Cirka félszáz írótársamat kértem fel arra az Ünnepi Könyvhét alkalmából, hogy mutassák be idei könyvüket a Balládiumban - illetve, ha nincs saját újdonságuk, ajánlják a másét, vagy írjanak valamit a szöveg >> megjelenés >> könyv >> olvasás tárgyában, különös tekintettel a digitális publikálásra. A felkérésre a várnál kevesebben reagáltak megfelelő anyag küldésével - viszont igen értékes szövegek kerülhettek virtuális felolvasásra a projektumokkal ritkán jelentkező webhelyen. A digitális írási-olvasási technológia elterjedéséről például Fűzfa Balázs, az élményszerű tanítás magyar apostola értekezik a Mentés másként c. idei könyvéből vett részlet keretében. Az eddig közreadott szépirodalmi publikációk közül Sajó László Esti Kornél hátrahagyott himnuszai címen adott közre megrendítő erejű költeményt. - - A friss anyagok publikálása még hét végéig zajlik (napi egy közlemény), aztán közvéleményt kutatok: olvasóim voksolhatnak a projekt keretében tetszésüket leginkább elnyert írásra. Érdemes tehát később is ellátogatni ide: Balládium.

könyv ajánló. póker és keresőmarketing. a cigányság helyzete. internet, keresőoptimalizálás (seo) és tartalommarketing

Teljesen logikusnak tűnt, hogy marketing (ezen belül keresőmarketing) célból készített oldalaim sorában előbb-utóbb könyves weboldalt is készítsek. A cél azonban nálam soha nem öncél, igyekszem minden próbálkozásomat valós tartalommal alátámasztani. Így könyves honlapom is több lett puszta reklámfelületnél, egyfelől elhelyeztem rajta a könyv és internet tárgyában 9 éve írt esszé-félémet (akkor még merésznek tűnő számos állításom mára nemcsak hogy beigazolódott, hanem már túl is lépett rajtuk az idő). Másfelől kitettem az oldalra néhány olyan könyv bemutatóját és letöltési linkjét, amelyeket már korábban is reklámoztam fontosságuk és a szerzők némelyikéhez fűződő barátságom okán. Az új honlap rövid idő alatt a Google-lista élére került az online könyv letöltés keresőszóval. Hasonlóan szép eredményt ért el póker-oldalam, melyet Texas Holdem játék témájában nyitottam. A sikeren felbuzdulva "szétütöttem" két régebbi oldalamat: tartalmuk túlságosan hasonlított egymásra, és optimalizálva is szinte ugyanazokra a kifejezésekre voltak. Így a kaszinós oldalból most pókerbarlang lett: Budapest Póker Kaszinó.

Keresőoptimalizálás és tartalommarketing

A keresőoptimalizálás sajátossága, hogy magukat a keresőoptimalizáló oldalakat is keresőoptimalizálni kell, ha az ember azt szeretné, hogy e tárgyban ismeretlen potenciális megbízók rátaláljanak. Hát én minden tőlem telhetőt megteszek e téren: SEO - Honalpok Google-optimalizálása. -- Lásd még ezt is: Regény, könyv - Enteriőr, belsőépítészet.

Más.

A megszűnt commmunity.eu honlapjáról. Könyvbemutató

Csepeli György

Kérdések és válaszok a cigányságról

Hitvalló műfaj a káté. Az általam ismert Heidelbergi Káté, a református egyház híveinek készült, s olyan kérdésekben igazítja el a híveket, mint az emberi nyomorúság, a megváltás, a teremtés, a keresztség vagy a „végvacsora”.

Fleck Gábor és Szuhay Péter is kátét írtak. Kérdéseik azonban nagyon is evilágiak, kiindulópontjuk azonban szintén hitbéli. A cigányság, melynek mibenlétére a kérdések és a rájuk adott válaszok vonatkoznak, korántsem olyan létező, melynek mibenlétére a fizikai tények adta bizonyosság birtokában válaszolhatnánk. A határ a „cigány” és a „nem cigány” között sem nem éles, sem nem határozott.

