Családom határozott követelésének engedve tevőlegesen részt vettem tegnapi kis kiruccanásunkon. A dolog aprópója az volt, hogy éppen nálunk időz Bence, Csönge barátja, és a cél az volt, hogy neki valamit megmutassunk a vidékből. Így aztán Kolos pilótaságával felautóztunk az Ung völgyében Mircsa (Mércse) községig, ahol is a vállalkozóbb kedvűek részéről megtekintésre került a kristálytiszta vízű Ung. (Borzasztó öreg az ember, ha a kocsiban várakozva eközben eszébe jut, hogy 35 éve járt már itt egy szerkesztőségi kirándulás alkalmából.) Ezt követően Perecsenyben ebédeltünk (én és Éva pisztrángot), majd hazafelé kihagyhatatlan programpontként Csönge megmutatta Bencének a nevickei várat. Fotók:

Csönge és barátai gondoltak egyet és meglátogatták egy diáktársukat a portugáliai Portóban. Amikor először hallottunk a tervről, elállt a lélegzetünk. Oda-vissza keresztül Európán...  Párizs érintésével... Visszafelé Olaszországon át. Ez igen. Persze támogattuk a tervet: ha már egyszer Budapesten úgyis schengeni vízummal kell tanulnia, akkor használja ki a lehetőséget, lásson világot, lógassa bele a lábát a Szajnába és az Atlanti-óceánba. Hogy 6500 km alig tíz nap alatt úgy, hogy 2 teljes napot töltenek Portóban? Hogy mindezt egy bérelt Szuzukival? Hogy főleg vadkempinges-sátoros éjszakák közbeiktatásával? Hogy otthoni kajával, szűkös diák-pénzből? Hát igen. Még örülhettünk, hogy nem autóstoppal vágnak neki.

Végig tartuttuk a kapcsolatot, minden este kaptuk az SMS-t: Nürnberg, Párizs, Pireneusok, Porto - itt még a diáktársuk kollégiumából cseten is bejelentklezett. Aztán visszafelé Barcelona, Marseille, az Alpok... Kétszer mi is felhívtuk, ami neki is pénzébe került, drága roaming - de nem bírtuk ki, hogy ne halljuk a hangját. És alig várjuk, hogy a jövő hét elején hazaérkezzen és mindent töviről hegyire elmeséljen sok száz fotó kíséretében. Melyekből alább ízelítő következik, addig is, amíg sokadmagukkal felkerülnek egy részletesebb beszámolóval ide: Csönge blogja.

Hosszas rákészülődés után Csönge végre elindította első saját blogját. Arra régebben csak egy-egy rövid időre tudtam rávenni, hogy nekem, hozzám, azaz a régi UngPartyba írjon naplót (ennek 2002-2006-os archívuma itt érhető el: Csönge naplói), a sajátjában remélhetőleg rendszeresebben fog jelentkezni. Itt keressétek: ZÖLDÁRAM.

Csönge tegnap a barátaival Nevickén, ifjúkorom kedvenc kirándulóhelyén járt. Ungvártól csupán 12 km-re van, de a hegyek közelsége és a magasabb tengerszint miatt ott még csak most kezdődik a tavasz. Nagyon szép fotókat készített erdőről, várról, tájról, a legsikerültebbek itt következnek.

Nem kell megijedni, nem akarok eztán időjárásjelentő posztokat írni (kevés dologtól borsódzik jobban a hátam, mint amikor más mondanivaló híján a delinkvens arról számol be unalmasan, hogy éppen esik-e vagy fúj ott, ahol ő van), és fotóbloggá sem akarom átminősíteni kedvenc szövegelős webhelyemet - ám Csöngének éppen sikerült Ungvár két leghangulatosabb utcájáról egy-egy fotót készítenie abból a különleges alkalomból, hogy az eddig végig hómentes idei tél  most  mégis megemberelte magát.