Volt egyszer egy vita, volt egyszer egy vetélkedő - nosztalgiázzunk!
A Megasztár menedzsmentje 2006-ban úgy döntött, hogy a döntőbe jutott két versenyzőnek, Gyurcsány Ferencnek és Orbán Viktornak nem külön számok előadásában, hanem énekpárbajban kell megmérkőznie az Év Hangja díjért. A jelentős eseményről akkori blogom is tudósított.
A párbaj előtt
Tilla: Akkor most hallgassuk meg, mit vár a zsűri a mai estétől! (Türelmetlenül hallgatja végig őket, alig várja, hogy újra ő beszélhessen.)
Presser Gábor: Azt gondolom, hogy valaminek a végére jutottunk. Meg azt gondolom, hogy még soha nem állt két ilyen felkészült versenyző a zsűri előtt. Akik ismernek, tudják rólam, hogy én ezt a műfajt nem nagyon szeretem, meg szerintem elég rossz számot választottak a párbajhoz. Ez olyan zene, amit nem is kell megkomponálni, csak ki kell kölcsönözni a hangokat hozzá a közhelygyűjteményből. Nem tudom, hogy sikerül-e jól előadni a versenyzőknek. De én bízom bennük, szurkolok nekik. Mindenkinek jó mulatást kívánok. (Tenyerét befelé fordítve kezét megemeli és int vele, kicsit mosolyog.)
Bakács Tibor Settenkedő: Hát nem is tudom... Komolyan mondom, boldog vagyok, hogy ezt megéltem. Ilyen énekesekre van szüksége a magyar hazának. Én is katolikus vagyok, mint a pápa, azért mondom, hogy nem rossz ez a szám, amit Pici bácsi lesajnált. Én egyből családot alapítanék, ahányszor csak meghallom. No, hát persze, igen. Nekem nincsen hallásom és a zenéhez se értek, de azt tudom, hogy mitől szarja össze magát az ország. Ettől, barátaim, ettől össze fogja! Isten titeket úgy segéljen... ...Bassza meg, ezt elszúrtam, nem is ezt akartam mondani. (Visszafekszik az asztalra. Nagyon szomorú.)
Novák Péter: No akkor most az van, hogy nagyon jó hangulatú, de kemény próbáink voltak a versenyzőkkel, felkészítettük őket alaposan, kidolgoztunk minden apró részletet, szerintem nem lesz semmi probléma. Jó úton vannak afelé, hogy profikká váljanak, de én azt is szeretném, ha megőriznék amatőr hamvasságukat. Akárki lesz is a győztes, annyi biztos, négy évig ő fogja nekünk húzni a nótát. Egyébként pedig szolgálunk ezen az estén egy-két meglepetéssel is, például azért, hogy az esélyek kiegyenlítettebbek legyenek, az egyik versenyző alá magasabb pulpitust építettünk, hasonlóan ahhoz, mint ahogy Póka Angéla és Bocskor Bíborka szombati duettjében is az egyik versenyző nyelve alá kavicsot teszünk. Szerintem mindenki nagyon jól fog szórakozni. Ha mégsem, akkor kérem, hogy ne az én anyámistenét szidják. (Levágja magát a forgószékébe, hátradől, szigorú arcot vág.)
Pély Barnabás: Megmondom őszintén, hogy én nagyon izgulok. Tudom, hogy milyen érzés színpadon állni és arra várni, hogy kifütyöljenek. De mivel következetes akarok lenni magamhoz, én a Kontor Tomira szavazok. Köszönöm, nekem nagyon tetszett. (Csak miután leült, súgja neki oda Soma: "Te hülye, a rekesztős hangú kedvenced nem is szerepel és a produkciók csak most következnek." Pély megvonja a vállát.)
Soma: Mivel én lennék itt a női ősprincípium megjelenítője, ezért úgy is mint az ország mamagésája, csak annyit akarok mondani, hogy mind a két versenyző égi ajándékot kapott odafentről (műszempilláját rezegtetve felnéz), és azt azért kapták, hogy nekünk továbbajándékozzák, és efölött én őrködni is fogok, hiszen azért hívtak ide engem, hogy képviseljem a trancendens independent ándergrándot. Azt előre megmondhatom, bárki is fog nyerni, nekem a másik jobban tetszett. De azért gratulálok. (Pislog.)
Görög Zita: És mit mondnak a versenyzők? Hogy érzitek magatokat, srácok? (Egyik lábát oldalba vetve próbál okos képet vágni.)
Gyurcsány Ferenc: Ez egy nagyon nehéz szám, és egy nagyon fontos választás. A közönség nemcsak arról dönt, hogy melyik versenyző tetszik neki jobban, hanem hogy milyen stílusú énekelést akar hallani a következő Megasztárig. Hogy szabad lesz-e szingli hordákban lufikkal technózni, vagy nem lesz szabad. Én nagyon bízom a sikerben, igaz, hogy igen kemény, nehéz hét van mögöttem, mert az árvíz közbeszólt. De egy versenyzőnek azt is meg kell mutatnia, nemcsak a színpadon, hanem hogy ő a legény a gáton is. Nagyon bízom a győzelemben, bevallom, én arra a lakóparki lakásra hajtok, hogy végre már ne cikizzenek a mostani kéglinkkel.
Orbán Viktor: Kedves barátaim, azt kell mondanom, a jó döntéshez csak azt kell mérlegelni, megváltozik és jobbra fordul-e a zeneélvezők élete, ha minden úgy megy tovább, mint eddig, vagy pedig változtatásra van szükség. Aki úgy érzi, hogy a Megasztár többre képes, az szavazzon a változásra. Az éneklés és a gázsi elvált egymástól. Ha én győzök, akkor csökken az állástalanok száma, mert mindenki szerepet kap a nagy népi összetáncban, amihez én fogok fütyülni."
Görög Zita: Akkor következzen... Tilla: ...az énekpárbaj!
A párbaj után
Görög Zita: Srácok jól vagytok? Hogy éreztétek magatokat a színpadon?
Tilla: Amíg kilihegitek magatokat, hallgassuk meg a zsűri véleményét!
Peresser Gábor (zavartan mosolyog; megvárja, amíg abbamaradnak a bekiabálások): Hát nem is tudom. Nagyon érdekes volt, de egy kicsit zavarban vagyok. Tudod, Viktor, benned eddig éppen a színészi tehetségedet szerettem, de most baromira rosszul fogtad fel a szerepedet. Nagyon sajnálom, hogy a sok dicséret után most kellemetlenkedni fogok, de hát el kell mondani, hogy félreértetted a helyzetet. Ebben a párbajban te voltál a kihívó. Vagyis te kellettél volna hogy legyél. De te meg behúztad a füledet-farkadat, nem is néztél arra, akit kihívtál, hanem énekeltél bele a kamerába. Ez nem volt jó. Kitértél a párbaj elől. Nagyon sajnálom. De te sem tetszettél igazán, Ferenc. Az tök jó volt, ahogy először letámadtad a Viktort, meg jó volt másodszor is, harmadszor is. De aztán baromira untam, ahogy erőlködsz, hogy leénekeld a színpadról. Azt már láttuk tőled az elején, hogy jobban bírod erővel, és én azt vártam, hogy a végére csak megsajnálod ezt a szegény fiút és kicsit megsimogatod, öledbe veszed vagy valami. De így olyan volt az egész, mint egy nyomuló buldózernek és egy hátráló szomorú bivalynak a viadala. Nem tudom, hogy ki fog több szavazatot kapni a közönségtől... A Bakács majd talán megmondja .
Soma (nagyon komolyra veszi): Szakmázzunk bizony! Hát drágáim, én még annyi hamis hangot, mint amennyit ezen az estén, soha életemben nem hallottam. Az odáig rendben van, hogy saját felfogás meg egyéniség, de hát intonáció, intonáció és harmadszor is intonáció! (Megenyhül) De hát azért édes pofák voltatok, imádtalak titeket, olyanok voltatok együtt, mint Stan és Pan, amikor kölcsönösen hülyére veszik egymást... (kacag, aztán visszavesz a jókedvéből). Különben pedig hatalmas ajándékot kaptatok odafentről (felnéz, majd szinte megrendül), és egyáltalán nem mindegy, hogy ebből nekünk mit tudtok átadni. Ferenc, neked olyan, de olyan hang van a torkodban és olyan férfias a fellépésed, hogy minden magyar nő titkos vágya az, bárcsak lennél haramia és elrabolnál minket egy tüzes paripán! Máris itt a lúdbőr, tudtam előre... Te pedig Viktor, olyan kis gyámoltalan vagy, hogy ahogy meglátlak, felébred bennem az anyai ösztön és szeretnélek a keblemre ölelni (megemeli kebleit, elérzékenyül). Viszont édeseim, azt nem lehet, hogy egyetlen tiszta hang ne jöjjön ki a torkotokon. Tessék megtanulni énekelni, mert ez így egy kalap szart sem ért. De azért gratulálok.