Ha mintát veszünk a kérdésekből, melyekre a szerzők választ adnak, nyilvánvaló lesz, hogy ahány nézőpont, annyiféle válasz. Miként nincs biztos válasz arra a kérdésre sem, hogy Mi a te egyetlenegy vigasztalásod életedben és halálodban?, úgy nincs biztos válasz azokra a kérdésekre sem, amelyeket a szerzők kátéjukban összegyűjtöttek. Az emberi meghatározatlanságra adott „roma” meghatározás része a „magyar” meghatározásnak. Jogi, szociológiai, kulturális antropológiai, szociálpszichológiai szempontok elválaszthatatlanul kavarognak minden egyes kérdés kapcsán.

Íme, pár kérdés mutatóba:

Mi illő: cigányt vagy romát mondani?
Mikor jelentek meg és terjedtek el Európában a cigányok?
Milyen elképzelések élnek a cigányok származásáról, és mi ma az elfogadott tudományos álláspont?
Azonos arányú-e az össznépességen belül Európa különböző országaiban a cigányok jelenléte?
Hogyan reagáltak az elmúlt években a romániai cigányok megjelenésére Olaszországban és Spanyolországban?
Ki a cigány? Akit a többség annak tart, vagy aki magát annak mondja?
Milyen volt Magyarországon a népességen belül a cigányok aránya az ezredfordulón és lesznek-e 1,5 millióan 2050-ben?
Azonos-e a cigányok korfája a társadalom összességével, avagy attól eltérő?
Hogyan nevezik romani nyelven a cigányok holokausztját? Mi történt ekkor?
Miért olyan kevés a roma parlamenti képviselő?
Mit jelent a fekete vonat?
A cigányok valóban nem értenek a földhöz?
Kik játszanak és játszottak szerepet a romák oktatási, szociális, egészségügyi és foglalkoztatási helyzetének változtatásában?
Miért fontos, hogy a romák büszkék legyenek roma mivoltukra, hogyan lehet erősíteni a roma identitást? Kik és hogyan segítettek nekik ebben?
Létezik-e roma értelmiség?
Mik a szegregált oktatás legfőbb ismérvei és következményei?
Igaz-e, hogy a cigányok mind katolikusok?
Milyen magyar kulturális örökséget köszönhetünk a romáknak?
Hogyan teremtődött meg a cigány költészet?
Cigány zene-e a cigányzene?

Ezek a kérdések léteznek. A szerzők érdeme, hogy nem maguk találták ki a kérdéseket, hanem az életből vették azokat. Valamennyien, akik ma Magyarországon élünk, ezekkel a kérdésekkel szembesülünk. Fleck és Szuhay kátéja megadja a válaszokat. De az eredeti kátéktól eltérően, sosem színlelik azt, hogy a válaszoknak ne lehetne alternatívájuk. Nem mondják meg a „tutit”. Inkább azon vannak, hogy az olvasókat inspirálják további válaszok keresésére.

Fleck és Szuhay kátéja felfedező útra invitál egy nagyon közeli, s ugyanakkor nagyon távoli világba. Előítéletek, sporadikus tapasztalatok, sztereotípiák, szorongások, félelmek, némelyütt utópikus remények prizmáján keresztül látjuk ezt a titokzatos világot. Paradox módon senki sem mondhatja, hogy mindent tud a cigányokról. Ha roma, ha nem, a titok és a homály nem oszlik. A könyv, melyről most beszélek különleges érdeme, hogy képes felvillantani a sokszínűséget, a perspektívák sokféléségét, a roma és nem roma együttélés szövevényét, mely nem ismeri az egyértelműséget, a határok fix választóvonalát, a fekete vagy fehér biztonságát.

