(NapiBlog) Nemrégiben egy ukrán-magyar ikerkötetet mutattam be, most egy ukrán és egy magyar szerző közös munkájára hívom fel a figyelmet. Fontos kiadvány, mert a köztudottan makacs tényekre támaszkodva szegül szembe azzal a politikai szándékkal, amely Ukrajnát nemzetállamnak kívánná láttatni (vagy azzá szeretné tenni). A szerzők nem kerülik meg a kényes kérdéseket, szólnak az ország politikai és nyelvi megosztottságáról, az ukrán-orosz ellentétekről, a kisebbségi etnikumok helyzetének ellentmondásosságáról. Érintik a ruszin nyelv és nemzetiség kérdéskörét, és mint Ukrajna hatodik legnagyobb nemzetiségével, foglalkoznak a kárpátaljai magyarság helyzetével. »tovább

(NapiBlog) Jól megírt, fordulatos történet még egy filmnek sem ártott meg, Dyga Zsombor meg éppenséggel kis remeklést rendezett saját forgatókönyvéből. Ügyesen elkerülte azt a csapdát, hogy a Köntörfalak csupán ínyenceknek szóló kamaradarab maradjon, de nem esett bele a nagyközönséget  vonzó lapos „életszerűség” kelepcéjébe sem. Mindezt azzal a fogással érte el, hogy miközben a filmbéli jelent,  egyetlen éjszaka történetét nagyon is természetes, már-már banálisan mindennapi epizódokra építette (nő és férfi véletlen találkozása, „lakásra menés”, a harmadik fél megjelenése), aközben a párbeszédekből jó ritmusú késleltetéssel kibomló háttér-történet egészen különleges, mellbevágó fordulatai mély emberi tragédiákat tárnak fel. Az ábrázolás egésze éppen attól válik hallatlanul izgalmassá, hogy a közvetlen köznapiságban futnak össze a rendkívüliség szálai. Látszólag véletlenül, valójában azonban egy aprólékosan kidolgozott művészi koncepció törvényszerűségeit követve.  A látható „köntörfalak”-on  túl  ott gubbaszt a titokzatos emberi lélek, készen arra, hogy beteljesítse előre megírt, mégis kiszámíthatatlan sorsát. Ettől jó és hiteles az alkotás, a múlt egy-egy titkának felszínre törése ezért ér el már-már katartikus hatást.

Újra működik és sokkal gyorsabb lett az új szerveren futó napi blogom. Ennek örömére frissítettem is, feltettem Csönge néhány hollandiai fotóját.

Csöngéék közel egy hetet töltöttek Hollandiában. Azért épp ebben a cudar télben, mert hihetetlenül olcsó jegyet kaptak egy fapados járatra. Ott tanuló barátjaiknál laktak Utrechtben és Amszterdamban, járták a várost és a múzeumokat, lélegeztek tiszta atlanti levegőt,  majd szerencsésen visszaérkeztek a budapesti szmogba. A hidegben Csöngének gyakran még a gépét se volt kedve elővenni, de azért így is készített pár száz fotót. Kis ízelítő: »tovább

A szolgáltató szerverváltása miatt jelenleg nem érhető el napi blogom az ungparty.net/blog címen. Olvasóim szíves elnézését és türelmét kérem, vélhetőleg a probléma hamarosan megoldódik. Addig is ajánlom friss anyagokkal bővelkedő egyéb oldalaimat:

• PraePost - irodalmi segédblog (versek, az Oresztész-sorozat, műhelytitkok...)
• Limerikek / Haikuk / C-dulok - pársorosaim (a C-dulákon: aforizmák, bonmot-ok)
• Balla D. Károly - írói honlapom (több könyvem teljes anyaga, műfaji listák...)
• BéDéKá ajánlja - ajánló blog, a frissek között néhány adalék a Vidnyánszky-ügyhöz
• Kárpátalja Blog - érdekességek (zömmel nem saját, hanem átvett anyagok)
• NolBlog - főleg közéleti, politikai jellegű bejegyzések
• PirézBlog - mert piréznek lenni jó
• Kárpáti Vipera - bakik, képzavarok, nyelvhelyességi hibák sajtónkban
• Balládium - virtuális irodalmi felolvasóhely (új!)
• Berniczky Éva írói oldala - kritikák könyveiről

Töredelmesen bevallom, nem igazán vonzódom a kosztümös történelmi filmekhez, a közelmúlt és a jelen, no meg a fikció sokkal jobban érdekel a régmúlt historikus megközelítésénél irodalomban és filmvásznon egyaránt. A minap látott film mégis két órányi zavartalan élményt nyújtott. Arthur Miller azonos című saját drámájából írta A salemi boszorkányok forgatókönyvét (angol címe The Crucible [Tűzpróba], 1996, rendezte Nicholas Hytner). A történet 1692-ben játszódik Új-Angliában, szereplői észak-amerikai angol telepesek. Massachussets állam Salem nevű településén a puritán életmódra kényszerített fiatal lányok elfojtott érzékisége sajátos módon tör felszínre. Játékos szerelem-varázslásaikat a számonkérés súlya alatt megszállottságnak hazudják, megnevezik ördöggel cimboráló megrontóikat, akiket a bíróság perbe fog, szabályos boszorkányüldözés kezdődik.

Ha rászánnám magam, hogy süssek egy virtuális tortát, azon most tíz gyertyaszálat kellene meggyújtanom: épp tíz éve vagyok internetes ember, és nem csupán abban az értelemben, hogy ennyi ideje rendelkezem világhálós kapcsolattal, hanem – és főként –, amiatt, hogy kereken egy évtizede készítettem el első irodalmi weboldalamat. „Ez a honlap nem kárpátaljai, hanem irodalmi” – mondogattam akkoriban, összhangban megváltozott felfogásommal: abban az időben már nem a művek „helyi értékekben”, hanem általános esztétikai normákban igyekeztem gondolkodni. Hogy nézeteim formálódásában az internetnek nagy jelentősége volt, az bizonyos, amint az is, hogy az összefüggés fordítva is fennállt: kitágult szemléletemhez a világháló sokkal inkább alkalmasabb közegnek bizonyult, mint bármilyen korábban megismert.

Tegnap rekordot döntöttem új blogommal: rövid működése óta először történt meg, hogy napi egyéni látogatóim száma meghaladta a 100-at. Ez a Cseh Tamás Emlékkoncertről írt kis értékelésemnek volt köszönhető, illetve a Facebooknak (száznál többen lájkolták a posztot). Ma is kapom rendesen a kattintásokat, amelyben magyarul alighanem elsőként értesítem az olvasóközönséget egy új kiadvány megjelenéséről:

Kárpátalja magyarul, ukránul

Rendezni végre közös dolgainkat… A maga nemében egyedülálló kezdeményezés: magyar-ukrán ikerkötet Kárpátalja múltjáról és jelenéről, azonos tartalommal két nyelven, ukrajnai és magyarországi egyidejű megjelenéssel. Talán az első lépés egy olyan úton, amelyre nagyon ideje volt rálépni. Bízom abban, hogy a könyv  eljut minden fontos helyre s kifejti kívánt hatását. (Külön jóleső érzés, hogy megszületése barátaim, a munka oroszlánrészét végző Fedinec Csilla,  illetve Csernicskó István  munkájának köszönhető.)  >>további részletek

Nyilván rövid ideig fog tartani, de e percben az én linkem vezeti az egyik nagy magyar linkmegosztó hely, az UrlGuru nézettségi listáját. A link abba a blogomba vezet, amelyben pársorosaimat közlöm: limerikeket, haikukat és aforizmákat. Úgy tűnik, sokan szeretik ezt a webhelyet (érdekes, hogy átlagos látogatottsága viszont nem túl magas). Mindenesetre az UrlGuru elég sok érdeklődőt hoz az oldalra, hiszen a link népszerűsége mögött olvasói kattintások állnak. Népszerűsíthetitek ti is linket, ide kattintva. A linkmegosztó főoldala pedig, ahol most az élen szereplek, így fest:

Ez a linkmegosztó rég megszűnt, ezt használom: Linképítés - honlapoptimalizálás

url optimalizálás - googlebarát

Nemzedékem eszmélésének (70-es, 80-as évek) egyik legfontosabb kulcsfigurája. Nem először írok róla, a korábbiak: A Cseh Tamás-fíling, Meghalt Cseh Tamás. Most az emlékére adott nívós koncertet értékelve állapítottam meg napi blogomban, hogy "a Cseh Tamás-jelenség jóval több, mint egy nemzedék nosztalgiája és feledésre ítélt életérzése. Jelen van, hat, és villogó tükrei élével belemar hétköznapjainkba." >>tovább a teljes íráshoz

 Színvonalas műsorral emlékezett az MTV Cseh Tamásra születésének évfordulóján. Nyolc színész adta elő legnépszerűbb (és néhány kevésbé ismert) dalát a szövegíró szerzőtárs, Bereményi Géza rendezésében a Millenárison január 22-én - a tévé a koncertfilmet másnap este sugározta.

Legelőször az egészen kitűnő zenét kell kiemelnem. A túlkomponáltsággal éppen nem vádolható eredeti Cseh-melódiák Hrutka Róbert és zenésztársai kreatív munkája révén igazi zeneművekké, kompozíciókká váltak. A leginkább jazzesnek mondható gazdag hangzáson belül a muzsikusok finom ízléssel bántak a