A Magvető Kiadó 2011. október 12-én, 15 órai kezdettel a világháló nyilvánossága előtt rendezi meg a Tejmozi rendhagyó online bemutatóját, amely egyben sajtókonferencia is. Megszólalnak a szakma jeles képviselői, olvashatók és hallhatók lesznek részletek a könyvből, mód nyílik kérdések feltevésére és megválaszolására - a kiadó képviselőivel együtt három órán át állok az újságírók és az érdeklődők rendelkezésére. A Magvető most tart először internetes könyvpremiert; helyszínül a kiadó Facebook-oldalát választották. MINDENKIT SZERETETTEL VÁROK! További részletek: Online könyvbemutató. • A Tejmozi blogján az aktuális publikációkon kívül (kritika, regényrészlet, interjú...) igyekszem részletesen bemutatni a regény előzményeit, keletkezéstörténetét. E célból készítettem egy eligazító oldalt, lásd: ELŐTÖRTÉNET.
Most először próbálkozom azzal, hogy egy regényemnek / könyvemnek külön blogot nyitok. Erre nyilván a Szembesülés is érdemes lett volna, de annak megjelenésekor még nem voltam blogmániás. Most viszont az vagyok, úgyhogy el is indítottam a Tejmozi-blogot, bízva abban, hogy lesz iránta olvasói érdeklődés, s abban is, hogy jó ideig lesznek új közlendőim a regényről és a Magvetőnél most megjelenő könyvről. Erről még annyit feltétlenül meg kell említenem, hogy a korábbi gyakorlattól merőben eltérően, bár még meg sem jelent, máris foglalkozott vele a honi online-sajtó. Előbb a Kárpátalja.ma adta hírül néhány értő mondat kíséretében a várható megjelenést, most pedig a KISZó-online mutatta be a Tejmozi-blogot több link megadásával. Ez leginkább azért meglepő, mert aki csak a honi sajtóból tájékozódott, az bizony az utóbbi 4-5 könyvem címét lapjainkban egyszer sem láthatta leírva. - Köszönöm a mostani előzeteseket azoknak, akik ezzel a gyakorlattal nem értenek egyet.
Tovább
Íróként harminchárom éve foglalkoztat a halál. Leginkább a sajátom. Alighanem költővé is akkor avatódtam, amikor két korai versemben először néztem szembe a megszemélyesített Halállal, aki az első versben kaszáját barátságosan meglóbálva köszön rám – és én ismerősként üdvözlöm. Az Életnek viszont be kell mutatkoznia, őt nem ismerem, s fel is üvöltök, amikor galambjait vállamra ülteti. A második vízió:
Tovább
A lív nyelv feltámasztása: Alberd Yollaka
A kelet-finnországi Haajaiskylä városban élő költő egy évvel ezelőtt eléggé kalandos úton juttatta el hozzám verseit. Levelezni kezdtünk, összebarátkoztunk - közben néhány versfordítással is elkészültem Juvan Sesztalov oroosz nyersfordításai segítségével (de a lív eredetibe is beleélve magamat). Ezek közül 3 most megjelent - a szerzőről és nemes missziójáról új laptopomon írt kis ismertetésemmel együtt. Most feltettem ide, bázis blogomba - és értesítettem földrajzilag távoli, de szellemiekben egyre közelebbi költőtársamat. Persze azonnal megnézte az oldalt. Mint a látogatási statisztikát mutató mellékelt ábra tanúsítja, ez 8 perccel e bejegyzés frissítése előtt történt. De lássuk a verseket:
Tovább
Eddig nem igazán mertem beszélni róla. Most, hogy a kiadó honlapjára felkerült, talán már nem kell attól tartanom, hogy elhamarkodom a bejelentést: hamarosan megjelenik harmadik regényem, a Tejmozi. Hangütésében, meseszövésében erőteljesen elüt két korábbi regényemtől. Ha azokat posztmodern trükkregénynek ítélte a szakma (pontosabban Tarján Tamás), akkor ez hagyományos, akár történet-központú regénynek is nevezhető. Ugyanakkor megírásának előzményeit tekintve mégis egy ízig-vérig posztmodern irodalmi interakcióból nőtte ki magát. További részletek: Magvető, Tejmozi | Mi legyen a Tejmozi fülén? | Tejmozi, szófelhő
