Nemsokára egy új oldallal fogok jelentkezni (legalább két hónapja nem nyitottam egyet sem...), amolyan összefoglaló-válogató portál lesz, de előtte még két régi, hosszabb ideje elhanyagolt statikus webhelyemet rendbe tettem, felújítottam a sok-sok elavult linket és beolvasott címek formájában integráltam beléjük napi blogomat. Az egyik mindenekelőtt  tizenhárom évi naplóm archívumának a megjelenítése, a másik amolyan ajánlóféle - és mindkettő bővelkedik a fontosabb webhelyeimre vezető linkekben. Így festenek:

A Google PR-5-ös erősségűnek minősítette írói oldalamat - még soha egyetlen webhelyem sem érte el ezt a fokozatot. A PegeRank-értékek kiszabásának a szempontjai bonyolultak, de úgy tudom, szerepe van benne annak, hogy bizonyos témában releváns-e az oldal, hogy hány külső link mutat rá (s ezek milyen erős oldalakról jönnek), számít a nézettség, a Google-keresésekre adott releváns találatok száma, illetve az is, milyen régi és mennyire stabil az oldal., sőt az is, hogy frissül-e időnként. Nos, ezt a rendszert 2009-ben kezdtem fejleszteni, így még fiatalnak mondható, magas értékét tehát inkább egyéb erényeinek köszönheti.

Google keresés | Google keresés | A Google a barátod

Ha rászánnám magam, hogy süssek egy virtuális tortát, azon most tíz gyertyaszálat kellene meggyújtanom: épp tíz éve vagyok internetes ember, és nem csupán abban az értelemben, hogy ennyi ideje rendelkezem világhálós kapcsolattal, hanem – és főként –, amiatt, hogy kereken egy évtizede készítettem el első irodalmi weboldalamat. „Ez a honlap nem kárpátaljai, hanem irodalmi” – mondogattam akkoriban, összhangban megváltozott felfogásommal: abban az időben már nem a művek „helyi értékekben”, hanem általános esztétikai normákban igyekeztem gondolkodni. Hogy nézeteim formálódásában az internetnek nagy jelentősége volt, az bizonyos, amint az is, hogy az összefüggés fordítva is fennállt: kitágult szemléletemhez a világháló sokkal inkább alkalmasabb közegnek bizonyult, mint bármilyen korábban megismert.

Időutazásra invitálom kedves olvasóimat. Épp tíz esztendeje annak, hogy a NetPánsíp révén először kerültek Kárpátaljáról irodalmi szövegek az intenetre. A tájékoztató szerint: "A szerkesztést 2000. decemberében végeztem feleségem, Berniczky Éva közreműködésével, az anyagot az évezred utolsó napjaiban zártam le és fiam, Balla Kolos segítségével tettem fel a világhálóra." Amit most hozzáférhetővé teszek, az egyrészt a digitális folyóirat teljes anyaga, de a rendszer nem pontosan a tíz évvel ezelőtti, hanem

2000-es naplójegyzeteim tanúsága szerint az év szeptemberétől rendelkezik a Vár u. 8. internethozzáféréssel, novemberre pedig az akkor 15 éves Kolos fiammal elkészítettük a (tudtommal) legelső kárpátaljai magyar honlapot. Emlékszem, varázslatos érzés volt átélni a pillanatot, amikor először "jött le az éterből" az, amit mi a padlásszobánkban összefabrikáltunk. Annak a ténynek a tudatosulása, hogy ezt az odalt bárhol bárki a világon ugyanígy láthatja, szédítő távlatokat nyitott előttem, rádöbbentem, hogy a leghatékonyabb publikációs lehetőség birtokába jutottam. December végére már elkészítettem az első irodalmi honlapot (NetPánSíp), 2001. januárjában pedig elkezdtem építeni az akkor UngParty NetCafénak nevezett, hamar kiterebélyesedő rendszert.

Hosszabb ideje felmondta a szolgálatot az a blográdió (vagy rádióblog) szolgáltató oldal, amelynek a segítségével zenéket lehetett válogatni a blogunkba helyezhető lejátszó widget számára. Most találtam egy újat, sokkal praktikusabbat. Az oldal címe: Grooveshark.

<< (sajnos ez a szolgáltatás meszűnt - bdk, 2016) >>

A rendszer úgy működik jól, ha felhasználónevet és jelszót választva regisztráljuk magunkat, és belépett állapotban végezzük a műveleteket.

Megnyitásakor egy kereső jelenik meg, elsőként voltaképp bármire rákereshetünk (mondjuk egy előadóra), így léphetünk be magába a rendszerbe. Ha pl. beírjuk azt, hogy Sting és megnyomjuk a keresést, egy igen hosszú listát kapunk. Ebből választhatjuk ki azokat a számokat, amelyeket elhelyezni szándékozunk lejátszónkban: ezek az oldal alján jelennek meg képsorozat formájában (hogy mire hányszor kell kattintani az egyes számok meghallgatásához és a listára helyezéshez, azt az olvasók leleményességére bízom). "Fogd és vidd" funkcióval bármikor változtathatunk a sorrenden.

A bal felső sarokban végig látható egy kis keresősáv, amelybe Sting helyett bárki mást beírhatunk, így új és új listákat kapunk (a rendszer elég gazdag, az ismertebb előadók szinte mindegyike zeneszámok sokaságával szerepel). Ha elkészültünk a listával (azaz minden lejátszani szándékozott zene-kocka kis zöld pipával a bal sarkában elhelyezésre került), akkor a megnyomhatjuk az oldal alján a Save gombot, egyedi nevet adva lejátszási listánknak. Ha ez megvolt, nyomhatjuk ugyanott az Export gombot.

Új oldal nyílik meg, itt állíthatjuk be a lejátszó máreteit és színeit igényeinknek megfelelően (nem részletezem, az opciók használata elég egyszerű; a méreteket és színeket nyilván ahhoz a helyhez igazítjuk, ahová a lejátszót elhelyezni szándékozzuk).

A Next Step megnyomásával léphetünk tovább: a Add a Grooveshark Playlist mezejébe írjuk be az elnevezett és elmentett lejátszási listánk nevét és kerestessük meg. Ekkor egy mélylila sáv jelenik meg alább a listánk nevével, bal oldalt egy + gombbal a teljes listát hozzáadjuk a widgetünkhöz (a lejátszóhoz). (Itt még mód van a lista szerkesztésére és bővítésére, ennek mikéntjére tessék egyedül rájönni).

A Finish gomb megnyomása egy ujabb oldalt nyit, itt egyfelől egyedi néven elmenthetjük a widgetünket, másfelől megkapjuk a kódját: ezt kell a blogunk sablonjába beilleszteni.

Ha a blog.hu vagy a blogger.com rendszerében működtetjük blogunkat, akkor egy új HTML-dobozt nyissunk és helyezzünk el az oldalsávunkon, ebbe másoljuk bele a kódot. De, mint látható, szövegoldalba is beágyazható kis leleményességgel (a fenti widget oldalsávba helyezve jelenleg itt, a főblogomban szerepel, ez a jobbra láthatót pedig ajánló blogom számára készítettem).

Mint látható, több lejátszási listát és több lejátszó widgetet is készíthetünk, ezeket (ha elmentjük) tárolja a rendszer, bármikor szerkeszthetjük, bővíthetjük  vagy átméretezhetjük őket, ha bejelentkezünk az oldalra. Nekem több blogom is van, így akár mindegyikhez külön is készíthetek megfelelő méretű, színű és tetszőleges zenéket tartalmazó lejátszókat.

A rendszerbe saját zenei mp3 fájljainkat is feltölthetjük számítógéünkről - ezt még nem próbáltam ki.

A rendszer számos további funkcióval rendelkezik, kedvenc műfajunkat megadva "automatikus" listát is készíthetünk, lehívhatjuk a legnépszerűbb számok listáját, van egy Radió gomb is... - ezeket még tanulmányozom. Jó kísérletezést és remek zenéket kívánok minden érdeklődőnek. Amíg a sajátjuk elkészül, hallgathatják az én kedvenceimet.

szószedet: zene a blogban | blogzene | zenelejátszó blogba | blográdió | rádióblog | doboz | zenedoboz | mp3 | widgetek | HTML-kód | sablonba illesztés | zenei lista lejátszása | muzsika | kedvenc számok

Eredetileg itt: Blog, zene - lejátszó widget készítése, elhelyezése

Más: weblap szakértő - seo szakember

Az ungparty.net cím alá készítettem egy új (és még bővítendő) linkgyűjteményt, amely talán segít olvasóimnak eligazodni az olykor számomra is átláthatatlan BéDéKá-webrendszerben. Kattanjatok rá.

Ha nem is úgy, mint a Fidesz a nemzeti Magyarországét, de én is múltat építgetek mostanában: a sajátomat. Írói weboldalamra igyekszem összegyűjteni mindazt, ami még előkaparható archívumomból. Digitális korszakom kezdete (1996) óta szinte minden saját munkám megvan (ha nem is a leghasználhatóbb formátumban), de a korábbi évek, évtizedek anyaga meglehetősen hiányos (a valóban fontos írásaim szerencsére könyvekbe kerültek). Ennél is rosszabb a helyzet a könyveimről írt recenziók, ismertetések terén: itt bizony igen hiányos a gyűjteményem, csak az utóbbi években (főleg, mióta digitálisan elérhetőek) őrzöm meg őket. Most mégis előkerült a munkámról valaha írt legnegatívabb kritika, fel is tettem rögvest a megfelelő helyre. Itt olvasható:

káfé főnix - irodalmi és fotóművészeti lap - online folyóirat, honlap, webmagazin laptop kijelzőn

Hosszabb ideje elérhetetlen régi helyén a jó öreg KÁFÉ, amely elődjével, a Cafe Stockholm-Torontóval a szépirodalmi szövegeket közlő egyik legrégebbi magyar weboldal rangjával büszkélkedhetett. Néhány hete készítőit "a technika ördöge átállásra késztette", ennek hátterében lényegében az állt, hogy szájtot működtető program nem bizonyult eléggé biztonságosnak, ezen keresztül érte hackertámadás az anyaszervert, minek következtetében az oldalt le kellett állítani. Újraindításához vagy máshová telepítéséhez  előbb a háttérprogramot kellene átírni. A lap szerkesztői és szerzői május elejétől új helyen és új küllemmel jelentkeznek Káfé Főnix néven, lényegében a régebbi tartalmi keretek között és a megszokott szerkesztői-szerzői gárdával. Gergely Tamás főszerkesztő és Cseke Gábor szerkesztő mellett a megújulást kezdeményező és nagyrészt levezénylő Debreczeni Éva lett a Káfé motorja, aki más egyéb teendői mellett   a  HHRF (Hungarian Human Rights Foundation) szerverén futó rendszer frissítéseit is végzi.

Egy internetes arcképöregítő program szerint valahogy így kellene kinéznem, legalábbis a 80-as években készült egyik fényképem alapján (ezt lásd alább). Érdekes, hogy akkori , inkább ovális, mint kerek arcomból a szoftver a későbbi összeaszást következtette ki - ehelyett az én ábrázatom jócskánt megtelt az elmúlt évtizedek során, a beesések helyén inkább jókora párnák keletkeztek (lásd alább). Nem igazán tudom eldönteni, nyúzottan vagy telten tetszenék-e jobban magamnak - ha már úgy sajnos nem nézhetek ki, mint húszegynéhány éve. Persze azt is megnéztem, a mostani ábrázatomat hogyan szabja át a 20 évvel későbbire - az elriasztó látványtól inkább megkímélem olvasóimat.