Kíváncsiságból beütöttem az Új Zenei Stúdióval indult Vidovszky László nevét is.  És láss csodát: a találatok közt ott az 1972-es Autokoncert. Amelynek én nagy valószínűséggel éppen a premierjét láttam tizenöt évesen. - Balla D. Károly Vidovszky László Autokoncertjét játssza le a Kis nyári zene sorozatban.

Autokoncert

Pár hete kibővített családi körben (véletlenül mindenki Ungváron volt) beszéltem lelkesen egyik korai kortárs zenei élményemről. Úgy került szóba, hogy a tanulmányait a kelet-ukrajnai Harkovban végző Tamás kis-kisöcsém (bátyám unokája) szóba hozott pár avantgárd ízű nyári zenei akciót, performanszt, amelyekben maga is részt vett mint extrém dolgok iránt fogékony leendő híres dzsessz-muzsikus. Nekem is fel kellett hát idéznem, hogy valamikor a hetvenes években a budapesti Zeneakadémián láthattam az Új Zenei Stúdió néhány produkcióját. A legemlékezetesebbet igyekeztem is szemléletesen elmesélni ebéd közben (Tamásnak nagyon tetszett). De hát zenét szóban elmondani, ugyebár...

A 100 ezer költő a változásért c. rendezvény keretében szeptember 24-én a budapesti Műcsarnok közönsége előtt hangzik el (saját hangomon), a tervek szerint 20.25 és 20.30 között, az alábbi versem; egyidejű megjelenése néhány blogomon virtuális részvételemet erősíti.

Most először próbálkozom azzal, hogy egy regényemnek / könyvemnek külön blogot nyitok. Erre nyilván a Szembesülés is érdemes lett volna, de annak megjelenésekor még nem voltam blogmániás. Most viszont az vagyok, úgyhogy el is indítottam a Tejmozi-blogot, bízva abban, hogy lesz iránta olvasói érdeklődés, s abban is, hogy jó ideig lesznek új közlendőim a regényről és a Magvetőnél most megjelenő könyvről. Erről még annyit feltétlenül meg kell említenem, hogy a korábbi gyakorlattól merőben eltérően, bár még meg sem jelent, máris foglalkozott vele a honi online-sajtó. Előbb a Kárpátalja.ma adta hírül néhány értő mondat kíséretében a várható megjelenést, most pedig a KISZó-online mutatta be a Tejmozi-blogot több link megadásával. Ez leginkább azért meglepő, mert aki csak a honi sajtóból tájékozódott, az bizony az utóbbi 4-5 könyvem címét lapjainkban egyszer sem láthatta leírva. - Köszönöm a mostani előzeteseket azoknak, akik ezzel a gyakorlattal nem értenek egyet.

Valld magad Piréznek! - ezzel a címmel szerveződik akció a Facebookon. Aki csatlakozna, október közepéig megteheti (katt). Ezúton – úgy is mint Első Piréz – forrón üdvözlöm a kezdeményezést és köszönöm a szíves meghívást, azonban – mint meggyőződéses magánpiréz – a kollektív pirézgyakorláshoz ezúttal sem csatlakozhatom. Ellenben kívánok sok-sok résztvevőt, továbbá eredményes és szórakoztató piréziádát. »tovább

Íróként harminchárom éve foglalkoztat a halál. Leginkább a sajátom. Alighanem költővé is akkor avatódtam, amikor két korai versemben először néztem szembe a megszemélyesített Halállal, aki az első versben kaszáját barátságosan meglóbálva köszön rám – és én ismerősként üdvözlöm. Az Életnek viszont be kell mutatkoznia, őt nem ismerem, s fel is üvöltök, amikor galambjait vállamra ülteti. A második vízió:

A lív nyelv feltámasztása: Alberd Yollaka

A kelet-finnországi Haajaiskylä városban élő költő egy évvel ezelőtt eléggé kalandos úton juttatta el hozzám verseit. Levelezni kezdtünk, összebarátkoztunk - közben néhány versfordítással is elkészültem Juvan Sesztalov oroosz nyersfordításai segítségével (de a lív eredetibe is beleélve magamat). Ezek közül 3 most megjelent - a szerzőről és nemes missziójáról új laptopomon írt kis ismertetésemmel együtt. Most feltettem ide, bázis blogomba - és értesítettem földrajzilag távoli, de szellemiekben egyre közelebbi költőtársamat. Persze azonnal megnézte az oldalt. Mint a látogatási statisztikát mutató mellékelt ábra tanúsítja, ez 8 perccel e bejegyzés frissítése előtt történt. De lássuk a verseket:

Meglátásom szerint a Kertész Ákos-ügy hovatovább morális öngóllá válik a magyar politikai baloldal számára. A jelentős magyar író roppant szerencsétlen nyílt levele persze önmagában is kínos, rossz fényt vet arra a szellemi körre, amelynek Kertész nem csupán részese, hanem bizonyos szempontból képviselője is, ám ez a hatás többszörösére erősödik attól, hogy lapok, pártok, mérvadó személyiségek nem hogy el nem határolódnak a nyilvánvalóan rasszista kijelentéstől, hanem enyhébb esetben mentegetik a dolgot, durvább esetben mellszélességgel kiállnak Kertész mellett.

Eddig nem igazán mertem beszélni róla. Most, hogy a kiadó honlapjára felkerült, talán már nem kell attól tartanom, hogy elhamarkodom a bejelentést: hamarosan megjelenik harmadik regényem, a Tejmozi. Hangütésében, meseszövésében erőteljesen elüt két korábbi regényemtől. Ha azokat posztmodern trükkregénynek ítélte a szakma (pontosabban Tarján Tamás), akkor ez hagyományos, akár történet-központú regénynek is nevezhető. Ugyanakkor megírásának előzményeit tekintve mégis egy ízig-vérig posztmodern irodalmi interakcióból nőtte ki magát. További részletek: Magvető, Tejmozi | Mi legyen a Tejmozi fülén? | Tejmozi, szófelhő

Meglepően sokan kattintottak a napi blogomban közzétett és ajánló Nol-lblogomban népszerűsített posztomra. Ennél is meglepőbb, hogy néhányan szükségesnek tartották a figyelmeztetést: álhírről, a neten évek óta keringő hoaxról van szó. Ez legalább két körülmény miatt furcsa. Az egyik, hogy szerintem Kállay Labord levele a maga idézeteivel eléggé árulkodó. S ha mégsem, akkor másodikként ott a levél alatt a megjegyzés: A hír igaz :) - a csillagászati portál megfelelő cikkére mutató linkkel. Ez utóbbi írás adta az ötletet ahhoz, hogy a szegényes álhírt szépen becsomagolva, bibliai és nostradamusi idézetekkel, valamint a tudósok titkolózásával megerősítve és magával Kállay Laborddal feltupíroztatva indítsam újabb hódító útjára: Két hold az égen! - Add te is tovább!

______________________

Vírus elleni ívóvíz fertőtlenítés