Ha nem is úgy, mint a Fidesz a nemzeti Magyarországét, de én is múltat építgetek mostanában: a sajátomat. Írói weboldalamra igyekszem összegyűjteni mindazt, ami még előkaparható archívumomból. Digitális korszakom kezdete (1996) óta szinte minden saját munkám megvan (ha nem is a leghasználhatóbb formátumban), de a korábbi évek, évtizedek anyaga meglehetősen hiányos (a valóban fontos írásaim szerencsére könyvekbe kerültek). Ennél is rosszabb a helyzet a könyveimről írt recenziók, ismertetések terén: itt bizony igen hiányos a gyűjteményem, csak az utóbbi években (főleg, mióta digitálisan elérhetőek) őrzöm meg őket. Most mégis előkerült a munkámról valaha írt legnegatívabb kritika, fel is tettem rögvest a megfelelő helyre. Itt olvasható:

Szerkezet - regény nélkül (tudni kell, hogy ha nem is csak ezért az írásáért, de nem sokkal megjelenése után a szerzőt az általam vezetett alapítvány nívódíjban részesítette). A bíráló megállapítások szinte vetekszenek azokkal az észrevételekkel, amelyek olykor én írok magamról (álnéven vagy anélkül). Az Élted volt regénye c. munkámmal egyébként viszonylag sok írás foglalkozott (voltak elismerőek is...), főleg, ha azt nézem, utóbbi könyveimről alig-alig írtak a t. kollégák. Összességében persze azért elég sok minden megjelent már rólam; amit mostanáig összeszedtem, innen érhető el: RÓLAM. A kínálat néhány címmel még bizonyosan bővül.

Közben persze publikációs listáimat is elkezdtem összeállítani, visszafelé haladva az időben. Jelenleg itt tartok: 2009 2008 2007 (utóbbi még építés alatt), ez pedig még év végéig remélhetőleg bővül néhány tétellel: 2010.

Könyveim anyagát is jórészt elérhetővé szeretném tenni az oldalon. Az utolsó háromé fenn is van, de most ugrottam kicsit az időben, visszaléptem 1999-es válogatott verseimhez. Ha ezzel is végzek, akkor tavalyi kötetem anyagával együtt (amely az utóbbi 10 év termésének java) gyakorlatilag minden fontos(abbnak gondolt) versem elérhető lesz ezen a webhelyen. Külön oldalon épül az időrendi verslista, a 99-es gyűjtemény darabjai pedig itt szaporodnak napról napra: Halott madárral. E percben még csak két vers van fenn, de ezek igen fontosak: alighanem első igazi költeményeim. (Többször megírtam már: esetemben - részben a hosszú kiadói átfutási idő, részben a cenzurális viszonyok miatt - sikerült előállnia annak a helyzetnek, hogy amikor 1979-es kötetem megjelent, én már rég túl voltam azon a színten, amelyet az ottani, korábbi években írt zsengék képviseltek. A 78-79-ben írt legjobbjaim nagyrészt csak 1990-91-es köteteimbe kerültek be.)

Az írói oldalra történő elhelyezéssel párhuzamosan időnként itt, a blogomban is újraközlöm a jellemzőbbeket. Most ezeket:

Bemutatkozás

- Én az Ember vagyok -
mondtam én, az Ember,
de nem nyújtottam kezet.

- Én a Halál vagyok -
szólt a Halál,
és barátságosan meglóbálta kaszáját.

- Tudom, ismerlek -
mondtam,
és megpróbáltam mosolyogni.

- Én az Élet vagyok -
szólt az Élet,
és felém rebbentette galambjait.

- Örülök, hogy megismerhetlek -
mondtam kedélyesen,
de aztán váratlanul felüvöltöttem,
amikor a galambok a vállamra szálltak.

(1978)

Vízió

csak születésem pillanatában
voltam egyetlen villanásra
szemtől szemben a halállal

csak halálom pillanatában
látom meg egyetlen villanásra
az élet valódi arcát.

(1978)