A fotó még a kórházban készült, de tegnaptól  - bő másfél hónap múltán - újra itthon van Kolos. Nyúzottan, legyengülve, erősen lefogyva  - de gyógyultan! A teljes felépülés még hónapokig eltart, amin az előzmények ismeretében nem is lehet csodálkozni. (Ami viszont érdekes: most, hogy arca is megnyúlott, sokkal fiatalosabb lett, öt évvel ezelőtti önmagára emlékeztet.) A már-már kilátástalannak tűnő családi körülményekkel, a három fekvőbeteggel járó sok feszültség után kicsit talán megnyugodhatunk és  Éva vállán is végre-végre csökkent a teher; habár a legidősebb Ballával inkább súlyosbodni látszik a helyzet...

Ezúton is köszönjük a sok aggódó telefonhívást, érdeklődést és segítséget - bízunk Kolos mielőbbi megerősödésében.

És ha már családi krónika: Csönge a nem kevés nehézség árán megszerzett munkavállalási engedélye után most a tartózkodásit is megkapta 2 évre. Nagyon boldog vele. Évának pedig új könyve jelenik meg a Könyvfesztiválra. Bár erősen hívják, sajnos semmi esély rá, hogy a bemutatóra elutazzon.