Nehéz helyzetekbe kerülök mostanában. Hol a tanítványom kérdez rá valami kínosra, hol baráti társaságunk tagjai szegeznek nekem olyan kérdéseket, amelyekre csak üggyel-bajjal tudok válaszolni: köntörfalazni nem szeretnék, de indokolatlan bántani sem akarok senkit. Apám halála okán pedig (újra) szembesülnöm kellett életem nagy dilemmáival, viaskodik is bennem erősen a kegyelet és az igazságérzet.
Egyik barátunk például egyenesen rákérdez: mi mikor folyamodunk a magyar állampolgárságért. Mert hogy ő azonnal, amint csak lehet. Kárpátaljai magyarként ezt nem csupán azért teszi, mert lelkileg roppant fontos neki, hanem mert úgy érzi: ezt várja tőle a nemzet. Hadd legyünk minél többen, mi magyarok!