A könyvnek nincs narratívája. A kérdések a hétköznapi érdeklődés ritmusában követik egymást. A könyv olvasását bárhol el lehet kezdeni, s bárhol abba lehet hagyni. Egy olvasás amúgy sem elég. A kérdések, mivel nem a szerzők agyszüleményei, hanem az élet kérdései, újra meg újra visszatérnek bennünk, s ilyenkor újra fel kell lapozzuk a könyvet, hogy megnézzük, mit írtak a szerzők.

Aki ma Magyarországon felnőtt fejjel él, nem kerülheti el a kérdéseket, melyeket Fleck és Szuhay megfogalmaz. Az alapkérdés, melyre válaszként az egész könyv született, hogy miként lehetséges úgy élni a mai magyar társadalomban, hogy jószerével senki nem tud semmit ennek a társadalomnak a legégetőbb problémájáról. Nem mintha nem lennének vizsgálatok, statisztikák, melyek a roma népesség számarányát, belső tagoltságát, a nem roma népesség diszkriminációra sosem rest hajlandóságát, a közpolitika nyomorát, a politika cinizmusát mutatnák. Rengeteg dolgot tudunk a részletekről, de semmit se tudunk az egészről. A magyarországi romaprobléma része az iszonyatos tudatlanság, melyet súlyosbít az érzelmi gyökerekből táplálkozó elzárkózás. Ez a káté akkor lesz hasznos, ha bevonul a középiskolákba, s részévé válik a tananyagnak.

A káté műfaja egyenest felszólít a pedagógiai alkalmazásra. A válaszok akkor szervülnek tudássá, ha sokoldalú tapasztalatszerzéssel, önálló tanulással társulnak. Mindenkinek magának kell elindulnia a felfedező útra, mely nemcsak, s nem is elsősorban kifele, hanem befele vezet. A roma, akit nem ismerünk, az bennünk van. Mi magunk vagyunk a Másik, akinek látványa iszonyattal tölt el bennünket, akitől menekülünk, akitől elzárkózunk, akit nem akarunk ismerni.

E kis könyv legnagyobb érdeme, hogy rádöbbenti az olvasót: a csoport, melyet cigánynak lát és láttatnak vele, nem akadály a polgári, demokratikus Magyarország céljának megvalósítása útján. Ellenkezőleg, addig nem lesz Magyarországon polgári társadalom, míg az emberi létből adódóan magától értetődő és elidegeníthetetlen jogok teljessége nem illet meg mindenkit, akit a születés véletlene vagy a sors szeszélye erre a földre nem sodort. Nem tehetünk kivételt, nem tehetünk úgy, hogy az Emberi és Polgári Jogok 1791-ben Párizsban elfogadott nyilatkozata egyesekre vonatkozik, másokra viszont nem. A sors mindenki számára tért nyit az életben, s nem lehet erő, mely a sorsot ebben megakadályozhatja.

Az emberi jogok elidegeníthetetlenségébe vetett hit alapján válaszolhatjuk meg Fleck és Szuhay kátéja kérdéseit. Aki nem hisz az emberi jogokban, nem hisz az egyenlőségben azt ez a könyv (sem) fogja meggyőzni. A könyvben olvasható válaszok kiválóak, mert érveket adnak azoknak, akik nemcsak hinni, hanem tudni is akarnak. Biztos vagyok abban, hogy a könyv, melyet most kezünkben tartunk, bővülni fog a jövőben. Érdemes lenne internetre vinni, s gyűjteni a kérdéseket, gyűjteni a válaszokat, melyekre reflektálhatnának a szerzők.

Ha Magyarország egyszer szabad, demokratikus, polgári ország lesz, akkor ilyen könyvre, mint Fleck és Szuhay könyve, nem lesz szükség. De amíg a célt el nem érjük, sok ilyen könyvre lesz szükség.

(Elhangzott a kötet 2013. május 6-án, a Néprajzi Múzeumban tartott bemutatóján.)

