Töredelmesen bevallom, nem igazán vonzódom a kosztümös történelmi filmekhez, a közelmúlt és a jelen, no meg a fikció sokkal jobban érdekel a régmúlt historikus megközelítésénél irodalomban és filmvásznon egyaránt. A minap látott film mégis két órányi zavartalan élményt nyújtott. Arthur Miller azonos című saját drámájából írta A salemi boszorkányok forgatókönyvét (angol címe The Crucible [Tűzpróba], 1996, rendezte Nicholas Hytner). A történet 1692-ben játszódik Új-Angliában, szereplői észak-amerikai angol telepesek. Massachussets állam Salem nevű településén a puritán életmódra kényszerített fiatal lányok elfojtott érzékisége sajátos módon tör felszínre. Játékos szerelem-varázslásaikat a számonkérés súlya alatt megszállottságnak hazudják, megnevezik ördöggel cimboráló megrontóikat, akiket a bíróság perbe fog, szabályos boszorkányüldözés kezdődik.
A film szépen építkezik, jól osztja be a feszültséget, arányosan hat az érzelmeinkre és mind a babonaságot, mind az ármánykodást, mind a vallási túlbuzgóságot elítélő józan eszünkre. Kulcsproblémaként azonban (számomra) mégsem az jelent meg, hogy ezekhez a fogalmakhoz viszonyuljak. A koncepciós pereknek ebben a háromszáz éves előképében inkább az az erkölcsi kelepce késztetett elgondolkodásra (talán önvizsgálatra is), amelybe a megvádolt ártatlanok kerültek: ha bűnösnek vallják magukat (azaz beismerik, hogy az ördöggel cimboráltak), akkor meghagyják életüket, ha azonban tagadják bűnüket, akkor felakasztják őket.
Az interpretáció persze nem kerülhette el az amerikai filmek egy-két típushibáját sem (kis szájbarágás, kevéske hatásvadászat), egészében azonban színvonalas színészi játékra és kitűnő párbeszédekre alapozott művészi produkciónak gondolom. Külön dicséretet érdemel a magyar szinkron: Miller drámaírói nagysága minden bizonnyal azért talál utat a magyar fülek felé is, mert a szinkron Hubay Miklós drámafordításának a felhasználásával készült.
Az amerikai szerző darabjának létezik egy sokkal korábbi, 1957-es francia-német filmes feldolgozása is (Les sorcieres de Salem, rendezte Raymond Rouleau). Ezek után erre is kíváncsi lennék, már csak azért is, mert Simone Signoret és Yves Montand játszik benne, a forgatókönyvet pedig nem kisebb nagyság írta, mint Jean-Paul Sartre.
