Jó barátunk, Pócs István fotói középdöntősek lettek az idei Playboy Photoart pályázatán. A mostani fordulóban a közönségszavazás folyik. Nézzétek meg a képeit, és ha nektek is tetszenek, ne fukarkodjatok a szavazattal. Persze, más fotósok munkái mellett is letehetitek voksotokat. (A díjnyertes felvételek megjelennek a Plaboyban.) Itt lehet szavazni: Pócs István

• erotikus sorozata
• portrésorozata.

Talán még blogom állandó olvasói sem tudják, hogy a rendszer kínálta archívum-linkeken kívül vannak saját készítésű (és szerintem igen alkalmas) keresési lehetőségek is. A friss posztok címeit soroló, a bal hasábon található lista végiggörgetésével tűnik fel alul az ARCHÍVUM link, amelyre kattintva a blog.hu keretében vezetett jelen blogom kereken három éves anyaga havi bontásban, továbbkattintásra nyíló címlisták formájában tekinthető át - a havi listákra mutató linkek sorát ide jobbra ebbe a posztba külön is betűztem. (Ezt a listát elvben havonta frissítem, most balesetem miatt volt kis kihagyás, de az első napon, amikor íróasztalomhoz ülhettem, pótoltam a mulasztást.) Ezen kívül elérhető blogírói múltam 12 (!) esztendőre visszatekintő archívuma is a posztok fölötti sorban található ARCH (1997-től) linkre kattintva. Innen indulva érhető el ez a lista:

A masszőröm ma már szavalt is nekem... Igaz, rászolgáltam, mert John Cage 4:33 c. művével fogadtam. Már első alkalommal, amikor eljött, hogy törött lábamból kidolgozza a gipsz utáni merevséget, nyelvi, irodalmi, képzőművészeti, zenei témákra terelődött a szó a procedúra alatt. Lehetőség szerint kihasználja az alkalmat, hogy középhaladó magyar tudását pallérozza, az önözés-magázás problémájától egyenes út vezetet Tatjána leveléig, amelynek első sorait hármasban Évával kórusban mondtuk, s amelyben a вам пишу magyar megfelelője Áprily fordításában írok magának (nem pedig önnek). A nyelvi és irodalmi furcsaságokra példaként ő felhozta egy orosz költő egysoros verseit, mire én rátromfoltam Weöres Sándor egyszavas és Tsúszó Sándor egybetűs verseivel - és innen már egyenes út vezetett Malevics Fekete négyzetéig és Cage 4:33-áig. Előbbit igen, utóbbit nem ismerte, így ma lejátszottam neki a YouTube rendszerében fellelhető egyik interpretációt. Feszült figyelemmel végig is hallgatta.

Jobboldali szakemberek kikísérletezték és egy Fidesz-közeli cég már le is gyártotta azt a polgárinak nevezett vakcinát, amely a kormánypropaganda által favorizálttól eltérően valóban hatékony az újinfluenzás fertőzéssel szemben. Az országos mozgalom keretében pártaktivisták és leendő képviselőjelöltek adják be az oltást a kormányváltó hangulatú lakosságnak. Az érdeklődés igen nagy, mivel az oltási kampányban azt hirdetik, hogy minden százezredik vakcinát maga Orbán Viktor fecskendez be.

Egy pihent agyú svéd kortárs zeneszerző, bizonyos Olle Cornéere fejéből pattant ki az ötlet, hogy igen sajátos módon szólaltassa meg "a föld hangját". Fizikus partnerével olyan óriás tölcséres gramofont készített, amelynek hangszedő tűje egyben ekevas is, és szántás közben egyszerűen csak lejátssza a maga hasította barázdát. A Terrafon megszólaltatására egy templomi kórus koncertruhába öltözött tagjai tettek komoly erőfeszítést, láthatóan igen komolyan véve az effajta művészetet. Tapasztalhatták, olykor milyen nehéz húzni a zenét. Fotó, videó:

Eléggé sajátosnak tartom, hogy Szili Katalin az általa alapított Szövetség a jövőért nevű mozgalom tegnapi zászlóbontása során az MSZP múltbéli négy hibáját felsorolva harmadikként azt említette, hiba volt a kettős állampolgárságról szóló népszavazás 2004-es kampánya, mivel lehetőség lett volna a nemzetietlenség bélyegének levételére. Nos, először is régen rossz, ha egy másféle kampány csak a bélyegtől való megszabadulás önző érdekét szolgálta volna, nem pedig a határon túli magyarokét. Mondhatni: kilóg a lóláb. Másodszor: józanul gondolkodva a nemzetileg még oly elkötelezettek is megérthették, hogy az akkori kampány nem a határon túliak, hanem a Fidesz érzelmi zsarolása ellen irányult (bár nem a legjobb módszerekkel, így például gazdasági demagógiával párosulva).

Budapest. "Mesterházy Attilának annyi az esélye a miniszterelnökségre, mint egy debreceni páros virslinek arra, hogy megnyeri az epsomi derbyit." - Alkalom- és ötletszerűen néha NolBlogomat is gyarapítom egy-egy poszttal. Most például neémi rezignációval és több hozzászólást is kiváltva azt állapítottam meg, hogy "a 21. század első évtizedének legszomorúbb eredménye: a baloldali és liberális erők teljes térvesztése. Jó lenne hinni, hogy ez nem jelenti egyben a demokrácia bukását is Magyarországon." Lásd: Bukás előtt Mesterházyval - (a NolBlog megszűnésével a posztot az Egy piréz Kárpátalján blogba tetten át. Itt a linket most írtam át - 2019)

sms marketing - http://google.elsohely.net/telikert-gyartas-es-epites/

Sajnos szétüvöltötték a színészek Gali László rendezésében Sütő András gyönyörű szövegét a kassai Tháliában. Nem most, henem még 2001-ben. A Káin és Ábel színházi felvételét tegnap sugározta a Duna TV abból az alkalomból, hogy a kassai magyar intézmény válságos anyagi helyzetbe került, és gyűjtés indult megsegítésére. Ami persze igen szép és dicséretes, még ha azt is gondolom, hogy nem magyarországi adakozók (közte kisnyugdíjasok) dolga fenntartani egy szlovákiai állami intézményt. Zavarta a televíziós élményt a képernyő bal felső sarkában állandóan látható jókora segélyvonal-telefonszám csakúgy, mint az adakozóknak a képernyő alján vörös sávbabn futó névsora (óhatatlanul rá-ráfutott a szemem, így vagy ötször értesülhettem arról, például, hogy "Gyuri bácsi" 10 Euróval támogatja a társulatot). De nem ez volt a legnagyobb bajom.

A Google Friend Connect szolgáltatás kínálta lehetőséget kihasználva oldalamba építettem a bal hasábon (most a tetején) láthat ablakot, így mától rendszeres olvasóim feliratkozhatnak a blogomra. Ez semmilyen kötelezettséggel nem jár, ellenben nyújt bizonyos előnyöket, kínál lehetőségeket - ezeket itt nem kívánom ecsetelni - sokan már jól ismerik; akik pedig nem, próbálják ki - ha más nem, hát kíváncsiságból.

Leányom teljesen elhagyta a blogját, ehelyett a flickr rendszerében vezetett photostreamjét alakította sajátos  szöveges és vizuális lírai énbloggá: fotóihoz fűz kommentárokat, időnként kifejezetten költőieket. Engem mindig meghatnak ezek a hol jobban, hol kevésbé elvont  hangulat- és állopotjelentések, elfogódottan állapítom meg mindannyiszor, mennyi mélység és szépség lakozik ebben a húszévesben. Most is így volt, amikor azt olvastam, hogy éjjel néha felgyújtja a haját...