Tilla: Meghallghattuk a zsűri véleményét, köszönjük, (az énekesekhez:) nektek van valami hozzáfűzni valótok? Ferenc?
Görög Zita: Köszönjük, köszönjük, és most pedig...
Tilla: Most pedig, mielőtt kezdődne a közönségszavazás, még megkérdezzük a zsűrit, hogy ha tőlük függene, akkor ők kit választanának az Év Hangjának.
Presser: Ezt nagyon nehéz megmondani... Amióta befejeztétek a dalt, azóta gondolkozom, hogy mi hiányzott nekem ebből az egészből. Aztán rájöttem. Hát az nem létezik, hogy Viktor nem énekelt bele a számba egyetlen közmondást vagy népi szólást sem. Olyasmit, hogy Aki hátulról előre énekli a dalt, az a végén megbotlik a violinkulcsban, vagy hogy Aki dudás akar lenni, az a Mikola, ilyesmik. De azelőtt Ferencnek is voltak ezek a jó kis csujogatói, hogy csináljukmeg! és miazhogy! - ezek baromi jók voltak, nekem nagyon hiányoztak. ...Ha egy nevet kell mondani... hát legyen a ... legyen a Ferenc. De még jobb lenne, ha együtt maradnátok duóban. (Huncut mosoly.)
Bakács: Az az igazság, hogy én már elköteleztem magam a Viktor mellett, de a Ferencet is nagyon csípom, de tényleg! Olyan, mintha a fiam lenne, néha szeretném a térdemen lovagoltatni, aztán pedig jól kiporolni a nadrágját. Háhá! De hiába szeretem a Ferit és hiába énekel jobban, mert tudom, hogy az országnak a Viktor hangjára van szüksége, mert Viktor azt énekli, amit a Julis nénik és Pista bácsik hallani akarnak, és tessék tudomásul venni egyszer és mindenkorra, hogy az ország nem belőlünk áll, nem a Somából és a Novák Petiből, nem a Petrovics Emilből és a Szokolay Sándorból, még csak nem is belőlem, hanem a Kodály-módszertől mesterségesen elszigetelt és a dodekafóniától hátrányosan elzárt csupa Julis nénikből és Pista bácsikból, és az ő életüknek az egyetlen vigasza a Viktor, nekik csak a Viktoruk van, nekik ő énekel, nem pedig ez a luxustrubadúr, én tehát országos nemzeti érdekből azt mondom, hogy Viktor legyen az Év hangja. HAJRÁ! (Lehanyatlik.)
Soma: Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert a tisztes magyar anyák nevében Viktort, a belevaló magyar bestiák nevében pedig Ferencet választanám, így hát megkérdezem a transzcendens mivoltomtól, hogy melyiket szeressem (két mutatóujját halántékára teszi, repeső pilláit lehunyja).
Novák: Amíg a Soma meditál, elmondanám, hogy mi hiányzott még. Nemcsak az intonációval volt baj, hanem a nációval is. Hát egy kurva hangot nem énekeltetek a nemzeti dolgokról! Viktor, semmi tizenötmillió, semmi kettős állampolgárság? Hát hogy gondolod ezt?! Ferenc, hol maradt a nemzetstratégia, szülőföld-program, nemzeti vízum?! Azt hittétek, hogy ezt lelazsálhatjátok?
Soma: Megvan! Az ezoterikus axcendensem szerint annak kell tovább jutnia, akinek világosabb az aurája. A Ferencét látom fényesebbnek, majd bele vakul asszonyi szemem, még a bugyim is belenedvesedik. Sajnálom, Viktor, ez nem a te napod.
Tilla: Az egy másik műsor... De Novák Péter még nem mondott nevet!
Novák: Én nem tudok igazságosan dönteni, mert nekem a Megasztár jövőjét kell néznem. Az biztos, hogy a CD-t inkább Viktorral venném fel, mert azt több példányban lehet eladni.. De a kocsit inkább kapja meg Ferenc, neki csak egy van, a Viktornak meg 10. És legyen a Ferencé a lakóparki lakás is, úgyis azt mondta a kisfilmben, hogy nagyon ciki az a kégli, ahol most lakik.
Pély (ábrándjaiból riadva, papírjai közt keresgélve): Én közben azt írtam fel magamnak, hogy megmondom őszintén, nekem nagyon tetszett. És mivel következetes akarok maradni magamhoz, szerintem jusson tovább a Kontor Tomi.
(A kép egy pillanatra elsötétül; Reklám)
bdk notesz - télikert | ungparty pr marketing cikkgyűjtő oldal |