Fleck Gábor – Szuhay Péter: Kérdések és válaszok a cigányságról
ISBN: 978-963-338-150-2
Megjelent: 2013
Oldalak száma: 175

• Keresőoptimalizálás a tartalommarketing eszközeivel
• Porrajamos - cigány holokauszt
• Találkoztam boldog cigányokkal is - film

Csak most fedeztem fel a Yandex remek szolgáltatását, amely a Google maps streetview lehetőségeihez hasonlókat kínál:  honlapjuk révén több mint 200 oroszországi és ukrajnai város utcái járhatók be lépésről lépésre remek (körbeforgatható) panorámaképek segítségével. Ungvárnak megörülve azonnal megmutattam Kolosnak is az oldalt, és ő persze azzal kezdte, hogy az utcánkat megkereste és megállapította, hogy nem áll a kocsink a ház előtt. (A miénk a második, repkénnyel befutott épület.)

Az óvárost és az új negyedeket bejárva a kirajzolódó kép igen vegyes érzelmeket kelt bennem (mint ahogy maga a város is), ha valahol, hát akkor itt és most alaposan elegyedik a szép a rúttal, az ízléses az otrombával, az elegáns a gagyival. A tisztaság és a kosz, a rendezettség és az elhanyagoltság párharca viszont alighanem az utóbbi versenyzők javára dőlt el. De azért érdemes körülnézni.

Lásd ezeket is: A régi Ungvár - fotókon, képeslapokon | A mai Ungvár utcaképei

Honlapoptimalizálás: 2015-os keresőmarketing projekt: Google első helyre kerülni a kiadó lakás, Ungvár keresőkifejezéssel.

A költészet világnapja tiszteletére kicsinosítottam egynéhány blogomat honlap seo kíséretében. Mondhatnám. De inkább nem mondom, mert sem a jeles ünnep ilyeténképpen való megünneplése, sem az esztétikai szempontú dizájnolás nem szerepelt elsődleges céljaim között. Persze megadtam az irodalomnak, ami az irodalomé: kapóra jött egy finnugor vonatkozású, de Kubából érkezett üzenet - viszont ritkábban és főleg link-küldésre használt webhelyeimet most nem literátusi koncepciók okán, hanem azért látogatom sorra, mert jelenlegi honlap-előre-lökködő munkám ezt kívánatossá tette (részletesebben erről: transzferár-offenzíva). És ha már ott jártam és gyomláltam a linkeket, akkor persze nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy a küllemmel is foglalkozzam, így egynémely csúnyácska blogom most talán valamivel impozánsabb külcsínre tett szert. Persze a belbecs sem hanyagolható, került is majd mindegyik élére valami új cikk vagy ajánló. ...Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy egy-két új blog is született. Például: Honlap keresőoptimalizálás.

Nem vagyok egy nagy archivátor, de azért igyekszem időnként rendbe tenni már elavult, nem használt honlapjaimat. Most történetesen a legeslegelsőt. 2000-ben tettem be először a lábamat az internetre, és az akkor 15 éves Kolos segítségével készítettem el első honlapomat: ez az 1995-től működő UngBereg Irodalmi és Művelődési Alapítvány weblapja volt. Előbb csak a főoldal készült el, aztán a különböző aloldalak is, a következő évben pedig ez is része lett a fölé épített UngParty-rendszernek. 2002-ben pedig (épp tíz éve!), amikor az Alapítvány beszüntette működését, funkcióját vesztette. De azért most mégis érdekes volt végigbogarászni: mivel is foglalkoztunk akkoriban.

Az eleinte még UngParty NetCafe névre hallgató portál (az első irodalmi és kulturális webhely Kárpátalján) alá több alrendszert is építettem, az egyik legfontosabb a netPánsíp, a Pánsíp digitális változata lett, amely négy éven keresztül működött. Ezt már korábban felújítottam, teljes archívuma, azaz 4 évfolyamnyi anyaga elérhető, de például a szerkesztőséget bemutató kis oldal csak most került sorra.

Bizony, az UngBereg és a Pánsíp nagyon fontos része volt az életünknek. A szerkesztőség működésének évszámai közé esett életemnek talán legaktívabb, legtevékenyebb évtizede.

