Szép deli legény Kolosunkat több mint egyhavi kórházi kezelés után március 16-án megműtötték. Súlyos mellhártya-gyulladása vezetett ide, de a sebész szerint a most eltávolításra került gennygóc hónapokkal ezelőtt, tavaly év végén keletkezett. Holott aktuális megbetegedése előtt Kolosnak nem voltak erre utaló tünetei. Bárhogy is: egy öt órás igen komoly műtét keretében most kitisztították mellhártyája és tüdeje fertőzött részét. Aránylag jól viselte a beavatkozást és a körülményekhez képest jól van - de az operáció utáni 2-3 nap még kritikusnak számít, a felépülés pedig igen hosszadalmasnak ígérkezik. Éva, amikor csak lehetséges, vele van, nemkülönben hűséges barátja, Csaba, aki igazán sokat segít Évának a Kolos körüli teendőkben.

Bonyolítja a helyzetet és igencsak próbára teszi Éva teherbírását, hogy immár három fekvőbetege van, egy a kórházban, kettő itthon: apám állapota múlt év októbere óta folyamatosan romlik, és cirka két hete ez a folyamat felgyorsult. Már segítséggel sem tud kikelni az ágyból, ereje fogytán, miközben olyan fájdalmakra panaszkodik, amelyeknek az orvos szerint nincsen semmilyen szervi oka, így voltaképp, abszurd módon, a lába csupán a fejében fáj - ettől azonban még ugyanúgy szenved, és ugyanúgy megakadályozza, hogy talpra álljon, sőt, lassan mozdítani sem lehet az ágyban - ráadásul az ilyen jellegű panaszokra még az erős fájdalomcsillapítók is hatástalanok. Egyre gyengébb, magatehetetlenebb, azelőtt tobzódó életkedve is el-elhagyja már.

Hogy a végére valami jobbat is írjak: sok elkerülhetetlen intézkedés és némi nem várt adminisztrációs huzavona után Csönge megkapta munkavállalási engedélyét (ténylegesen már január óta dolgozik), így vélhetőleg nem lesz akadálya annak, hogy magyarországi diák-státusa megszüntével is tartózkodási engedélyt kapjon.