Tovább
Történt, hogy meghívást kaptam a 100 ezer költő a változásért c. rendezvényre, amely egy monstre világköltészeti megmozdulás keretében Budapesten kerül sorra szeptember 24-én. A meghívásban szerepelt: „Ha Ön távol él Budapesttől, és nem tud ideutazni ezen a napon, de szeretne valamilyen formában részt venni az eseményen, kérjük, jelezze!” Jeleztem. Visszaigazolták, elfogadták. Én meg új blogot indítottam virtuális részvételem színteréül. A legfontosabb tudnivalók közreadása mellett, amíg a rendezvény előkészületei folynak (s amíg más, hírértékű közlemény nem kínálkozik), ráhangolódásul egy-egy versemet adom közre minden este: 100 ezer költő a változásért
A szennyezett ivóvíz és a schengeni fülek
Nem mindennapos esemény, ha az ukrán elnök Ungvárra látogat. Volt is előtte nagy sürgés-forgás, készülődés. Gyorsmunkában csinosítgatták a várost, felmosták a sugárutat, még a kátyúkat is betömdösték, igaz, leginkább csak a várható elnöki nyomvonal mentén. A kátyúkkal számoltak, de a kutyákkal nem… A történtekről, ukrán hírforrásra hivatkozva, legnagyobb kárpátaljai hírportálunk e szavakkal számolt be:
Tovább
Ideje felfednem az igazságot. Nem mintha a közvéleményt égetően foglalkoztató titokról vagy világra szóló átverésről lenne szó, ám bizonyos irodalmi berkekben mégis tudnak Alláról, neve, versei és naplói megjelentek nyomtatásban, életrajza fent volt a Wikipédián, megtalálja a Google, kritikák és tanulmányok foglalkoztak regényben is megrajzolt alakjával – kilétét mégis homály fedi. S bár ennek eloszlatására senki sem tett kísérletet, szerkesztők, kritikusok, irodalomtörténészek soha nem vonták kétségbe valódiságát, mindenki elfogadta azt, amit közöltünk vagy amit elhallgattunk róla, most mégis úgy érzem, ideje, hogy a titokzatos nőalakról lehulljon a lepel.
Tovább
Nem is olyan könnyű jó kecskerímet írni. Maga a rím nem annyira nehéz, százával lehet találni olyan kettős alakzatokat, amelyekben ugyanaz a két mássalhangzó cserélődik fel (a klasszikus példa: kaján halász / haján kalász), de hogy az alkotott rím újszerű, maga a kétsoros versike pedig lehetőleg poénos, esetenként - mint nálam - kicsit pikáns is legyen, ahhoz már kevés a puszta szókeresgélés és hangcserebere. Azt persze nem gondolom, hogy a legnagyobb költői bravúr ilyesmit írni, de hogy jó játék, abban biztos vagyok. Napi blogomon mostanában közreadtam néhányat és némi sikert is arattam velük (különösen a női hűtlenség első tudományos magyarázatával). Íme:
Tovább
Őszintén szólva nem is emlékeztem már arra, hogy 2007-ben ilyen sok haikut írtam. Csak rakom, rakom fel sorba a versblogomra, és csak nem jutok a végére. No persze, feltehetném egyszerre az összest, de ha már bevezettem azt a gyakorlatot, hogy napi 1-2 frissítéssel tartom üdeségben azt a webhelyet, akkor most kár lenne változtatni rajta: a folyamatos olvasottság épp így tartható fenn. Ott található az összes limerikem, elhelyeztem már aforizmáim többségét is (C-dulok név alatt), a kis háromsorosok pedig kitartanak még egy ideig. A korábbiak lehívásában segítenek a rovatcímek, az újak meg mindig ott vannak legfelül.
Számítástechnia. Megbízható használt notebook felújítása: