könyv ajánló. póker és keresőmarketing. a cigányság helyzete. internet, keresőoptimalizálás (seo) és tartalommarketing
Teljesen logikusnak tűnt, hogy marketing (ezen belül keresőmarketing) célból készített oldalaim sorában előbb-utóbb könyves weboldalt is készítsek. A cél azonban nálam soha nem öncél, igyekszem minden próbálkozásomat valós tartalommal alátámasztani. Így könyves honlapom is több lett puszta reklámfelületnél, egyfelől elhelyeztem rajta a könyv és internet tárgyában 9 éve írt esszé-félémet (akkor még merésznek tűnő számos állításom mára nemcsak hogy beigazolódott, hanem már túl is lépett rajtuk az idő). Másfelől kitettem az oldalra néhány olyan könyv bemutatóját és letöltési linkjét, amelyeket már korábban is reklámoztam fontosságuk és a szerzők némelyikéhez fűződő barátságom okán. Az új honlap rövid idő alatt a Google-lista élére került az online könyv letöltés keresőszóval. Hasonlóan szép eredményt ért el póker-oldalam, melyet Texas Holdem játék témájában nyitottam. A sikeren felbuzdulva "szétütöttem" két régebbi oldalamat: tartalmuk túlságosan hasonlított egymásra, és optimalizálva is szinte ugyanazokra a kifejezésekre voltak. Így a kaszinós oldalból most pókerbarlang lett: Budapest Póker Kaszinó.
Keresőoptimalizálás és tartalommarketing
A keresőoptimalizálás sajátossága, hogy magukat a keresőoptimalizáló oldalakat is keresőoptimalizálni kell, ha az ember azt szeretné, hogy e tárgyban ismeretlen potenciális megbízók rátaláljanak. Hát én minden tőlem telhetőt megteszek e téren: SEO - Honalpok Google-optimalizálása. -- Lásd még ezt is: Regény, könyv - Enteriőr, belsőépítészet.
Más.
A megszűnt commmunity.eu honlapjáról. Könyvbemutató
Csepeli György
Kérdések és válaszok a cigányságról
Hitvalló műfaj a káté. Az általam ismert Heidelbergi Káté, a református egyház híveinek készült, s olyan kérdésekben igazítja el a híveket, mint az emberi nyomorúság, a megváltás, a teremtés, a keresztség vagy a „végvacsora”.
Fleck Gábor és Szuhay Péter is kátét írtak. Kérdéseik azonban nagyon is evilágiak, kiindulópontjuk azonban szintén hitbéli. A cigányság, melynek mibenlétére a kérdések és a rájuk adott válaszok vonatkoznak, korántsem olyan létező, melynek mibenlétére a fizikai tények adta bizonyosság birtokában válaszolhatnánk. A határ a „cigány” és a „nem cigány” között sem nem éles, sem nem határozott.
Ha mintát veszünk a kérdésekből, melyekre a szerzők választ adnak, nyilvánvaló lesz, hogy ahány nézőpont, annyiféle válasz. Miként nincs biztos válasz arra a kérdésre sem, hogy Mi a te egyetlenegy vigasztalásod életedben és halálodban?, úgy nincs biztos válasz azokra a kérdésekre sem, amelyeket a szerzők kátéjukban összegyűjtöttek. Az emberi meghatározatlanságra adott „roma” meghatározás része a „magyar” meghatározásnak. Jogi, szociológiai, kulturális antropológiai, szociálpszichológiai szempontok elválaszthatatlanul kavarognak minden egyes kérdés kapcsán.
Íme, pár kérdés mutatóba:
Mi illő: cigányt vagy romát mondani?
Mikor jelentek meg és terjedtek el Európában a cigányok?
Milyen elképzelések élnek a cigányok származásáról, és mi ma az elfogadott tudományos álláspont?
Azonos arányú-e az össznépességen belül Európa különböző országaiban a cigányok jelenléte?
Hogyan reagáltak az elmúlt években a romániai cigányok megjelenésére Olaszországban és Spanyolországban?
Ki a cigány? Akit a többség annak tart, vagy aki magát annak mondja?
Milyen volt Magyarországon a népességen belül a cigányok aránya az ezredfordulón és lesznek-e 1,5 millióan 2050-ben?
Azonos-e a cigányok korfája a társadalom összességével, avagy attól eltérő?
Hogyan nevezik romani nyelven a cigányok holokausztját? Mi történt ekkor?
Miért olyan kevés a roma parlamenti képviselő?
Mit jelent a fekete vonat?
A cigányok valóban nem értenek a földhöz?
Kik játszanak és játszottak szerepet a romák oktatási, szociális, egészségügyi és foglalkoztatási helyzetének változtatásában?
Miért fontos, hogy a romák büszkék legyenek roma mivoltukra, hogyan lehet erősíteni a roma identitást? Kik és hogyan segítettek nekik ebben?
Létezik-e roma értelmiség?
Mik a szegregált oktatás legfőbb ismérvei és következményei?
Igaz-e, hogy a cigányok mind katolikusok?
Milyen magyar kulturális örökséget köszönhetünk a romáknak?
Hogyan teremtődött meg a cigány költészet?
Cigány zene-e a cigányzene?
Ezek a kérdések léteznek. A szerzők érdeme, hogy nem maguk találták ki a kérdéseket, hanem az életből vették azokat. Valamennyien, akik ma Magyarországon élünk, ezekkel a kérdésekkel szembesülünk. Fleck és Szuhay kátéja megadja a válaszokat. De az eredeti kátéktól eltérően, sosem színlelik azt, hogy a válaszoknak ne lehetne alternatívájuk. Nem mondják meg a „tutit”. Inkább azon vannak, hogy az olvasókat inspirálják további válaszok keresésére.
Fleck és Szuhay kátéja felfedező útra invitál egy nagyon közeli, s ugyanakkor nagyon távoli világba. Előítéletek, sporadikus tapasztalatok, sztereotípiák, szorongások, félelmek, némelyütt utópikus remények prizmáján keresztül látjuk ezt a titokzatos világot. Paradox módon senki sem mondhatja, hogy mindent tud a cigányokról. Ha roma, ha nem, a titok és a homály nem oszlik. A könyv, melyről most beszélek különleges érdeme, hogy képes felvillantani a sokszínűséget, a perspektívák sokféléségét, a roma és nem roma együttélés szövevényét, mely nem ismeri az egyértelműséget, a határok fix választóvonalát, a fekete vagy fehér biztonságát.
A könyvnek nincs narratívája. A kérdések a hétköznapi érdeklődés ritmusában követik egymást. A könyv olvasását bárhol el lehet kezdeni, s bárhol abba lehet hagyni. Egy olvasás amúgy sem elég. A kérdések, mivel nem a szerzők agyszüleményei, hanem az élet kérdései, újra meg újra visszatérnek bennünk, s ilyenkor újra fel kell lapozzuk a könyvet, hogy megnézzük, mit írtak a szerzők.
Aki ma Magyarországon felnőtt fejjel él, nem kerülheti el a kérdéseket, melyeket Fleck és Szuhay megfogalmaz. Az alapkérdés, melyre válaszként az egész könyv született, hogy miként lehetséges úgy élni a mai magyar társadalomban, hogy jószerével senki nem tud semmit ennek a társadalomnak a legégetőbb problémájáról. Nem mintha nem lennének vizsgálatok, statisztikák, melyek a roma népesség számarányát, belső tagoltságát, a nem roma népesség diszkriminációra sosem rest hajlandóságát, a közpolitika nyomorát, a politika cinizmusát mutatnák. Rengeteg dolgot tudunk a részletekről, de semmit se tudunk az egészről. A magyarországi romaprobléma része az iszonyatos tudatlanság, melyet súlyosbít az érzelmi gyökerekből táplálkozó elzárkózás. Ez a káté akkor lesz hasznos, ha bevonul a középiskolákba, s részévé válik a tananyagnak.
A káté műfaja egyenest felszólít a pedagógiai alkalmazásra. A válaszok akkor szervülnek tudássá, ha sokoldalú tapasztalatszerzéssel, önálló tanulással társulnak. Mindenkinek magának kell elindulnia a felfedező útra, mely nemcsak, s nem is elsősorban kifele, hanem befele vezet. A roma, akit nem ismerünk, az bennünk van. Mi magunk vagyunk a Másik, akinek látványa iszonyattal tölt el bennünket, akitől menekülünk, akitől elzárkózunk, akit nem akarunk ismerni.
E kis könyv legnagyobb érdeme, hogy rádöbbenti az olvasót: a csoport, melyet cigánynak lát és láttatnak vele, nem akadály a polgári, demokratikus Magyarország céljának megvalósítása útján. Ellenkezőleg, addig nem lesz Magyarországon polgári társadalom, míg az emberi létből adódóan magától értetődő és elidegeníthetetlen jogok teljessége nem illet meg mindenkit, akit a születés véletlene vagy a sors szeszélye erre a földre nem sodort. Nem tehetünk kivételt, nem tehetünk úgy, hogy az Emberi és Polgári Jogok 1791-ben Párizsban elfogadott nyilatkozata egyesekre vonatkozik, másokra viszont nem. A sors mindenki számára tért nyit az életben, s nem lehet erő, mely a sorsot ebben megakadályozhatja.
Az emberi jogok elidegeníthetetlenségébe vetett hit alapján válaszolhatjuk meg Fleck és Szuhay kátéja kérdéseit. Aki nem hisz az emberi jogokban, nem hisz az egyenlőségben azt ez a könyv (sem) fogja meggyőzni. A könyvben olvasható válaszok kiválóak, mert érveket adnak azoknak, akik nemcsak hinni, hanem tudni is akarnak. Biztos vagyok abban, hogy a könyv, melyet most kezünkben tartunk, bővülni fog a jövőben. Érdemes lenne internetre vinni, s gyűjteni a kérdéseket, gyűjteni a válaszokat, melyekre reflektálhatnának a szerzők.
Ha Magyarország egyszer szabad, demokratikus, polgári ország lesz, akkor ilyen könyvre, mint Fleck és Szuhay könyve, nem lesz szükség. De amíg a célt el nem érjük, sok ilyen könyvre lesz szükség.
(Elhangzott a kötet 2013. május 6-án, a Néprajzi Múzeumban tartott bemutatóján.)
Fleck Gábor – Szuhay Péter: Kérdések és válaszok a cigányságról
ISBN: 978-963-338-150-2
Megjelent: 2013
Oldalak száma: 175
Azért ez több mint furcsa. Még májusban írtam egy történetet Kállay Labord egymilliójáról, és mivel a sztoriban póker is szerepel, egy felismerhetetlen arcú pókerjátékos képével illusztráltam. Az eredeti fotót az interneten találtam, és szokás szerint (nehogy jogtulajdoni problémák lépjenek fel), roppant kreatív hozzáállással, alkotó módon :) beavatkoztam a fénykép arányaiba, színeibe, jól elmostam, foltszerűvé tettem a zsetonjai fölött búslakodó alakot - így pontosan illett Labordhoz. ...Most meg némi meglepetéssel azt olvasom, hogy a minap egy kapucnis játékos nyerte meg minden idők legnagyobb pókernyereményét. 
Miközben fő
Cirka félszáz írótársamat kértem fel arra 
Szerencsésen sikerült elriasztanom magamtól a magyar közrádiót. Munkatársuk felhívott azzal, hogy a vereckei honfoglalási emlékműről tervez egy összeállítást, és látta hogy én a témában honlapot készítettem. Beszélnék-e az emlékmű történetéről, külleméről. Mo
„Kárpátalján ezt a verset tévesen nekem tulajdonították” - írta és mondta a költő, mintha ebben az (el)tulajdonításban teljesen ártatlan lenne... A számonkérések hiába történtek meg, Fondor Rezeda a plagizálás tényét soha nem ismerte el. Magyarázatai között olyasmi szerepelt, hogy az embernél sokféle kézirat előfordul, akár le is gépelhet neki tetsző verseket. Soha nem állította, hogy ő írta volna a Székelyeket, mások tévedéseit pedig nem köteles kiigazítani – szögezte le önérzetesen.
Csak harmadszori határozott kérésemre vettek le arról a „nemzetközi magyar” levelezőlistáról, amelyre fel soha nem iratkoztam s amely révén időről időre EU-ellenes magyar megmozdulásokról értesítettek. A magyar jobboldal „függetlenségi törekvéseit” visszhangzó felhívásokból és „tájékoztatásokból” már nagyon elegem lett, megírtam, mit gondolok erről: „nem kívánok értesülni arról a politikai hátterű ámokfutásról, amelyben Ön és társai jeleskednek, ezzel mérhetetlen károkat okozva Magyarországnak és a magyar nemzet egészének. Aki Magyarország jövőjét nem az európai közösség demokratikus normái között képzeli el, az a keleti típusú diktatórikus rendszerek sorába kívánja visszarántani az országot. Mélyen elítélem ezt a tevékenységüket és nem kívánok még egy levelezőlista címzettjeként sem rész venni benne.” A válaszból azt tudtam meg, hogy éppenséggel az EU az, amely diktatúrával fenyegeti Magyarországot. Reagáltam: „Ha választani kell a mostani válságos helyzetből történő kiemelkedés lehetőségét nyújtó EU-„diktatúra” és az országnak mérhetetlen károkat okozó Orbán-despotizmus között, nem kétséges, melyiket választanám. Elismerem, az EU-előírások, -szabályzások, -normák valóban csorbítják Magyarország szuverenitását, például megakadályozhatják, hogy egy hatalmi mámorba esett politikai hazárdőr szuverén módon felszámolja a demokráciát és gazdasági szabadságharc címén romlásba taszítsa az országot.”