Pár további oldalt is rendbe tettem, a rossz helyre mutató hivatkozások néhányát felújítottam és a legtöbb aloldal élén elhelyeztem a legfrissebb mostani oldalaimra mutató linkeket. Mivel ez egy régi, fapados rendszer, így minden egyes weblapot külön kellett újraszerkesztenem és feltöltenem a szerverre - el is szöszmötöltem vele két napot. Kellemes piszmogás volt.

----

Utólag még a hhrf/ungparty rendszerében is találtam egy Pánsíp-oldalt. Mivel archiválandó tartalom nem volt rajta, inkább bevontam SEO-munkámba: Keresőoptimalizálás és SEO Google keresőmarketing << ez később átirányított oldallá vált, így más linket tettem rá. << a cikkben szolgaltatás-jellegű linkelhelyezés fordul elő legfrissebb googleoptimalizátori munkám keretében (Szerver bérlés, virtuális szerverek stb.)

Ahogy 2000 őszén betettem a lábamat az internetre, azonnal megéreztem benne a lehetőséget: itt terjeszthetem ki írói és irodalomszervezői működésemet. Akkoriban már visszavonulóban voltam fizikai környezetem szellemi életéből, így nagyon kapóra jött nekem az új dimenzió. Először az éppen megszűnőben lévő Pánsípot menekítettem át, amely aztán pár évig digitális folyóirat formájában működött. Rövidesen ugyanezt kellett tennem utolsó "földi kísérletemmel", a Pánsíp Irodalmi Szalonnal is. Ez lett irodalmi projektumaimnak és webakcióimnak első színhelye, máig szívesen emlékezem kollektív interjúinkra, internetes konferenciánkra és leginkább a virtuális könyvek bemutatóira (ezeket lásd itt: Virtuális Szerver-Szalon) Emellett egyre inkább szerteágazott a még 2001-ben alapított UngParty, szinte napi frissítésű webmagazinná vált, és ez alá soroltam be az összes alrendszert, Pánsípot, Szalont, Törzsasztalt, a később blogommá fejlődő Newságot. Terjeszkedni kezdtem abban a tekintetben is, hogy saját fapados webrendszeremen kívül oldalakat, blogokat nyitottam más szolgáltatóknál. Irodalmi játékaim, webakcióim egy idő után inkább ezekre helyeződtek át, előbb a Blogter, majd a Blog.hu keretében működő blogomba. De használtam erre a célra a régi rendszert is, később már külön blogokat nyitottam nagyobb projektumaimnak.

Nagyon itt volt az ideje, hogy ezeken a különböző webhelyeimen szétszórt szövegjátékaimat, webakcióimat, régebbi és újabb irodalmi projektumaimat valahogy egybeszedjem. Egyelőre csak egy részletes (de még nem teljes) linkjegyzék készült el, de feltett szándékom, hogy minden akciónak és projektumnak külön oldala lesz ebben a rendszerben. Ajánlom azoknak, akik szerették ezeket a játékokat és projektumokat, de mostanában már nem tudtak rájuk találni burjánzó webhelyeim labirintusában, de ajánlom azoknak is, akik még nem találkoztak velük. Tehát:

Irodalmi projektumok, szövegjátékok, webakciók

A rendszer élére egy bemutatkozó és eligazító oldalt is elhelyeztem. Még építés-fejlesztés alatt áll ez is, de már használható: Balla D. Károly

