>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > > |
---|
Kik a pirézek, hol élnek? műhely |
|||||||
Tisztelt Mindenki, Versenybíróság, úgy is, mint mr. Ballal D. Charles!
Minden szempontból közreadva igyekszem melléhozni argumentálódva annak tényállóságát, hogy az általam lévén igen jól ismert Esther von Hazy magyar származású északdélamerikai állampolgár, kinek szülejei következetesen 1956-ban és tovább elszármaztak az Újvilágba, s mint fentnevezettnek volt képtelensége, hogy benevezzen egy versenyre, hol bemutatja az állítólagos Esterházy Péter által írt könyvregényt a nagy és még nagyobb közönségességnek, hát bátorkoskodok figyelmeztetni Tisztelt Gyülekezetet, hogy ez a bizonyos Esther von Hazy igencsak hazugmányos nőszemély, mivel tudvalevőleg általam, a könyvet nemhogy Esterházy Péter írta volna, hanem eme álnéven ő maga próbálkozott a köztudatoskodó figyelemközéppontba kerülni irodalmice.
Fura állításokat tartalmaz Esterházy Péter új könyve, a Tompaszöglet, mely látszólag a lábtengóról szól. Néhány szarvashibára föl kell hívnom az anyaországi és az emigráció igaz magyar olvasóközönségének figyelmét. [...]
„Galsai géniusza abban áll, hogy azonosulni tud a labdával, egy vele, ez érthető, teljesen olyan, mint az írás. Egyszer Bécsben azt kérdezte tőlem egy hölgy, szigorúan magázódva, a modern ábécé maga, nem?, közel volt már a Práter, Rapid-meccsre igyekeztünk Nádassal, akiről tudjuk, mit tudjuk, ez egy tökéletes tipp, hogy érthet ugyan a lábtengóhoz, mert logikailag minden lehetősége megvan az értéshez, de nem tudjuk biztosan, hogy a lábtengó, mint létprobléma, elgondolkodtatná-e, nem feltétlenül, de erről többet ne, a nő még arról faggatózott, meg tudná-e mondani, már én, és még véletlenül se Nádas, ki lopta el, gondolom, a magyarok, a Kärtnerstrasse virágait, erről az egészről Puskás, Bozsik és Hidegkuti jutott eszembe, a világ tarka ajándékai, akik ötvenkettőben bevágtak kettőt a labancnak, Bécsben persze, csak úgy rezgett a háló.”
Végre megtudhatjuk az új, rejtélyes (és ezúttal előszóval is kibővített) Esterházy-könyv összes bibliográfiai adatát a súlyáig és méretéig bezárólag! Törzsvásárlóként pedig 15 % kedvezményt is kaphatunk. No és elolvashatjuk a rövid tartalmi ismertetést, amelyből egyértelműen kiderül, hogy az író ezúttal (is?) újabb oldaláról mutatkozott be. Elvben a vásárlást lehetővé tevő "Kosárba" funkció is van az oldalon, de mint tudjuk, a Tompaszöglet jelenleg hiánycikknek számít. További részletek >>MID blogjában. (2015: a blogter.hu megszűnt, a poszt sajnos nem érhető el)
Idézetek - az új Esterházy fogadtatása:
"Egyszerre regény és tanulmány. Fel kellene venni a TF-en a kötelező olvasmányok közé."
"A sorok között olvasva egy új Esterházyt ismerhetünk meg. Ez a könyv a futball horrorja."
"Kb. egy éve egy pohár bor mellett beszélgettünk Péterrel. Labdarúgás, matematika, irodalom... Rengeteg elméletem volt ezek összefüggéséről. Péter csak hallgatott. Ő megírta, amiket én akkor elmondtam. Azóta nem beszélgettünk."
"Remek olvasmány azok számára, akik könyvből szeretnének megtanulni focizni."
"Az eddigi menedzserem mindig azt mondta, lefekvés előtt olvasgassam a Bibliát és hétvégén járjak a Vidám Vasárnap miséire. Az új menedzserem és a játékostársaim szerint is karrieremet jobban segíti, ha ezt a könyvet olvasgatom és a Tompaszöglet könyvbemutatóira járok."
További remek idézetek >>>MATIFU blogjában
Megjelent Esterházy Péter legújabb könyve, a Tompaszöglet. A mű az érintettek és az olvasók között vegyes fogadtatásra talált.
"Végh Antal futballról írt könyveinek méltó folytatása. Elad6atlan."
"Egyszerre regény és tanulmány. Fel kellene venni a TF-en a kötelező olvasmányok közé."
"A sorok között olvasva egy új Esterházyt ismerhetünk meg. Ez a könyv a futball horrorja."
