irodalmi akció, játék; haiku, aforizma, minima | laptop szerviz | szamizdat hangoskönyv | szövegszerkesztő letöltése internetről

Évekkel ezelőtt esett meg utoljára, hogy kollektív szövegírásra, irodalmi játszódásra, interakcióba hívtam volna barátaimat, írótársaimat. Internetes korszakom elején ilyesmik állandóan napirenden voltak, hol a képzetes szavak lexikonjának a címszavait építgettük internetalmától az alattomos pörgeporig, hol virtuális könyveket alkottunk, ezek között Esterházy Péter Tompaszöglet című könyve volt az utolsó. De voltak közösen létrehozott szonettjeink is, az Egy mondat a világ című multikulti szövegjáték keretében meg éppenséggel olyan szöveget kreáltam, amely aztán Tejmozi c. regényem alapjául szolgálhatott. Rám nézve ez volt a legtermékenyebb irodalmi játékunk.

Most szerényebb célokat tűztem magam elé. Mivel hosszabb ideje amúgy sem írok terjedelmes opuszukot, így a legrövidebb műfajok felé fordítottam az interakció szekérrúdját is. A Facebookon azt kértem ismerőseimtől, olyan szópárokat adjanak fel nekem, amelyek elemei nem állnak egymással semmilyen tartalmi összefüggésben. A beérkező 2-2 szavas "feladványokból" én vagy egy-egy haikut, vagy aforizmát, vagy minimálprózát írok, vagyis olyan rövid valamiket, amelyekben mindkét szó nemcsak hogy szerepel, hanem jelentésének funkcionális súlya van a műben (ez utóbbi szándékomat csak magamnak fogalmaztam meg). A játék címéül ezt választottam: Hever egymáson a világ (JA).

Első körben jöttek is a szópárok csőstül, szabályosan le kellett állítanom társaimat: előbb hadd dolgozzam fel ezeket, aztán jöhet még egy-két forduló. Hiba volt ezt tennem, mert a második és harmadik közben már alig érkezett néhány szópár. Most a legújabbak megéneklése áll előttem, az eddig elkészültek pedig (a feladott szópárokkal együtt) itt olvashatók:

Roppant élvezetes feladványtípust tanultam a Fecebook egyik zárt csoportjában, amelybe meghívtak (egészen más társalgási témákat illetően). Beleszerettem és az ötletgazda szíves hozzájárulásával (sőt: biztatására) magam is indítottam egy sorozatot. A megfejtők száma egyelőre nem túl magas, de még csak az elején jár a széria, remélem, hogy lesz legalább 10-12 állandó részvevőm. Ennél többre nem igazán számíthatok: a fejtörők megoldásához - mint a facebookos tapasztalat mutatja - eléggé speciális gondolkodás kell, no meg olykor elég sok idő, türelem, megfelelő ellazultsági állapot (ha a saját logikádtól begörcsölsz, nincs esélyed!). A folyamat önmagában is izgalmas, a megfejtés „beugrása" pedig akár kitörő örömöt is szerezhet. Most legalább egy tucatnyi feladványban műcímeket kell kitalálni, aztán áttérek másféle típusokra. Jó szívvel invitálok mindenkit a részvételre:  az assziciációs játék leírása  | az eddigi feladványok (a lezártaknál megfejtéssel)

bajnoki póker nyeremény - online póker játék kaszinó - virtuális szerver bérlés, server hosting budapest 

Azért ez több mint furcsa. Még májusban írtam egy történetet Kállay Labord egymilliójáról, és mivel a sztoriban póker is szerepel, egy felismerhetetlen arcú pókerjátékos képével illusztráltam. Az eredeti fotót az interneten találtam, és szokás szerint (nehogy jogtulajdoni problémák lépjenek fel), roppant kreatív hozzáállással, alkotó módon :) beavatkoztam a fénykép arányaiba, színeibe, jól elmostam, foltszerűvé tettem a zsetonjai fölött búslakodó alakot - így pontosan illett Labordhoz. ...Most meg némi meglepetéssel azt olvasom, hogy a minap egy kapucnis játékos nyerte meg minden idők legnagyobb pókernyereményét. 

