Nagykorúságomtól kezdve hosszú ideig mindig minden országos és helyi választáson részt vettem, lévén a Szovjetunióban ez többé-kevésbé kötelezőnek számított, és a lakosság 99,9%-a engedett ennek a nem túl erőszakos, de határozott pressziónak. A független Ukrajna megalakulásával a szavazási kényszer megszűnt, és én boldogan gyakoroltam az állampolgári felelőtlenséget. Gondoltam, ha eddig tékozoltam, ezután inkább megtartom magamnak a voksaimat. A néphatalom gyakorlásának az a kecsegtető perspektívája, hogy a sok rossz közül módom van a legkisebb rosszat választani, kevésbé bizonyult vonzónak, mint az önhitt gesztus, hogy kijelenthetem: ami ebben az országban történik, ahhoz én soha nem adtam a nevemet.

Pedig hatéves szünet után most újra lesz magyar képviselő az ukrán parlamentben. Ami természetesen örvendetes. A dolog szépséghibája annyi, hogy az illetőt Gajdos Istvánnak hívják, akiről nehéz feltételezni, hogy valaha is az ukrán hatalmi szférához kapcsolódó üzleti érdekek és pártérdekek fölé tudná helyezni a magyar közösség érdekeit. Összeegyeztetésükre viszont kétségtelenül tett és tesz dicséretes erőfeszítéseket, így szereplésének vannak pozitív hozadékai. Nehéz megjósolni, most majd mekkora lesz a mozgástere, lévén nem magyar színekben szerzett mandátumot, és még csak független sem lehet. Ugyanis az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnökét nem saját formációja, hanem a most kormányzó és kormányzati pozícióban megmaradó Régiók Pártja indította a választáson, befutó helyet biztosítva számára. A Viktor Janukovics fémjelezte párt nem adta olcsón a 74. pozíciót: cserébe az UMDSZ sehol nem állított egyéni jelölteket, ehelyett a Régiók Pártjának ukrán jelöltjeit támogatta, három körzetben éppenséggel az ellenlábas KMKSZ magyar jelöltjeivel szemben. Utóbbiak esélytelenül indultak, de a vártnál is rosszabbul szerepeltek. Nem csupán arról van szó ugyanis, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és két alelnöke egyéni jelöltként alulmaradt az ukrán riválisokkal folytatott nemes küzdelemben abban a három választókörzetben, amelyben a magyar lakosság részaránya számottevő (de nem képez többséget), hanem arról, hogy a rájuk leadott voksok mennyisége azt mutatja, a kárpátaljai magyarok nem állnak mögöttük, erős többségük nem szavazott rájuk, így az élmezőnytől jócskán leszakadva 10% körüli vagy az alatti támogatottsággal a 3., 4., 5. helyen végeztek. A szavazatarányok településenkénti megoszlása arra is következtetni enged, hogy alkalmasint még saját tagságuk sem adta rájuk a voksát maradéktalanul.

Mindez egyenes következménye a KMKSZ hosszú évek óta tapasztalható önérdekű működésének, megosztó és kirekesztő magatartásának. Annak, hogy vezetői akarják megmondani, ki a jó magyar és ki csupán a „magyarul beszélő”, ők igyekeznek lefedni és kisajátítani a „magyar ügy” egészét, és ők kívánják élvezni a magyarországi támogatások nyújtotta összes előnyt: anyagiakat és adminisztratív jellegűeket egyaránt (utóbbiak közül talán elegendő megemlíteni azt, hogy a vízumigényléshez szükséges garancialevelek kiadásának a jogát a szervezet saját befolyásának a növelésére használja). És ha már az anyaország szóba került: a KMKSZ-jelöltek alulmaradása és a lakosság tőlük való elfordulása annak ellenére következett be, hogy a Fidesz–KDNP vezette magyar kormány kizárólag az ő szervezetüket tekinti partnernek, és a kampány idején is látványosan mellettük állt (személyes megjelenések, nyilatkozatok...). Kovács Miklós KMKSZ-elnök a kampányfilmjében is hangsúlyosan Orbán Viktor társaságában mutatkozik. Ám úgy látszik, az itt élőket most még a magyar állampolgárság megszerzését is lehetővé tevő politikai erők efféle gesztusai nem hatják meg. Sőt. Nem nehéz párhuzamokat vonni. 2010-ben Szlovákiában az Orbán Viktor vezette pártszövetség erőteljes támogatását élvező Magyar Koalíció Pártja nem került be a parlamentbe, míg az árulónak bélyegzett Híd ehhez elegendő szavazatot kapott. 2011-ben a romániai parlamenti választási kampányba beavatkozva a Fidesz csak gyengíteni tudta az RMDSZ ellenében létrehozott Magyar Polgári Pártot. Úgy fest, a „Támogasson téged Orbán Viktor” nem tartozik a szívből jövő jókívánságok közé.

 

Megjelent: Új Szó, 2012. okt. 02.

Kiegészítések a cikkhez napi blogomban:
Vajon nem fél-e attól a KMKSZ elnöke, hogy halottak napi kegyeletsértéséért vasvillával fogják kikergetni a magyar falvakból? >>tovább