Én úgy gondolom, Johannes Gutenberg nemhogy nem tiltakozna az elektronikus könyvek megjelenése és térhódítása ellen, hanem lelkesen üdvözölné a tudomány és technika ezen újabb nagyszerű vívmányát, amelynek hordereje joggal hasonlítható össze a könyvnyomtatás felfedezésével. Ha valamiért mégis tiltakozna, akkor legfeljebb azért, mert a legnagyobb kárpátaljai közéleti lapban egy fölös t-betűvel megtoldották a nevét.

Jellemző, hogy a figyelemfelkeltő cím után a könyvnyomtatás atyjáról szó sem esik, nevét sem említi a szerző. A hozzáértés mértékét mutatja az is, hogy nem elektronikus, hanem elektromos könyvnek nevezi az e-bookot...

 Első látásra egy kütyü, ami valamivel nagyobb egy maroktelefonnál. Viszont nincs hangja, nem lehet vele sem beszélgetést kezdeményezni, sem üzenetet küldeni. Olvasni annál inkább. Akár hétszáz hagyományos könyv anyagát is tartalmazhatja. Nem rontja a szemet, hiszen különleges technológiával előállított "elektromos papírból" készül. Súlya alig húsz deka, és mivel hagyományos elemmel működik, egy hónapig nincs gond a feltöltésével. És hogy mi ez a csodavalami? Nos, a fiatalok legújabb kedvence: az ebook, vagyis az elektromos könyv. 

Mivel mentálhigiéniai okokból jó ideje nem foglalkozom a Kárpátaljára irányuló támogatások - hm, mondjuk így: - anomáliáival, ezért eszem ágában sincs bármibe újra beleártani magamat (véleményemet sokszor, sok helyütt megírtam), ám egy aktuális és konkrét pengeváltás okán most mégis látogatóim szíves figyelmét kérem, nem ajánlva többet, mint hogy olvassák el figyelmesen az alábbi  két írást, a cikket és az ellencikket:

Pontosan egy éve annak, hogy utoljára megnyitottam az "ujregeny.doc" nevű fájlt. Értelemszerűen azóta nemhogy nem nyúltam hozzá a késznek gondolt szöveghez, de még csak bele sem olvastam. Gondolni sem túl sűrűn gondoltam rá, de erre persze azért volt példa. Legutóbb például nyelvész barátom látogatását kihasználva érdeklődtem afelől, milyen eredmények születtek a nyelv matematikai modellezése terén (regényem ugyanis érinti ezt a kérdést). Most azonban elhatároztam, hogy esztendőnyi pihentetés után újraolvasom a kétszázvalahányezer karakternyi anyagot, s ha most is megfelelőnek és késznek találom, akkor talán rászánom magam arra is, hogy kiadót keressek neki. Bár, ahogy magamat ismerem, ehelyett inkább újra bütykölni fogok rajta, mert úgy fogom találni, hogy itt is meg ott is híja van, javításra, beleírásra, netán éppen húzásra szorul.