Kötetbe nem került az a szonettem, amelyet két eltérő változatban is megírtam és publikáltam (az elsőnek szerb fordítása is elkészült), s amelyet most archívumom rendezgetése közben megtaláltam. Pedig talán érdemes lett volna valamelyik verzió a könyvbéli szerepeltetésre, de egszrészt az anyag összeállításakor éppen nem került a kezem ügyébe, másrészt úgy gondolhattam, szövegem olyan erősen kötődik az ihlető képhez (lásd fentebb: Magritte: A fenyegetett gyilkos), hogy nélküle "érthetetlen". De talán mégsem. Ítélje meg az olvasó:

Az első változat a zEtna webmagazin egyik irodalmi projektuma keretében készült: a jeles francia szürrealista festő munkájához kellett szövegeket írnunk. Én ezzel rukkoltam ki:

Balla D. Károly
Adieu, monsieur Chopin
    
Amíg az ágyon gyönge nőm pihenget,
én könnyű valcert búsan hallgatok,
s akár a Szajna-parti angyalok,
már nem fontolok semmi messzi tervet.
    
Belém Chopin-dal kedvet nem lehelhet,
nem képzelek már semmi jót s nagyot:
veszem kabátom s mindent itt hagyok.
Az élettől a kedvem végleg elment,
 
s a szívem marja gyilkos mélabú.
Mit érdekel a három szemtanú
s a titkosrendőr, aki elfog rögtön
 
- az én szerelmem volt a rosszabb börtön,
ezért gyilkoltam meg a drága nőt.
...A dalnak vége. Jó Chopin, agyő!

A projektumban részt vevő Sava Babić szerb írónak, műfordítónak megtetszett szonettem, átültette anyanyelvére:

Karolj D. Bala
Adieu, monsieur Chopin

Dok se moja nežna draga odmara,
laki valcer tužno svira za mene
i poput anđela c obale Sene
život će bez mene da klopara.

Šopen mi ne može vratiti dušu,
o dobru ne mislim, uzimam kaput
i sve ostavljam, krećem na put.
Konačno, život prevršio gušu,

srce mi mori tuga duboka.
Baš je mene briga za tri svedoka
i policajca koji će i mene

skleptati - ljubav je gore rešenje,
zato sam dragu ubio za tren.
... Melodiji je kraj. Adieu, Chopin!

Prevod Sava Babić

Aztán egy későbbi folyóiratközlés kedvéért kicsit átigazítottam a versemet, próbáltam jobban elvonatkoztatni a képtől, egyszersmind felfedeztem benne bizonyos kosztolányis hangvételt és motívumot, ezt vállalva alcímbe vettem a Mestert:

Balla D. Károly
Szomorsopen
       kosztolányis gramofonhangra

amíg az ágyon gyönge nőm pihenget
én könnyű valcert búsan hallgatok
s akár a Szajna-parti angyalok
már nem fontolok semmi messzi tervet

e dal sem oldhatja a bántó csendet
amely a lelkem mélyén meglakott
veszem kabátom s mindent itt hagyok
hisz mért maradna az ki úgyis elment

már nem marasztal kedv és mélabú
se feddő vád vagy cinkos szemtanú
mosolygok csak akárha titkos flörtön

veszem kabátom gyilkos sálam öltöm
– s utánam szól a kékre fulladt nő
Chopin-nel serceg még egy bús adieu-t

A projektumban egyébként még egy szöveggel részt vettem: "beleírtam" Vass Tibinek ugyancsak a kép ihletésére készült versébe. Ez a szövegem most írói ldalamra is felkerült: De nem, de elég, no igen, no hiszen