Egy szigorúan őrzött személy. Orbán Viktor Beregszászban

További képek: Orbán Viktor Beregszászban
| >BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > > |
|---|
Kik a pirézek, hol élnek? műhely |
|||||||
Ma, május 7-én lenne száz esztendős a feledhetetlen Drávai Gizella (1911-1981), sokunk Gizi nénije, a legendás beregszászi pedagógus. Nemzedékekkel szerettette meg az irodalmat, a nyelvet, ott bábáskodott sokunk írói indulásánál. Tényleges tanítványa ugyan nem lehettem, okításából mégis éveken át részesültem azokon a délutánokon-estéken, amelyeket Mozi (akkor Ivan Franko) utcai parasztbarokk házában tölthettem társaságában, könyvek, kéziratok, levelek, szobrok, festmények és hanglemezek között. Sok korai írásomnak volt első szigorú kritikusa. Ha friss verset adtam a kezébe, általában felolvasta cigarettán edzett rekedtes hangján. Közben rá is gyújtott, és elmondta, mit gondol egy-egy sorról. Néha csak asszociált szabadon, máskor belemerült a szóképek elemzésébe. A végén apró gesztussal jelezte, tetszett-e a vers: ha igen, elkérte a kéziratot, ha nem, visszaadta. »tovább
Az 1980-as évek elejének hol fagyos, hol kicsit felengedő ideológiai légkörében beregszászi értelmiségiek fejében érett meg az elhatározás egy magyar művelődési klub létrehozására. Ez akkor eretnek gondolatnak számított, a nacionalizmus vádját vonhatta maga után, így a kezdeményezés sokáig nem kapott zöld utat. Végül két apró homokszem mégis bekerült a szovjet bürokrácia gépezetének a fogaskerekei közé, és ez épp elegendő volt ahhoz, hogy megalakuljon az Illyés Gyula Magyar Irodalmi Klub.
magyar és digitális - Esküszöm, hogy nem beszéltem össze az Országos Széchényi Könyvtárral, mégis egyazon napon tettünk hasonló, bár közel sem azonos horderejű bejelentést. Én arra hívtam fel olvasóim figyelmét, hogy blogomból immáron elérhető a régi Ungvárt ábrázoló képeim száznál több darabból álló gyűjteménye, az OSZK igazgatója pedig bejelentette a Magyar Digitális Képkönyvtár indulását (részletek itt). A hír estefelé jelent meg, egy órávval később hiába próbáltam mintegy 40 percen keresztül megnyitni az oldalt, nem sikerült - gondolom: a nagy terhelés miatt. Ma reggel már több sikerrel játrtam, bár a 40 ezer dokumentumot tartalmazó rendszer most is eléggé lassú. Viszont kétség kívül igen hasznos és értékes archívum, ha még vannak is hiányosságai. (Egy apróság: főoldalának címe péládul nem jelenik meg a böngésző címsorában). Találomra rákerestem néhány dologra. Kedvenc Unicum-plakátomat nem leltem, ungvári fotót is alig, viszont a beregszászi állomásról és a régi zsinagógáról ezeket a szép képeslapokat találtam:
Tegnap Beregszászban, több ügyből is kifolyólag. Három éve nálunk lakó anyósom még mindig ottani fodrászához jár, oda vitte el Éva, aztán két temető családi sírjait tették rendbe, majd a mamát leparkíroztattuk egy rokonnál, s mi addig barátainkat látogattuk meg, voltunk egy jó órát Kovácséknál és csaknem hármat Csernicskóéknál: Pistivel és Anikóval ilyen ráérősen vagy három éve nem volt alkalmunk elbeszélgetni. Házukat, szép kertjüket is megcsodáltuk. Programjaink sorában még egy vásárlási akcióra is sor került: ajándékozási célból Kígyóson vettünk néhány szép beregi szőttest. Az ajándékozott személy számára ennek külön üzenete lesz.


____________________________
| tömeges sms küldés > |
Elektromos kommunikáció - szöveges üzenet küldése
Kedves, egyben kultúránk helyzetét jól jellemző gesztusról olvastam a Kárpátinfóban. A Beregvidéki Múzeum egyik munkatársa saját költségén felújította, újrakereteztette Garanyi József harmincegynéhány festményét. A múzeumnak nyilván nincsen kerete a keretre. De nem volt arra sem, hogy a képeket megvásárolja.
A szép kollekciót ugyanis maga a művész bocsátotta húsz esztendeje a város rendelkezésére azzal az egyetlen feltétellel, hogy művei méltó elhelyezést nyerjenek. A méltó felújítást, újrakereteztetést, beüvegezést azonban, lám, a múzeum egy művészetpártoló munkatársnak saját zsebéből kellett fedeznie.
Pedig a most 86 esztendős mester munkái komoly művészi (és anyagi) értéket képviselnek, tarthatná nagyobb becsben a város, a múzeum, hiszen a gyűjtemény jelentősége, súlya épp itt, helyben a legnagyobb. 




Ma reggel a TV2-n rövid beszélgetés a Mokkában Trill Zsolttal és Kubik Annával abból az alkalomból, hogy Zsolt megkapta a Bubik István-díjat, amelyet most először ítéltek oda (hír).
A beszélgetést vezető Liptay Klaudia nagyon vigyázott arra, hogy csak sztereotíp kérdéseket tegyen fel, és roppant módon szerette volna azt hallani, hogy a beregszászi színház és talán egész Kárpátalja a magyar nyelv használatáért vívott harcban vérez - de Zsolt nagyon okosan nem volt hajlandó eljátszani a határon túli üldözött magyar szerepét. A jó fülű néző megérthette, hogy itt egzisztenciális, és nem pedig nemzetiségi problémákról van szó. Ami persze nemkönnyítimeg a helyzetüket, sőt. (Szó esett az egy éve tragikusan elhunyt Bubik Istvánról és magáról a díjról is, amelynek értékéből - szeretném hinni - semmit nem von le a mögötte álló Gubcsi Lajos kétes szellemisége.)
Trill Zsoltról (akinek ezúton gratulálok) és a beregszásziakról egyébként nagyon szépen ír Koltai Tamás az Ésben, itt.
Olvas el ezt is: http://bdk.blog.hu/2005/11/30/kelemen_hunor_blogja
Trill Zsolt Bubik-díjas, határon túli magyar, kárpátalja, beregszász, ungvár, média, kultblog, kult, színház, tv, illyés gyula magyar színház