Fura állításokat tartalmaz Esterházy Péter új könyve, a Tompaszöglet, mely látszólag a lábtengóról szól. Néhány szarvashibára föl kell hívnom az anyaországi és az emigráció igaz magyar olvasóközönségének figyelmét. [...]
„Galsai géniusza abban áll, hogy azonosulni tud a labdával, egy vele, ez érthető, teljesen olyan, mint az írás. Egyszer Bécsben azt kérdezte tőlem egy hölgy, szigorúan magázódva, a modern ábécé maga, nem?, közel volt már a Práter, Rapid-meccsre igyekeztünk Nádassal, akiről tudjuk, mit tudjuk, ez egy tökéletes tipp, hogy érthet ugyan a lábtengóhoz, mert logikailag minden lehetősége megvan az értéshez, de nem tudjuk biztosan, hogy a lábtengó, mint létprobléma, elgondolkodtatná-e, nem feltétlenül, de erről többet ne, a nő még arról faggatózott, meg tudná-e mondani, már én, és még véletlenül se Nádas, ki lopta el, gondolom, a magyarok, a Kärtnerstrasse virágait, erről az egészről Puskás, Bozsik és Hidegkuti jutott eszembe, a világ tarka ajándékai, akik ötvenkettőben bevágtak kettőt a labancnak, Bécsben persze, csak úgy rezgett a háló.”