2000 előtt írt válogatott verseim webre vitelében most értem azokhoz a tőlem valamelyest szokatlan hangú darabokhoz, amelyek a Permutációk c. ciklust alkotják, s amelyekben bizonyos ógörög alakokat, mitológiai fogalmakat elegyítek egyfajta modern, szorongásos és elidegenült életérzés-képekkel, több versen át variálva-bővítve őket, egészen a Bójasor c. nagyobb lélegzetű látomás-versig (utóbbinak jelzésszerűen dramatizált változatát magam adtam elő egy Magyar Műhely-találkozón: az avangárdhoz szokott közönségnek tetszett kis performanszom). Apolló és Püthia szerepeltetése nem véletlen: ekkoriban erősen foglalkoztatott a görög mitológia, eléggé bele is olvastam magam (azóta sajnos szinte minden kiesett a fejemből) - minderre többek között azért volt szülségem, mert ekkor már készültem Szembesülés c. regényem megírására (röpke 13 év alatt tető alá is hoztam), és ebben a mitológiai párhuzamoknak hangsúlyos szerep jutott. További érdekesség, hogy a ciklus versszövegeit utóbb felhasználtam Bójasor c. színpadi játékomhoz, amelyben Apolló és Püthia fontos szerepet játszik (benne van drámakötetemben). És még egy adalék: a darabban és az azonos című elő-versben is megjelennek egy gyilkosság képei: ezek , bár erősen stillzáltak, nem teljesen légből kapottak, hanem egy általam iól ismert szentendrei könyvtáros  hölgy meggyilkolásának a körülményeire alapszanak. Íme a versek:

• Nincsen már oldás
• Püthia
• Koncentrikus síkban
• A végzet bolyhai
• A kárhozat arca
• Fények foncsora mögött
• Fogyatkozás
• Árnyak a kövön
• Apolló
• Bójasor

A képen a delphoi jósda.               Több íróság