"Kb. egy éve egy pohár bor mellett beszélgettünk Péterrel. Labdarúgás, matematika, irodalom... Rengeteg elméletem volt ezek összefüggéséről. Péter csak hallgatott. Ő megírta, amiket én akkor elmondtam. Azóta nem beszélgettünk."
"Remek olvasmány azok számára, akik könyvből szeretnének megtanulni focizni."
"Az eddigi menedzserem mindig azt mondta, lefekvés előtt olvasgassam a Bibliát és hétvégén járjak a Vidám Vasárnap miséire. Az új menedzserem és a játékostársaim szerint is karrieremet jobban segíti, ha ezt a könyvet olvasgatom és a Tompaszöglet könyvbemutatóira járok."
"A próbajátékra magammal vittem néhány példányt a könyvből, melyeket szétosztottam a klub vezetői között. Mielőtt elkezdődött a meccs, aláírtuk a szerződést."
"Ha valaki igazán kíváncsi rá, hogyan kerül egy kalap alá a gasztronómia és a szex, az nem tudja letenni ezt a könyvet."
"Emlékszem, Peti mindig gyenge volt matematikából. Ezzel a könyvével sem sikerült meggyőznie az ellenkezőjéről."
"A szerző felrúgta az irodalom és a futball íratlan szabályait. Igazi sci-fit olvashatunk, odafentről Asimov irigykedve néz le Esterházyra."
"Ki az az Esterházy?"
A poszt nem kultúrális ajánló, csupán fikció, mely BDK játékára született.
Előzmény: Tompaszöglet - egy új Esterházy
Összes Tompaszöglet
Ezt is nézd meg: Google első oldal - top10 hely a Google keresőben
A „sztár” közben felolvas, a legújabb kötetéből, igazán csak néhány részletet, hangos tetszésnyilvánítás, talán túl hangos is. Nem hallom jól a szöveget, messze állok. Helyén van az alany-állítmány. A tömeg egyre elviselhetetlenebb, nincs levegő, büdös van, a terem túl kicsi, a „sztár” túl nagy. Ma itt nem vagyok elég bennfentes. Menjünk inkább a büfébe. Két lány üldögél egy asztalnál, melléjük telepszem. Nincs fent hely? – kérdik. Nincs. Folytatják a beszélgetést. >> a teljes szöveg a Regénylapokon
Korán érkezem. A kollégium még teljesen üres, csak néhány diák várakozik a központi telefonra az előtérben. Leülök a fotelbe. Néhány perc múlva jön a Délmagyarország kulturális rovatának munkatársa, zsebében egy kék jegyzetfüzettel. Beront az igazgató irodájába, aztán nemsokára kijön. Nincs interjú.
Bepillantok a félig nyitott ajtón. Egy bozontos, ősz hajú, kedélyes figura borozgat Szilasi Lászlóval. Erdélyi Ágnes éppen kifelé jön. Jó estét! Mit gondol, zavarhatom őt? Nem ad interjút senkinek – válaszol a kollégium igazgatónője. – A felolvasóest élményeiből majd összehozza a cikket – teszi hozzá. Megfogadom tanácsát. De azért még titkon melengetem a tervet, hogy beszélek vele. A „sztárral”. Aki most, úgymond, jól fekszik. A magyar kultúra reprezentánsa. Divatos szerző. Jól csinálja a regiszterváltásokat. Egy kicsit arisztokrata, egy kicsit focista, kicsit matematikus, néha prózaíró. Egy hetilap publicistája úgy fogalmazott, hogy az egész mai magyar irodalom gáz, egy rakás szahar (no, ezt is ő futtatta fel...), kivéve E. P.-t, akin „nem fog a rontás”. Nem értek egyet.
Üldögélek tovább a fotelben. Kisvártatva megjön az egyik cimborám. Helyet foglaljunk, vagy igyunk inkább valamit? Egyértelmű. Jófajta vörösbor, félszáraz. Te, mit írt az E. P.? Tompaszöglet. Olvastad? Ja, néhány részletét a szombati Népszabadságban. Nem nagy dolog. Jó szöveg, meg minden, de nem olyan, hogy most rohanok és megveszem. 2990 forint áfával az igényesen kivitelezett kötet ára. A Sík Sándor könyvesbolt munkatársa árulja a folyosón. Sikerül megrendelnem nála Szabó Tibor Dante-kötetét, amelyre már hetek óta vadászom. Kezdés előtt még csocsózunk a büfé játékasztalán. Első gólig megy, én lövöm, hátvéddel.
Egyre nagyobb a tömeg. Érdeklődők, értelmiségiek, diákok. Többek között Kürtösi Katalin, Darvasi László, Farkas Zsolt, Kovács Sándor sk., Müllner András, Odorics Ferenc, Szabó Tibor, Szilasi László. Darvasi jelenlétén csodálkozom. Hogyhogy itt? Nem Németországban kellene lennie az ösztöndíjjal? Azonban elfojtom kérdéseimet, ma a „sztár” a fontos. Laci, nem lehetne? Nem megy, ne haragudj, csak a Délmagyarnak fog. Annak sem fog, Laci. Akkor meg pláne nem megy, bocs. Ténfereg még egy kicsit, aztán bemegy ő is az igazgatói szobába borozni.
