Korai halálom miatt kedves irodalom-történész barátunk együttérzését fejezte ki Évának. Illetve nekem, mert az internetes csevegő programban az én üzenőfalamra írta, mennyire fájlalja a dolgot, és hogy nem is tudja, miként lehetne utolsó kívánságomat teljesíteni, miszerint „halálom után szövegfájl szeretnék lenni” – de majd beszél a hollandiai magyarokkal, hátha segíthetnek.

Idős barátunk egyáltalán nem őrült meg, könyveket ír, komoly tanulmányokat publikál, rangos testületek tagja – épp csak kicsit szétszórt, szeles, nem mindig figyel a részletekre, s éppenséggel a digitális kommunikáció terén sem a leggyakorlottabb. Meg hát nyilvánvalóan nálamnál nagyobb írók állnak az érdeklődése homlokterében, így még egyik internetes életrajzomban sem látta (vagy nem vette észre), hogy ötvenedik születésnapom és a blogomban végrehajtott virtuális öngyilkosságom óta „a legaktívabb posztumusz írónak” nevezem magam. A csevegő programos profilomban is évek óta mint „BDK posztumusz” szereplek, s hiába váltottunk már számos üzenetet korábban, csak most szúrt szemet neki a halálutániságomra utaló kifejezés, és most először figyelt fel az évek óta ott díszelgő mottómra is, amelyet utolsó kívánságomnak gondolt. Ráadásul ezt az egészet úgy fogta fel, mintha Évától eredő, neki szóló küldeményeként jelent volna meg előtte a képernyőn. Holott valószínűleg nem történt más, mint hogy véletlenül a nevemre kattintott partnerlistáján, erre megnyílt a profiloldalam, és ő azt látta, amit látott – sebtében kondoleált hát Évának.

Asztalos Éva recenziója a Literán:

Profán legendák

Berniczky Éva legújabb kötetének címe, a Várkulcsa többekben valószínűleg előbb idézi meg a mesék birodalmát, mint Kárpátalja azonos nevű zsákfaluját. Hamarabb jutnak eszünkbe például Judit kulcsai, melyeket olthatatlan kíváncsiságtól fűtve kér el a kékszakállú hercegtől, és lesz birtokukban a vár súlyos titkainak tudója, vagy bármelyik várkulcs, amellyel tetszőleges mesehős kiszabadíthatja a sárkány fogságába esett királylányt. A fülszöveg szerint ül is valaki az Ung fölötti várhegy egyik padlásszobájában: maga a szerző, kinek képzeletében megelevenedtek a novellagyűjtemény figurái.

Balla D. Károly:

Az érvényes manír
Brenzovics Marianna Kilátás c. könyvéről

Eleven, erőteljes szöveg, pontosan megválasztott írói pozíció. Utóbbi annyira pontos, annyira kitalált és annyira maga alá rendeli a megjelenített világot, hogy manírnak látszik. Viszont érvényes. Az önfelmutatás (önigazolás?) kimódoltságánál fontosabb, hogy hitelessé válik az  a stilizáció, amellyel a beszélő (és révén a szerző) környezetét megjeleníti: nem leír, nem lefest, nem ábrázol, hanem összedarabol és kiragadva felmutatja a torz foszlányokat, cafatokat. Amit és ahogy kiragad, és amilyen nyelvi megformáltsággal felmutat, abból hitelesen egységes kép áll össze, és ebbe a képbe jól szervesül a látó és a láttató. Meglehet, végletesen szubjektív ábrázolásmód ez, de ez a szubjektum nagyon jól van fókuszálva, művészileg érvényes az, amit összegyűjt és elénk vetít.

A Nagyítást kamasz koromban láttam először, Veszna típusú fekete-fehér televíziónkon, apámék hálószobájában... - Balla D. Károly írásával a litera kinyitja Kertmoziját. Sorozatunkban kortárs írók mutatnak kedves filmjeikből részleteket.

A létezővé nagyított hiány

Semmi más, csak a Nagyítás (Blow-Up, 1966) juthat először eszembe, ha kedvenc filmemről kérdeznek. Eközben persze fájó szívvel le kell mondanom Tarkovszkij Stalkerjéről, Tarr Béla Kárhozatáról, Fellini Amarcordjáról és 8 és féljéről, Huszárik, Bódy Gábor, Szabó István, Makk Károly, Bacsó Péter, Sándor Pál, Enyedi Ildikó emlékezetes munkáiról (és ez csak egy szűkített lista volt), de Michelangelo Antonioni filmje, mint valami első szerelem élménye, kiragyog kedvenceim közül.

Példátlan összefogás Kárpátalján! A közismert Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat békítő szelleme máris érvényesülni látszik: a korábban egymással szemben ellenséges magatartást tanúsító KMKSZ és UMDSZ erői összefogni látszanak. Korábban a KMKSZ hozott határozatot arról, hogy szorgalmazzák a régió magyar vonatkozású intézményeiben a Nyilatkozat kifüggesztését, továbbá ugyanezt ajánlják a nemzeti érzelmű magánszemélyeknek is, akik a KMKSZ irodáiban igényelhetik a megfelelő minőségű színes nyomtatványokat. Ám ezzel bajba kerültek: a szinte órák alatt jelentkező százak és ezrek szenvedélyes igényeit (kapacitás híján) az irodák a Szülőföld Alap támogatása ellenére sem tudták kielégíteni. Ekkor érkezett a segítség az ellentábortól. Az UMDSZ kebelében működő Kárpátaljai Magyar Nőegylet asszonyai és leányai vállalták, hogy rekord határidőn belül falvédőkre hímezik a Nyilatkozat szövegét, ezzel egyúttal lehetővé téve, hogy ne csak a lakószobákban időzők, hanem a konyhában szorgoskodók is élvezhessék a veretes szavak jótékony hatását.

Előzmény | Lásd még | Ezt is! | Illetve

A KISZÓ online zseniális új fejléce

De tényleg! Mától ez a borzalmas búzafű-marketinges heppiség képezi a fő dizájnelemet Kárpátalja legkevésbé olvashatatlan közéleti lapjának újratervezett weboldalán. Ugye szép!

A Kárpáti igaz Szó internetes verziója 2001-ben született, előbb egy független, ingyenes amerikai tárhelyen futott, majd befogadta a Hungarian Human Rights Foundation = HHRF.

Frissítés: a portál 2016-ban megszűnt, jelenleg már keresőmarketing célokat szolgál.

kárpátaljai magyar sajtó, kiszó

Az 1980-as években írt verseim közül - a Három másodpercemet és a Tövisek köztet leszámítva - nyilván a Csak és A szó az a kettő, amelyiket a legtöbben ismerik tőlem, ezek jelentek meg a legtöbbször, annak idején a napi sajtóban, később különböző antológiákban és soros, illetve válogatott verseket tartalmazó könyveimben - de találkoztam már velük ismeretlen gyűjtögetők versblogjaiban is. A szó bekerült több olyan válogatásba, amelyek a költők és az anyanyelv viszonyát voltak hivatottak bemutatni - a Csakot pedig még csak meg is zenésítették (alább meghallgatható). Én pedig írói oldalamon a verseim archiválásában épp most értem hozzájuk, mint jellemzőket, betűzöm ide is.