balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Kik a pirézek, hol élnek? műhely

 

Kárpáty VIP PR cikkek

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Lapok színei a francia kártyában

 

PR-cikk beküldés: Seo tanácsadás

 

Linképítő Google-Seo

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, SEO BP

 

Honlap seo optimalizálás


bdk blog archívum | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA | + pr cikkek


Nagydobrony és a legenda

2006. december 23. - BDK
Alig tudom eldönteni, melyik kötődésemmel vezessem be a jellegzetes, de mégsem tipikus kárpátaljai magyar község, Nagydobrony lerombolásának a legendáját, pontosabban az ezt feldolgozó írást. Kezdhetném azzal, milyen alkalmakból és milyen gyakran fordultam meg ebben a jellegzetes faluban, de akár azzal is, hogy amikor a palóc nyelvjárást tanultuk az egyetemen (a nagydobronyiak így beszélnek), akkor én addig kerekítgettem és húzogattam szét az ajkamat, amíg tisztán megtanultam ejteni az illabiális a-t, nem különben a labiális á-t. (Ebben a dialektusban a normál 'a' hang helyén ejtik a rövid á-nak hangzó illabiális fonémát, a köznyelvi 'á' helyén pedig a labiálisabb, a-nak hangzót; durva egyszerűsítésel nagyjából így: "ápaam á hátaarbán kápaal").

De kezdhettem volna azzal is, hogy Móricz Kálmán barátom kitűnő Nagydobrony-monográfiájának az első kiadását szerencsém volt szerkeszteni, s hogy kevés élvezetesebb munkám akadt akkoriban. Szóba hozhatnám, hogy a történelemhamisítás bizonyító erejű cáfolásában jeleskedő két férfiút is barátaim sorában tarhattam számon, a fiatalon eltávozott szép emlékű Balla Gyulát - tőle hallottam először magáról a legendáról -, és Skultéty Csabát, a Szabad Európa hajdani munkatársát.

A Nagydobrony, a 20. századi Karthágó c. kitűnő összegzés bevezetőjének talán mégis inkább az kínálkozik, hogy ennek az irásnak a megszületésében volt némi szerepem.

Ha jól emlékszem, már elszánt olvasója voltam az akkoriban még blogszerű, mára azonban inkább szakportálnak számító UrbanLegends oldalon sorjázó posztoknak, amikor a legendavadász Marinov Iván egy kollektív projektbe invitált: ez az igen rövid életű Kultúrház-blog volt, talán az első magyar blogajánló blog. Váltuttunk néhány levelet, s egy ponton rákérdeztem, ismerik-e az újkori legendák kutatói Nagydobrony lebombázásának kitalált történetét. Kiderült, hogy nem. Összefoglaltam a lényeget, de bizony pontos forrásokat nem tudtam megadni, csak néhány nevet, amelyen el lehetett indulni. Ivánt érdekelte a dolog, elkezdte a nyomozást, megtalált mindent és mindenkit, felgöngyölítette a szálakat. Mivel már készült a Legendavadászat c. könyv, ebbe tartogatta, a honlapon nem is publikálta. (Így hát a mostani alighanem az első webes közlés.)

 Aztán megjelent a kötet (kaptam tiszteletpéldányt, jólesett, hogy említve vagyok benne), és én azonnal kértem, publikálhassam a nagydobronyi fejezetet. A kiadó akkor üzleti  megfontolásból nem járult hozzá; majd fél év múlva. Nos, eljött az ideje.

Levelemben Ivánt kértem, vezetné be a közleményt, ám ezt áthárította rám: "írd meg, légy szíves, olvasóidnak, hogy te hívtad fel figyelmemet a történetre, amit rendkívül izgalmasnak találtunk."

Hát megírtam...


Lássuk azonban magát a történetet:

 

 >> Nagydobrony, a 20. századi Karthágó

 

(a nagydobronyi református templom, előtte a helyreállított I. világháborús emlékmű)

Új dimenzió vagy útvesztő?

Bizonyára bennem van a hiba, de nem igazán értettem meg, lényegét illetően miről is szólt az a beszélgetés, amelyet a minap sugárzott a Kossuth Rádió. A kivonatos szöveg azóta felkerült a rádió honlapjára (Teljesen új dimenzióba kerül a kisebbségi kérdés), kétszer elolvastam, és meghallgattam a műsor hanganyagát is (a 33. perctől kezdődik). A közel félórás  interjú meglehetősen nyögvenyelős, csapongó - de nem könnyeden csapong, hanem esetlenül, nehézkesen; vergődik inkább. A hallgató meg eltéved a sok lezáratlan téma labirintusában.

A két riportalanyt elég jól ismerem, mind Törzsök Erika, mind Bárdi Nándor a határon túli magyarsággal foglalkozó legjobb szakemberek közé tartozik, ezen felül mindig pontosan és árnyaltan fogalmaznak, logikusan érvelnek, így a mostani sutaságokat csak a szerkesztő és riporter rovására tudom írni. Előbbi nyilván nem tisztázta a két interjúalannyal, miről szólna ez a műsor, utóbbi pedig nemhogy mederben tartani nem tudta a diskurzust, hanem ostoba kérdéseivel és fölösleges okoskodásaival inkább akadályozta egy-egy téma kibontását.

Hogy eztán ezért-e vagy más okból, netán amiatt, mert az egyik alany a stúdióban ült, a másikat pedig telefonon kapcsolták be, esetleg valami időjárási frontnak köszönhetően-e, de tény, hogy a két szakértő sem állt a helyzet magaslatán. Nem sült ki semmi izgalmas abból sem, hogy Törzsök Erika mint kormányzati tanácsadó az új magyarságstratégia pozitív aspektusara helyezte volna a hangsúlyt, Bárdi Nándor ellenben kifogásait igyekezett megfogalmazni, ám érdemi vita nem alakult ki köztük. Erika  túl sok általános és köztudott tényt és véleményt ismételt el újra (ezek néhánya régebben eretnekségnek számított, mostanra azonban az új nemzetstratégia kliséjévé degradálódott), Nándor körülményeskedve fogalmazott, és mivel mindent összefüggéseiben akart láttatni, ezért új és új témák felé nyitotta meg a diskurzust - ezek többsége aztán lógva maradt a levegőben.

A közel fél óra alatt nem derült ki, hogy mi is lenne a műsor voltaképpeni fő témája. A magyar nemzetpolitikának a határon túliakat érintő általános stratégiai kérdései? A korábbi elvektől és gyakorlattól való különbözősége? Intézményi háttere, működési elvei  és gyakorlata? A támogatáspolitika hatékonysága? A fejlesztéspolitika lehetőségei? A határon túli magyarokkal való kapcsolattartás milyensége? A politikum és a civil szféra szerepe ebben? A jogrendszer? Az identitás magatartásának politikai, kulturális és gazdasági aspektusai? Az EU-támogatások és hasonlóságuk a Marshall-segélyhez? A szerbiai és ukrajnai magyarok speciális helyzete? Az autonómia és a regionalitás összeegyeztethetősége? A kettős állampolgárság (ebben Nándi még bakizott is, 2005 decemberét említette 2004 decembere helyett)? A munkaerővándorlás? A tőkekihelyezés? A mezőgazdasági foglalkozású réteg megléte vagy megszűnése? A Babes-Bolyai és a Sapientia Egyetemen folyó oktatás és annak színvonala? A romániai és szlovákia magyar pártok részvétele a hatalomgyakorlásban? A magyar identitású cigányság?

Ezeket a témákat felváltva dobta be a riporter és a két alany, de közös erővel vigyázni látszottak arra, hogy semminek se jussanak a végére. Illetve egyvalaminek mégis: a műsoridőnek.

Majom a vízbe!

Most ugrik a kisebbségi majom az új magyar nemzetstratégiába!

A magyar-magyar intézményrendszer nagy átalakítása óta Gyurcsány Ferenc holnap találkozik először a határon túli magyar szervezetek vezetőivel.

Az aránylag részletes hír ellenére nehéz megjósolni, mi és hogyan zajlik majd, sikerül-e a kormányfőnek megszereznie a külhoniak bizalmát, tudja-e olyasmivel kecsegtetni őket, ami feledteti a legtöbbek részéről keserűen megélt tapasztalatokat.

A belmagyar kormánypolitika és a külmagyar szervezetek közt a kettős állampolgárságot érintő 2004-es népszavazáskor éleződött ki a feszültség. A Fidesznek lekötelezett és a nemzeti demagógiát a szorgosan gyakorló szervezetek érthető módon szembefordultak a kettős állampolgárság ellen kampányoló kormánnyal, de a magyar jobboldallal különösebben nem szimpatizálókat is kellemetlenül érintette a negatív propaganda és a végeredmény: nem tudták vagy nem akarták megérteni, hogy a NEM egyáltalán nem rájuk vonatkozott, hanem a Patrubány által kiagyalt és Orbán részéről felkarolt belpolitikai aktusra, az érzelmi zsarolással és alkotmányos aggályokkal kiváltó csapdára mondott nemet. A 2006-os választások során sokan megérthették volna, miért is szeretne a jobboldal határon túli magyar állampolgárokat a szavazótáborában tudni (Mikola emlékezetes kiszólása), s ha ez kijózanodásnak nem volt elég, a Fidesz választási programjába belekukkantva bárki érzékelhette, hogy a nagy szavak ellenére abban egyetlen betű sem foglalkozik a kérdéssel.

Újból hatalomra kerülve aztán Gyurcsány Ferenc alaposan belecsapott a nemzeti lecsóba, sokak számára nyilvánvalóvá vált, hogy itten most alaposan rá lesz lépve a megélhetési külmagyarok tyúkszemére, így nem csupán a korábbi Fidesz-klientúra kezdte szívni a fogát, hanem a baloldali kormánnyal lojális szervezetek is. A HTMH és az Illyés Közalapítvány megszűnése akkor is nagy érvágást jelentett mindenki számára, ha a Szülőföld Alapból a kedvezményezetteknek még szép milliókat sikerült is megpályázniuk.

Nem mondható tehát, hogy tavasz óta Gyurcsány Ferenc és intézkedései nagy népszerűségnek örvendenének a határokon túl, s ezen a helyzeten sokat rontott a Nagy Öszödi Böszmeség, meg mindaz, ami utána következett. A kormányfőnek nyilván az lenne az érdeke, hogy megingott (de kemény kézzel megtartott) belpolitikai helyzetét megerősítse, legitimizálja a határon túli magyarok egyetértő magatartásával, ám ez az érdék aligha érvényesíthető a határon túli vezetők szándéka ellenére, akik viszont leginkább pénzt, sok, vagy legalábbis az eddiginél nem kevesebb pénzt-paripát-fegyvert, befolyást és kiváltságot várnak a mindenkori Magyarországtól, leginkább bármiféle ellenszolgáltatás és partneri együttműködés nélkül.

A kérdés tehát az, hogy Gyurcsány Ferenc képes-e az elképzelt új elosztórendszert lenyomni a határon túli vezetők torkán úgy, hogy azok ne forduljanak egyértelműen a magyar kormányzat ellen. Egy ilyen mutatványnak kicsi a bekövetkezési valószínűsége, így a miniszterelnöknek valószínűleg vagy azt kell választania, hogy következetes marad saját elképzeléseihez, vállalva a külhoniak oppozícióját, vagy azt, hogy valamilyen módon megvásárolja lojalitásukat.

Végül ott lenne még egy, az előzményeket ismerve teljesen ki nem zárható lehetőség, hogy Gyurcsány jól árdobja tárgyalópartnereit a palánkon, elkábítja őket az új nemzetstratégia tömjénjével, hogy mindenre rábólintsanak és csak hazaérkezve döbbenjenek rá arra: zsíros támogatásokból igen, de száraz támogatáspolitikából nem lehet megélni. 

________________

Tíz évvel későbbi cikkem: Gyurcsány Ferenc és a böszmeség diszkrét bája

Az évszázad temetése

Eltemették Puskás Ferencet, a nemzet Öcsijét. Azt hiszem, ezúttal is sikerült átesni a ló túlsó oldalára. A magyarság vagy elüldözi a tehetségeit, vagy nem vesz tudomást róluk - vagy pedig túlajnározza őket. Leginkább haláluk után. Parlament + Stadion + Hősök tere + Bazilika, beszél az összes méltóság, szinte egésznapos műsor a közmédiákban... Meg ez a nevetséges dandártábornokság... Túlzás! Túlzás! És kontraproduktív. Aki nem kifejezetten Puskásfan vagy focimániás, azt szerintem inkább zavarta ez a nagy felhajtás, semmint megrendítette. Még azt is felteszem, hogy akadt, akivel sikerült megutáltatni ezt a valóban zseniális focistát. Két napon belül én sem hallgatom meg szívesen háromszor vagy négyszer a Nótás kedvű volt az apám című magyarnótát - még az ő előadásában sem. Na és Demjén Rózsi, meg pláne a Kormorán a gagyisláger-miatyánkkal... És katonai tisztességadás, sortűz és ágyútalp - egy vércivilnek... 

Kevesebb több lett volna. Meg talán inkább életükben kellene nagyjainkat... Hadd idézzek egy mondatot Szepes Mária Levél a fociról c. írásából:

Nem tudom, mennyire tartja számon a sporttörténetem azt a forrongásba torkoló eseményt, amikor az Aranycsapat vesztett egy világversenyen, s a dühödt tüntetők betörtek Sebes Gusztáv edző házába, és félholtra verték szegény fiát.

Ez az 54-es VB után történt, s ha jól tudom, az Aranycsapat nagyszerű edzőjének a fia maradandó károsodásokat szenvedett. Akkor hol volt ez a rohadt nagy össznemzeti megbecsülés?

Szepes Mária így fejezi be írását: "Ennyi mondanivalóm van a labdarúgásról..."  

Nekem se sokkal több.

Magyar etruszkok szövetsége

Pechünkre Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) az elnöke már megint szót emelt a határon túl élő több millió magyar érdekében és újabb referendumra készül, szerinte eljött az ideje a kettős állampolgárságot érintő második népszavazásnak.

Ó jaj! Nincs még elég baja a magyarságnak, lehet fokozni a megosztottságot és a feszültséget, íme, hogyan kell ostoba elszántsággal tenni azért, hogy az ellenszenv gyűlöletté fokozódjon. Ha bejött egyszer, két éve, miért ne jönne be újra! Ebben a pattanásig feszített hangulatban csak ki lehet valami nyálfreccsentő vicsorgást provokálni a határon túliság amúgy már döglődő kutyájából.

Hogy a helyzet még cifrább legyen és valamivel kellemetlenebbül érintsen, az eddig kevésbé eszementnek gondolt kárpátaljai magyarságszervezet, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) éppen most szűrte össze a levet Patrubánnyal. Előbb az UMDSZ-közeli Kárpáti Igaz Szó közölt terjedelmes interjút az MVSZ-elnökkel, aki sok egyéb ostobaság mellett még a magyarok őstörténete ügyében is állást foglalt, nem kevesebbet állítva, mint hogy "ma már tudjuk: Itáliában 3000 évvel ezelőtt az etruszkok magyarul beszéltek, s felfedeztük a madjar törzset Kazahsztánban". Majd 2 nappal később arról olvashattam tájékoztatást, hogy új MVSZ-vezetőket választottak Kárpátalján. Ennek az a lényege, hogy az Országos Tanács elnöki posztjából kiakolbólították a KMKSZ-es Soós Kálmánt, aki tétlenkedésével "a szervezeti élet pangását" okozta, helyette az UMDSZ-es Ambrus Pál került, és maga a Tanács csupa UMDSZ-legénnyel töltődött fel, Pirigyi Béla lett az alelnök, az elnökség további tagjai pedig Zubánics László, Dupka György, Kincs Gábor (valamennyien az UMDSZ Országos Tanácsának tagjai). A két szervezet összeszövődése immár nem lehet kétséges. Faramuci azonban annál inkább!

Nem kétséges, hogy ennek a nagy összeborulásnak a hátterében a közös ellenséggel szembeni szövetkezés áll, hiszen a KMKSZ mindkét szervezetnek igencsak a bögyében van. Patrubánynak jól jön, hogy a személyes ellenségévé vált Kovács Miklóst és klánját lecserélheti az ellenérdekelt csapattal, az UMDSZ-nek pedig jól jön az is, hogy valaki újra kiteregeti a sajtó nyilvánossága előtt a vereckei emlékműre szánt dollárezresek elsikófálását, de ennél is jobban jön, hogy folyamatosan megkérdőjelezett magyarságukat (emlékezzünk állandó jelzőjükre: magyarul beszélő szocdemek) most egy mélymagyar szervezet legitimálja.

Csak azt nem tudom, mindezt hogyan fogja a kárpátaljai magyarságot ukrajnai szinten képviselő UMDSZ összeegyeztetni a szocialista-liberális kormánykoalíció iránti hangsúlyos lojalitásával, és miként lesz képes úrrá lenni skizofréniáján például akkor, amikor a kettős állampolgárság ügyében tartandó népszavazáson két szögesen ellentétes nézetet egyszerre kell majd képviselnie.

Bár nem kell őket félteni, bizonyosan feltalálják magukat, magyarázatul talán eldünnyögnek pár keresetlen etruszk mondatot.

Szintvallás

Amikor a magyarságot érintő diszkriminációs lépésekről olvasok – a velem született és az évek során bennem felgyülemlett cinizmusnak hála – nemigen szoktam megrendülni. A jogos felháborodás helyett több bennem a kajánság. Kis túlzással kárörömnek is mondhatnám. Ez így persze félreérthető, ezért sietve hozzáteszem, hogy nem a kárvallott sérelmén tapsikolok. Illetve hát mégiscsak az övén, ám nem azt tartom károsultnak, aki első pillanatra annak látszik.

Azt gondolom ugyanis, hogy ha a multikulturálisnak hirdetett kolozsvári egyetemen magyar nyelvű táblák kihelyezése miatt két adjunktust kirúgnak, annak csak látszólagos kárvallottja a két magyar tanerő és rajtuk keresztül a romániai magyarság. Az igazi sérelem nem őket érte, hanem azokat, akik ezt a képtelen intézkedést meghozták, azokat, akik egy ilyen tettnek a politikai, jogi, etikai és hangulati hátterét megalapozták. Ha megvernek egy lányt Nyitrán csak azért, mert magyarul beszélt (ha valóban így történt), akkor az elsődleges sebeket ugyan ő kapta és rajta keresztül a többi magyarul beszélő, ám ennél sokkal mélyebb morális sebet ejtett önmagán az elkövető – értve ezen nem csupán a közvetlenül cselekvőt, hanem mindazokat, akik egy ilyen tetthez nyílt vagy burkolt felhatalmazást adnak.

Aki ma Európában másokat diszkriminál, az önmagát diszkreditálja. Aki mások nyelvét, nemzetét, vallását tiltja vagy hozza előnytelen helyzetbe, az a saját nyelve, nemzete, vallása ellen vétkezik. Aki fellép mások identitása ellen, az a magáét minősíti le. Aki eltagadja mások történelmét, az a sajátját ingatja meg. A nacionalizmus – szerintem legalábbis – sokkal veszélyesebb gyakorlóira nézve, semmint azokra, akik ellen irányul.

Persze a tapasztalat, főleg rövid távon, nehezen igazolja ezt az okoskodást. A drasztikus és folyamatos magyarellenesség sajnos ellehetetlenítheti az adott népcsoportot, megvonhatja lehetőségét a kollektív jogok érvényesítésére, tagjait behozhatatlan hátrányba kényszerítheti, egzisztenciális bizonytalanságba sodorhatja. A jogsérelem bizony nem vonja maga után szükségszerűen a jóvátételt, az erkölcsi fensőbbség nem váltható át közvetlen haszonra és a ma elszenvedett megaláztatás holnap még nem konvertálható át boldog érvényesülésre.

Ám a történelem kereke idővel mégis kiforogja az igazságot. A mások leigázására épített birodalom előbb-utóbb összedől, a mások kárára gyakorolt hatalom idővel megbukik, a szomszédját lenéző és javait elorzó gazda végül a saját javait is elveszíti és ő válik a leglenézettebbé.

Ilyen Lúdas Matyi-igazságosságban bízni azonban, félek, már egyáltalán nem cinikus magatartás, talán inkább bűnös naivitás. De hátha mégsem az, hátha mégis nekem van igazam, amikor szégyentelenül és pimaszul azt állítom, nem baj, hogy kirúgták a két magyar oktatót, legalább világossá vált, milyen elveket vallanak az intézkedők és milyen is valójában az a jogrend, amely erre rábólint.

Továbbá nem baj az sem, hogy a szlovák kormány minden idők egyik legabszurdabb döntését hozta: kiemelt támogatásban részesíti a tengerszint fölött 277 méternél magasabban fekvő (vagyis nem magyar) településeket. Egy ilyen döntés ugyanis nem a települések tengerszint fölötti, hanem a döntéshozók szalonképesség alatti nívóját igazolja.
 
_________
Megjelent: Új Szó (Pozsony), 2006. dec. 2.

Mozart, a kortárs

Minden bizonnyal megfelelne a dimanzionalista manifesztumnak és az N + 1 projektumnak az a különleges művészi produkció, amelyről az Agent Portal számol be. Az összművészeti tendenciák és a digitális technikák lelkes hívei alkotómunkára fogták a maguk konstruálta mesterséges intelligenciát.

Tovább
Számítástechnia. Megbízható használt notebook felújítása: webáruházból használt laptop vásárlás garanciával - Első kulcsszó: szerviz budapest.
süti beállítások módosítása