– Jók lesznek a képek? – kérdi Szabó Tibor a helyi lap fotórovatának vezetőjétől. Vajon miért aggódik itt ennyire mindenki, és miért rajonganak ennyire? Talán nem ugyanazt az E. P.-t olvassuk mindannyian? Tényleg van, ami jó, de hát ennyire mégsem. Hisz E. P. is ember, nem pedig a két lábon járó mítosz. Vagy túl fiatal lennék? Miért nem ül le ma senkivel beszélni? Ostobák lennénk hozzá képest? Vagy unalmas már odavetni néhány félmondatot? Nem értem, nem értem. A Mancsnak bezzeg adott interjút. Persze az más, pereputty, szeg-vég.
A „sztár” közben felolvas, a legújabb kötetéből, igazán csak néhány részletet, hangos tetszésnyilvánítás, talán túl hangos is. Nem hallom jól a szöveget, messze állok. Helyén van az alany-állítmány. A tömeg egyre elviselhetetlenebb, nincs levegő, büdös van, a terem túl kicsi, a „sztár” túl nagy. Ma itt nem vagyok elég bennfentes. Menjünk inkább a büfébe. Két lány üldögél egy asztalnál, melléjük telepszem. Nincs fent hely? – kérdik. Nincs. Folytatják a beszélgetést.
A kollégiumtól nem messze, egy padon szerelmespár veszekszik. Háttal ülnek nekem a padon, és üvöltöznek. Nem lehet közbeavatkozni. A régi hídon átmenve megállok a Tisza fölött. Nem rúgtál labdába ma nálam, E. P. – mondom magam elé, miközben a vizet bámulom.
Lapunk munkatársa szó nélkül elhagyta a felolvasóestet, az egész idétlen szituációt körülbelül a felénél. Objektív tudósítás e szubjektív ok miatt nem készült városunk jeles eseményéről.
A tudósítás BDK felhívására készült.
______________________
bdk:
http://bdk.blog.hu/2009/02/19/esterhazy_was_here
- és én a köszönöm!
A Google kedvéért pedig írjuk le, hogy Tompaszöglet annak az új Esterházynak a címe, amelyből felolvasott.
Áj egy Ameriskai Egyetsült Állapotban living magyar nő vagyok, és eddig nem túmaccs könyvet olvastam Esterházy Petertől, csak inkább báj internet találkozta vele, de azt áj nó, hogy ő náu iz a legnagyobb és a leghosszabb hair magyar író. A Tompaszöglettet ván transzilván barátnőm küldte el for mi postásan, akivel évek óta cséndzs e-mail és aki vann Esterházy-fán. Azóta vagyunk virtuális frenc, amióta felfedte, hogy májném csaknem azonos a nagy wrájteréval, mivel Házy Eszternek hívnak, csak hír, Ameriskában úgy írják: Ester Házy.
Az itteni hangériensz között is nagyon popjulár író szőr Esterházy, és az új könyvéből a Hángér Ilyen Insztitut azonnal rendelt eleven példányt. Mint magamban is zsurnalisztfeleség (máj házbend A nyomdahiba visszavág c. bukk ominóz szervezője), a külcsörbigottság elsőnöke, tartottam egy könnyrevjút a Tompaszögletről a helyi Magyar Hauszban a Hángérilyen Kultúra Napján, ahol mind az eleven olvasni tudó magyar ott ült a ringszájdon. A feloldódott szöveget most elküldöm Önöknek. Remélem, jól ándörsztend a kismagyar tudásommal mindent. (Be kell vallnom ollszinszeriti, máj házbend segített a hángérilyen teksztet korrektizélni.)
A magáról ritkán hallató Alkarpatraz c. erő- és időszakos internetes periodika szerkesztőségének a meghívására Ungvárra érkezett Esterházy Péter magyar író. Látogatására abból az alkalomból került sor, hogy az egyik városi mozi műsorára tűzte a Tompaszöglet legújabb kiadásának a levetítését. Az előadás előtt a vásznon maga az író is megjelenik, hogy tisztázza a mű szerzősége körül a bulvársajtóban napvilágot látott híreszteléseket.
Az író személyesen nem látogat el a vetítés helyszínére, csupán azon a zárt körű fogadáson vesz részt, amelyet Ungvár polgármestere ad számára, és amelyen kívüle csupán az Alkarpatraz szerkesztőségének a tagjai és a városi mozi igazgatósága vesz részt.