt színeket nem akarta velem együtt rámázolni a ronda varangyra.

A Fujitsu cég bemutatta a kereskedelmi forgalomba kerülő első színes e-könyv olvasóját, a FLEPia névezetűt. Az energiatakarékos e-papír-technológiára alapuló más fejlesztések még csak fekete-fehérben tudják azt (vagy kevesebbet), amit az új ketyere színesben produkál. Érintő-kijelzés, 2024×768 pixel felbontás, beépített WiFi (azaz vezeték nélküli internetezés lehetősége), fejhallgató- és USB- csatlakozó, memóriakártyával 4 GB-ig bővíthető kapacitás (ez kb. 5000 db, egyenként 300 oldalas könyv tárolására elegendő!).

Egy manzárdőr feljegyzéseiből, 2009. febr.

Lányom némi aggodalommal hívja fel figyelmemet egy cikkre, amely szerint Ukrajnában rövidesen országos szintű zavargásokra kerülhet sor a lakosság kilátástalan helyzete miatt. Kicsit megrettenek, hiszem is meg nem is a riogatást.

Éppen lassan íródó regényem mélyrétegeiből merülök fel a valóság felszínére, nem szívesen hagyom magára hősömet apja világvégi faházában, örömmel görgetném tovább a történetet, szinte engem is érdekel, merre fordul sorsuk. Pontosabban inkább az izgat, mit tudok kihozni kettejük ellentmondásos viszonyából, mit ért meg a fiú az apja halál-elméletéből, tudatosul-e benne, hogy apja voltaképp szellemi hagyatékát adja át hosszú monológjában, kifejtve, hogy élet és halál egylényegű, nem egyebek, mint egyazon dolog két összefüggő létezése. Mint két örök kannibáliker, táplálkoznak egymásból, ha az egyik fogy, a másik őbelőle hízik, és viszont, de voltaképp mindig ugyanaz a lényeg ölti fel magára hol a slampos élet gönceit, hol az elegáns halál szmokingját. Önmagunk számára pedig a halál, mondja hősöm apja a regényemben, nem más, mint azon hiányoknak a tudomásulvétele, amelyek külön-külön az életben is megvoltak, épp csak nem tudtuk, hogy minek az alkatrészei, hogy micsoda roppant konstrukció áll össze belőlük életünk végére. Ki-ki maga építi fel a saját halálát önnön élete hiányaiból.