Egyre több olyan jelzést kapok, hogy már nem lehet eligazodni az általam használt több tucatnyi oldal és blog között. Ebben, szó se róla, sok igazság lehet és nyilván magam vagyok a ludas webhelyeim elszaporodásában. Talán segít valamit a helyzeten, ha leszögezem: legfőbb, legintenzívebben használat oldalam továbbra is a BDK napi BLOG - a többi csak kiegészítés, más-más célt szolgáló mellékág, tematikus, válogató vagy ajánló oldal  - és többségükön ki is van listázva a napi blog friss kínálata (mint itt, a bdk.blog.hu oldalon is a bal felső sarokban). Hogy még jobban megkönnyítsem az eligazodást, beüzemeltem három eligazító oldalt: az első kettő egyelőre azonos tartalmú, és valóban csak a legfőbb oldalaimra vezet, a harmadik kicsit részletesebb tájékozódást tesz lehetővé. Használjátok őket! Egyben örvendjetek a jelen blog megújult dizájnjának. Ugye szép?) Innen indulva pedig igazodjatok el rajtam:

• Balla D. Károly - eligazító-1 | Balla D. Károly - eligazító-2
• Teljes lista: Balla D. Károly - részletes eligazító

Bognár László barátom írja cikkében, amelyhez illusztrációul az én Michelangelo+Dalí montázsomat választotta:

Új, közösségi blog indult, azzal a korántsem apró céllal, hogy a blog műfajával csatlakozzék a magyar modernitás korábbi hajtásaihoz.
Aki a blog címének olvastán Széchenyi műveire gondol (Hitel, Világ, Stádium), az ugyanúgy közel jár az igazsághoz, mint aki Kassák lapjaira, a Ma vagy a Tett címűre gondol.

Sőt, aki semmi ilyesmire nem asszociál, az sem fog csalódni, mert egészen egyszerűen friss, mai szemléletű, elgondolkoztató, a humort sem nélkülő blogbejegyzésekkel fog találkozni.
A Világ Ma megnyilatkozásai tág terűek, több értelemben is.

Egyfelől földrajzi értelemben, hiszen Szombathelytől Budapesten és Pécsen át Ungvárig találunk szerzőket, ismerteket és ismeretleneket, saját néven publikálókat, de bloghoz illőn akár nick-néven üzemelő bloggereket is.
A szerzők nevesítése során rátalálhatunk itt a tudós Csepeli Györgyre, de a József Attila-díjas Balla D. Károly íróra is.

Köszönöm az említést!

Bennfenntes információim szerint hárman is komolyann kritikát készülnek írni regényemről. Addig is, amíg ezek elkészülnek és megjelennek, a mostanában megjelent néhány rövid ajánlót, minikritikát, ismertetést ajánlom nyájas böngészőim figyelmébe:

„Meghalni nem annak ellentéte, hogy élni, hanem annak, hogy születni." Az apa- és anyaregényből ez a mondat hosszan tovább-gondoltatja magát. Valójában vendégszöveg, a román Ana Blandinától származik. A Tejmozi ugyanis játékos posztmodern ötleten alapul. Szerzője évekkel ezelőtt felhívta pályatársait: küldjenek neki részleteket kortárs irodalmi prózákból, hogy beilleszthesse azokat készülő novellájába. A kapott ötven idézetet felhasználta az első változatban, vagy lehet, hogy inkább köréjük írta az elbeszélést, ám publikálás előtt végül >>Könyv + családi trauma

Félméternyi magasságot is elér az utóbbi idők magyar aparegényeiből egymásra tornyozott könyvtorony – Esterházy Harmonia Cælestise nyitotta az évezredet a trendnek vagy legalábbis tendenciá­nak érzékelt sajátos „műfajú” apapótló regények sorát, amit aztán maga fejelt meg két évvel később a Javított kiadás által. >> Halál apa blues

Egy felnőtt, lelkileg azonban nem teljesen kiforrott, családjától, főként az anyjától sokáig függő férfi szembesíti magát a múltjával - a szülők halála után. Az emlékezet-, család- és identitásregényként is olvasható könyv főhőse hosszú ideig sikertelenül igyekszik összerakni a múltat. Nem csak időben kell eltávolodnia az eseményektől, de térben is: a szembenézésre csak egy idegen országban képes. Nincs könnyű dolga, mert az anyja még a múltját is kisajátította, így nem igazán tudja a saját szemével nézni a régebben történteket, másrészt mert >>Mint egy vetítővászonnál