Őszintén szólva nem is emlékeztem már arra, hogy 2007-ben ilyen sok haikut írtam. Csak rakom, rakom fel sorba a versblogomra, és csak nem jutok a végére. No persze, feltehetném egyszerre az összest, de ha már bevezettem azt a gyakorlatot, hogy napi 1-2 frissítéssel tartom üdeségben azt a webhelyet, akkor most kár lenne változtatni rajta: a folyamatos olvasottság épp így tartható fenn. Ott található az összes limerikem, elhelyeztem már aforizmáim többségét is (C-dulok név alatt), a kis háromsorosok pedig kitartanak még egy ideig. A korábbiak lehívásában segítenek a rovatcímek, az újak meg mindig ott vannak legfelül.

A blogomon használt egyik látványos és aránylag pontos statisztikai rendszer általában így január tájékán szokta letisztítani a találatok térképét, s kezdi újraszámolni, újrajelölni a blogot ért találatokat, ezért érdemes ilyenkor lementeni az eddigre jócskán bepöttyöződött térképet, amelyen a legnagyobb pöttyök az 1000-nél több, a legkisebbek pedig a 10-nél kevesebb lehívások helyét mutatják. A térkép felbontása nem túl nagy, a közép-európai gócok szinte egybeolvadnak, de talán érdekesebbek is az egzotikus tájak. Mint látható, blogomnak akadnak olvasói minden földrészről (bár sejthető, van köztük veletlen találat is):

Határhelyzetek (NapiBlog)   //  Éva bukkant rá a Határhelyzetek III c. könyv internetes anyagára a neten (lásd, .pdf formátum), pontosabban benne Temető Krisztina tanulmányára: Kárpátaljai írók identitása a „kulturális átöltözés” időszakában (a 40. oldalon kezdődik). Figyelemre méltó munka, kis irodalmunk több neuralgikus pontját is érinti, s tisztázni próbál sok olyan kérdést, amelyek értelmezésével korábban csak erősen elfogult szemléletű interpretációban találkozhattunk. A tanulmány készítője láthatóan igyekezett tárgyilagos maradni, egyforma távolságot tartani az érintett felek privát igazságaitól. Kellő tisztelettel közeledik literatúránk egy-két mitikus jelenségéhez, miközben – leginkább a vélemények ütköztetése révén – részben le is bontja ezt a mitikusságot.

(NapiBlog) Örülök, hogy a Kárpáti Igaz Szóban  cikk jelent meg az ungvári lámpagyújtogatóról: alakja, amely hosszú évtizedeken át hozzá tartozott a „városképhez”, érdemes a felidézésre (főként, hogy tavaly szobrot is állítottak neki). Az írás címét viszont elhibázottnak gondolom (Miklós bá’, a lámpagyújtogató), hiszen, emlékezetem szerint legalábbis, így soha senki nem hívta és nem emlegette (nem volt magyar!), ő mindenkinek, öregnek s fiatalnak  egyszerűen Kolja volt. A róla őrzött képem is eltér egyben-másban a szerző által lefestettől, én például semmiképpen nem nevezném „idős öregúr”-nak, sokkal inkább örökifjú hobónak. »tovább

Jazz mindhalálig :) - Mark Tokar dzsessz-bőgős. Free Jazz Ukrajnában

(Napiblog:) Másfél éve írtam Mark Tokarról (Jazz-bőgős a családban), akivel azon túl, hogy bejelöltük egymást a Facebookon, semmilyen személyes nexusom nem alakult ki. Tegnap azonban üzenetet küldött,  arra kért, ha időm engedi, foglaljam össze számára, mit írnak róla/róluk egy interneten talált magyar nyelvű lemezkritikában. Leírni hosszadalmas lett volna, inkább megadtam a Skype-azonosítómat azzal, hogy szóban akár az egész cikket lefordítom. Jött is a hívás és én végignyökögtem oroszul a szakkifejezésektől sem mentes írás mondatait. Elképesztő, milyen mértékben vált passzívvá orosz nyelvtudásom, alapvető szavak is nehezen jutottak eszembe. Az viszont meglepett, hogy a tárogatót oroszul (meg angolul is) tarogato-nak hívják.

No, azért a lényeget persze sikerült átadnom. A cikk egyetlen negatív észrevételével, miszerint a zenét szerző zenekarvezető Waclaw Zimpel túlkomponálta volna műveit és több lenne bennük a megírtság, mint a spontaneitás, Mark nem értett egyet. Én meg persze megkívántam az Undivided nevű nemzetközi formáció keretében egy torinói koncert alapján készített lemez anyagát, beszélgetésünk után megkerestem a neten és letöltöttem. Most ezt hallgatom nagy élvezettel, nem zavartatva attól, hogy télvíz idején hallgatok húsvéti passiót.  Szerencsére semmilyen nyelvre nem kell lefordítanom… Egy részletet a Youtube-on is találtam:

jazz

Úgy tervezem, napi blogomban bevezetem azt a korábbi gyakorlatomat, hogy a legfontosabb filmélményeimről rendszeresen beszámolok. Ezt régebben is megtettem, de az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam, voltaképp nem is tudom, miért. Bár friss bejegyzésként az írások az új webhelyen jelennek meg (mint ahogy minden más napi aktualitás is), azért időnként ide a komplex blogra is összegyűjtöm őket, most például ezeket:

Amikor ezt a bejegyzés írom, a Facebookon nyított írói oldalamhoz 99-en csatlakoztak. A személyes oldalam ugyan 730 ismerőst mutat, de ez két különböző dolog, az írói oldalamhoz (amelyet inkább olvasóim oldalának szeretek nevezni és csak pár napja nyitottam) nem a személyes ismerőseim csatlakoznak, hanem azok, akik az ottani üzenőfalon hirdetett és/vagy közreadott írásaimról értesülni kívánnak. A 99-ből persze 86 egyben ismerősöm is, de ez az arány sejtésem szerint változni fog. Különbség az is, hogy az "ismerős" státuszt az egyik félnek kezdeményeznie, a másik félnek pedig jóváhagynia kell, míg az olvasói oldalhoz egyetlen kattintással bárki csatlakozhat. Aki ügyes, esélye vann arra, hogy a 100. legyen. Katt a Tetszik gombra ezen az oldalon. (Persze aki nem Facebook-tag, előbb regisztrálniai kell.) Megjegyzem, ennek az közösségi oldalamnak az ablaka itt, ennek a blognak a bal sávjában is megtalálható, új blogomban pedig jelentős hangsúlyt kapott: a kép is onnan való: a redndszer által minden betöltéskor véletlenszerűen kiválasztott 56 tag közül itt 20 látható.)

Novellát írni kicsit olyan, mint madarat fogni. Csak nehezebb... Észrevétlenül kell Kis térben nagyot rugaszkodni, ugyesen utánakapni a tovarebbenőnek és az utolsó mondattal megmarkolni, mielőtt csúfondárosan csicseregve felszállna a diófa legtetejébe. A macskánk tudja, hogyan kell. Nekem az elmúlt három évben nem sikerült. Na talán most. >>írásom a napi blogban

Még az ünnepek alatt történt, hogy kedves régi barátom, akivel számos lényeges dologban kialakult egyet-nem-értésünk miatt kapcsolatom az utóbbi években meglazult (szinte meg is szakadt), egy izgalmas írásra hívta fel a figyelmemet. Itt található: Kvantum-radar. Figyelmesen elolvastam (ezt jó szívvel ajánlom mindenkinek, akit érdekel az ilyesmi), és a következőket tudtam írni róla válaszomban:

Úgy tűnik, nagyjából sikerült befejeznem a csinosítását és testre szabását, így teljes üzemre kapcsoltam új blogomat, amelyben várhatóan napi gyakorisággal lesznek új bejegyzések. Ennek többek között azért láttam szükségét, mert az eddigi legfőbb blogom (amelynek megkülönböztetésül mostantól komplex blog a neve) valamelyest merevvé, személytelenné vált és talán a struktúrája is eléggé átláthatatlan lett: felszámolni vagy elhanyagolni azonban semmiképpen nem akarom (már csak hatalmas archívuma miatt sem), megmarad bázisblognak, de az innen jószerével hiányzó napi aktualitások mostantól az új webhelyen jelennek meg. Hogy ezen kívül még mi, az menet közben kiderül, nyilván újabb irodalmi munkáim is ide kerülnek, visszamenőleg - szíves olvasmányul - új projektem darabjait, a minimákat töltöttem fel.