Turbuly Lilla

A pondró, akiről leették az almát

Berniczky Éva: Várkulcsa. Magvető, 2010, 192 oldal, 2490 Ft

„Mielőtt kitalálhattam volna a főmosómestert, összeakadtam eleven másával. Sajnos hajlamos vagyok a találkozások elkapkodására, valami kóros türelmetlenséggel keltem életre fikcióimat.” Ezzel a vallomással kezdi Berniczky Éva egyik novelláját, a Jégármányt, mintha kulcsot szeretne adni az olvasónak saját írói világához. Azt azonban, hogy álkulcsról van-e szó vagy valódiról, nem olyan könnyű eldönteni.

Mostantól "gyárilag" biztosítja a blog.hu azt a funkciót és gombot (a megosztási lehetőségekkel együtt), amelyről májusban írtam, s amelyet, mivel a kis ikonokat nem tudtam a nekem legtetszőbb helyre helyezni, időnként szüneteltettem. Most azonban a legmegfelelőbb helyre került: így újra lehetőség van a tetszésnyilvánításra: (lásd a bejegyzés alját).

• Facebook-oldalam
• Több Facebook

Frissítés később: A Tetszik gomb továbbra is eléggé lelassította az oldal teljes betöltődését, úgyhogy pár nap próbaidő után töröltem. Akinek valóban tetszik valamelyik posztom, az a Megosztás gombbal tegye közzé a Fészbukon - és ott más is lájkolhatja.

2000 előtt írt válogatott verseim webre vitelében most értem azokhoz a tőlem valamelyest szokatlan hangú darabokhoz, amelyek a Permutációk c. ciklust alkotják, s amelyekben bizonyos ógörög alakokat, mitológiai fogalmakat elegyítek egyfajta modern, szorongásos és elidegenült életérzés-képekkel, több versen át variálva-bővítve őket, egészen a Bójasor c. nagyobb lélegzetű látomás-versig (utóbbinak jelzésszerűen dramatizált változatát magam adtam elő egy Magyar Műhely-találkozón: az avangárdhoz szokott közönségnek tetszett kis performanszom). Apolló és Püthia szerepeltetése nem véletlen: ekkoriban erősen foglalkoztatott a görög mitológia, eléggé bele is olvastam magam (azóta sajnos szinte minden kiesett a fejemből) - minderre többek között azért volt szülségem, mert ekkor már készültem Szembesülés c. regényem megírására (röpke 13 év alatt tető alá is hoztam), és ebben a mitológiai párhuzamoknak hangsúlyos szerep jutott. További érdekesség, hogy a ciklus versszövegeit utóbb felhasználtam Bójasor c. színpadi játékomhoz, amelyben Apolló és Püthia fontos szerepet játszik (benne van drámakötetemben). És még egy adalék: a darabban és az azonos című elő-versben is megjelennek egy gyilkosság képei: ezek , bár erősen stillzáltak, nem teljesen légből kapottak, hanem egy általam iól ismert szentendrei könyvtáros  hölgy meggyilkolásának a körülményeire alapszanak. Íme a versek: