Kárpátaljai Nyelvi Korpusz

Keresésben a Google az első. De lehetségesek speciális keresések is. Pl. a hatajkodik szóra, jelentésére.

Még nincs egy hónapja, hogy immár működik, azaz "kereshető", kutatói és egyéni célokra ingyenesen használható a Magyar Nemzeti Szövegtár. A projektum fontos mozzanata, hogy a nemzeti nyelvi korpusz kiegészült a határon túli magyarság szóállományával. A pontosság kedvéért idézek az MNSZ honlapjáról:

"A Magyar Nemzeti Szövegtár (MNSZ) munkálatai 1998 elején kezdődtek el a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Korpusznyelvészeti Osztályán Váradi Tamás vezetésével. A cél egy 100 millió szavas szövegkorpusz létrehozása volt, amely lehetőségeihez mérten reprezentatívan tartalmazza a mai magyar nyelv jellegzetes megnyilvánulásait. A munkálatok 2002-től a Kárpát-medencei Magyar Nyelvi Korpusz projekt keretében kiegészültek a teljes Kárpát-medence magyar nyelvhasználatára kiterjedő gyűjtéssel. Itt a cél egy 15 millió szavas határon túli korpusz létrehozása volt. "

Ebből a 15-ből mintegy 3 millió szót tesz ki a kárpátaljai állomány. Ennek felgyűjtését és feldolgozását a beregszászi főiskola fiatal kutatói végezték. A dolog nem kis mértékben érint engem is, hiszen, mint olvasható is egy 2003-as anyagban, a Kárpátaljai Nyelvi Korpusz forrásai között az itteni sajtóorgánumok mellett egyedüli magánszemélyként és íróként én szereplek, a szépirodalmi részt az én szövegeim alapján állították össze. Ez persze nem különösebb dicsőség és leginkább csak praktikus okai vannak: egyfelől a helybéi magyar írók közül csupán nekem van honlapom, ahonnan gyűjteni lehetett, másfelől egyedül én tudtam egymillió karakternyi digitális szépirodalmi szöveget kérésükre átadni (két regény, novellák, versek). Így hát kis nagyzolással és túlzással szólva a Nemzeti Szövegtárban a kárpátaljai szépirodalmat az én életművem képezi.

Tegnap kerítettem rá alkalmat, hogy a projektum működését kipróbáljam. A nyitó oldalról indulva bárki regisztrálhatja magát, csak ezután lehet használni a Keresés opciót (jobb hasáb). (A rendszer számos finomítást tesz lehetővé, mód van a régiók, nyelvi tétegek vagy szófajok szerinti szűrésre.) Beléptem és töprengeni kezdtem, vajon melyik lenne az a magyar szó, amely sehonnan máshonnan, csupán és kizárólag az én valamelyik írásomból kerülhetett be a több mint 187 millió szót tartalmazó Nemzeti Szövegtárba. Kis gondolkodás után ezt a szót ütöttem be: hatajkodik. A rendszer mindössze két találatot adott ki. A találat előtti kis sorszámra húzva az egeret lehívható a forrást. Ha a keresett szó szövegkörnyezetéből ("Olyankor óbégat, hatajkodik... Vagy ha nagyon éhes") nem jöttem volna rá, megbizonyosodhattam arról, hogy minkét találat az én Álomszarvas c. novellámból való, épp csak a második esetben nem a novella, hanem a kötet van feltüntetve. No, innen nem volt megállás, még egy órát játszadoztam a rendszerrel. Közben megállapítottam, írói leleményeimet, szóalkotásaimat kiszűrték. Az összmagyar nyelvi korpuszban nincs benne a nálam novellacímben szereplő álomszarvas, mézeskönyv vagy főilluminátor. Több olyan szót is találtam, amelyet a feldolgozott anyagban rajtam kívül alig használtak mások (Tarantella, nirvána, visszaszületés), de elég sokáig keresgéltem, amíg újra olyanra bukkantam, amely kizárólag nálam fordul elő. Ez volt: kanyarításnyit.

___________________________

Hatajkodik jelentése

Hangosan, erőszakosan ágál, követel, dühöng, felindulva győzködik, bizonygat vagy kifogásol

Egyéb lehetséges jelentések (egyben szinonimák): tülekszik, hadakozik, ölre megy, ökölre megy, tusakodik, viaskodik, tülekedik, dúl-fúl, mérgelődik, morog, tombol, tajtékzik

Frissítés. Hatajkodik kulcsszóval a Google engem hoz az első helyre. Hatajkodás, hatajkodó

• keresés - google - első hely
  

A tegnapi nap egy bizonyos tekintetben mindenképpen az első az életemben. Először szántam rá magam, hogy elolvassak néhány olyan cikket, amely a Web 2.0 mibenlétét taglalja.

Bevallom, az internet és a számítástechnika technológiai és üzleti újdonságainak naprakész ismeretétől szándékosan távol tartom magam. Szinte nincs nap, hogy valami új fejleményről vagy fejlesztésről ne lehetne olvasni, minden hétre jut egy-két kisebb-nagyobb szenzáció, repdesnek a cégek, projektek, szoftverek nevei, annyi már a rövidítés és a verziószám, hogy követéséhez vagy szakmabelinek kell lenni, vagy felfokozott laikusi érdeklődés szükséges hozzá. Nálam meg se-se. Én még felhasználónak is viszonylag konzervatív vagyok: amit megszoktam, aminek megtanultam a kezelését, ahhoz szívesen ragaszkodom, nem akarom a jól bevált régit szenzációs újra cserélni. Inkább idegesíteni szokott, ha egy-egy újrainstallálásnál a fiam valamelyik programnak újabb verzióját teszi fel, és nem találok minden opciót ott, ahol megszoktam.

Ezzel együtt szeretnék magamnak azzal hízelegni, hogy nem veszett ki belőlem teljesen a fizikus, és nem hagyott el végleg a természettudományos és technikai érdeklődésem. No meg a gondolkodásom rugalmasságára is finnyás vagyok, és mivel az internet "filozófiája" valamilyen szinten mégiscsak érdekel, így alapvető felhasználói konzervativizmusom és kényelmességem ellen tudatosan küzdök. Minden idegenkedésem ellenére már le-lemondok a jó öreg vizuális honlapszerkesztő használatáról és kipróbálom a korszerűbb lehetőségeket (például a Blogtérben, amely, tudtam meg utóbb, kifejezetten web 2.0-s fejlesztés), kacérkodom a Wikipédiával és a Creative Commons-szal (bár elfogadni még nem tudtam őket), használom az RSS-st...

Ha tehát a "saját dolgaimmal" való foglalkozás során valamivel már túl gyakran találom szembe magamat, akkor előbb-utóbb csak rászánom magam, hogy megismerkedjem vele.

Na, így jártam a Web 2.0-val is. Láttam, hogy ne láttam volna, hogy ez a kifejezés egyre gyakrabban felbukkan nemcsak szakcikkekben, hanem híranyagokban is, a blogoknak meg éppenséggel állandó témája, vitatkoznak róla, elemzik üzleti hátterét, vannak, akik esküsznek rá, mások vitatják még létezését is, nem látnak benne többet marketing-lufinál és bukását jósolják. De hogy valójában mifán terem ez az újabb izé, arról, bevallom, tegnapig semmilyen néven nevezhető elképzelésem nem volt. Tegnap és ma aztán elég sok mindent elolvastam. Ezeket a cikkeket választottam ki olyanokként, amelyek a laikus érdeklődő számára a legátfogóbb képet nyújtják:

• Web 2.0 - A web mint platform
• Az Internet 2.0 részletes bemutatása
• A feltölthető világ - Web 2.0

 
Érdemes továbbá elolvasni még ezeket is:

 
• A háló ki van vetve
• Web 2.0 - fókuszban a háló jövője
• Szerinted mi az a Web 2.0

A blogtérben egyébként bejegyzések sokasága foglalkozik a témával, az ugyancsak web 2.0-as címkézési lehetőség össze is gyűjti őket: itt.

Hogy saját véleményt alakítsak ki a web 2.0-ról, azt korainak tartom. A dolog műszaki-programozói és üzleti részéhez nem tudok hozzászólni, de a tartalmi és filozófiai elképzelésekről annyit bizonyosnak látok, hogy én az internetet eleve olyasmire használom, ami voltaképp webkettes "találmány": kezdettől nemcsak kapni, hanem adni is akartam, nemcsak letölteni, hanem fel is lőni tartalmakat, megosztani információt, interaktivitást tenni lehetővé és gyakorolni, kollektív projekteket indítani és vezetni. Az internet számomra kezdetektől fogva az aktiv virtuális jelenlétet és a virtuális közösség(ek)ben való hitet jelenti, továbbá az ezen belüli intenzív kommunikációt, együttműködést. Mániákus Googléző és elszánt belinkelő vagyok, és kezdettől azt vallom, hogy az interneten a szövegek (tartalmak) új kontextusba kerülnek és ezzel pótlólagos jelentéshez jutnak. Arról nem is beszélve, hogy saját pátriám első és egyetlen bloggere vagyok, aki most már a második nyilvánosság megszállottjaként tartom fenn különböző webhelyeimet. Ha mindez a web 2.0 részét képezi, akkor én már akkor webkettes voltam, amikor ez a fogalom még nem is létezett.

_______________________

szemantikus web - google keresés