Ahogy 2000 őszén betettem a lábamat az internetre, azonnal megéreztem benne a lehetőséget: itt terjeszthetem ki írói és irodalomszervezői működésemet. Akkoriban már visszavonulóban voltam fizikai környezetem szellemi életéből, így nagyon kapóra jött nekem az új dimenzió. Először az éppen megszűnőben lévő Pánsípot menekítettem át, amely aztán pár évig digitális folyóirat formájában működött. Rövidesen ugyanezt kellett tennem utolsó "földi kísérletemmel", a Pánsíp Irodalmi Szalonnal is. Ez lett irodalmi projektumaimnak és webakcióimnak első színhelye, máig szívesen emlékezem kollektív interjúinkra, internetes konferenciánkra és leginkább a virtuális könyvek bemutatóira (ezeket lásd itt: Virtuális Szerver-Szalon) Emellett egyre inkább szerteágazott a még 2001-ben alapított UngParty, szinte napi frissítésű webmagazinná vált, és ez alá soroltam be az összes alrendszert, Pánsípot, Szalont, Törzsasztalt, a később blogommá fejlődő Newságot. Terjeszkedni kezdtem abban a tekintetben is, hogy saját fapados webrendszeremen kívül oldalakat, blogokat nyitottam más szolgáltatóknál. Irodalmi játékaim, webakcióim egy idő után inkább ezekre helyeződtek át, előbb a Blogter, majd a Blog.hu keretében működő blogomba. De használtam erre a célra a régi rendszert is, később már külön blogokat nyitottam nagyobb projektumaimnak.

Nagyon itt volt az ideje, hogy ezeken a különböző webhelyeimen szétszórt szövegjátékaimat, webakcióimat, régebbi és újabb irodalmi projektumaimat valahogy egybeszedjem. Egyelőre csak egy részletes (de még nem teljes) linkjegyzék készült el, de feltett szándékom, hogy minden akciónak és projektumnak külön oldala lesz ebben a rendszerben. Ajánlom azoknak, akik szerették ezeket a játékokat és projektumokat, de mostanában már nem tudtak rájuk találni burjánzó webhelyeim labirintusában, de ajánlom azoknak is, akik még nem találkoztak velük. Tehát:

Irodalmi projektumok, szövegjátékok, webakciók

A rendszer élére egy bemutatkozó és eligazító oldalt is elhelyeztem. Még építés-fejlesztés alatt áll ez is, de már használható: Balla D. Károly

Ha mostanában valaki a hobbim felől érdeklődne, három rövid szót mondanék: sakk, go, SEO. Régebben erre a kérdésre a szellemi játékok választ adtam (ha jól emlékszem, ezzel a hobbival szereplek a Ki kicsoda? lexikonokban), és ez akkor jobban is fedte a valóságot, mert nagyon sok különféle játékot űztem, amikor csak lehetett. Azonban a nagy barkochba-, Mr. X- vagy szóbridzs-partik jó ideje elmaradtak életemből, matematikai-logikai feladványokon is igen ritkán töröm fejem, a pókerkombinációkat is már Kolos latolgatja, nem én. Viszont, mint erről többször beszámoltam, nagy online sakk- és go-játékos lettem, alig akad nap, hogy pár partit (a társadalmilag és anyagilag hasznosabb időtöltések mellett) meg ne engednék magamnak. Azt azonban igazán nem gondoltam, hogy a SEO is szenvedélyemmé válhat. Hobbiszinten űzöm, de újabban kis pénzt is keresek vele. Erről ebben a blogomban még nem számoltam be, most hát a magánéletem iránt fokozottan érdeklődők kíváncsiságát részben kielégítendő, elárulok pár részletet. (Épp a minap tette szóvá kedves barátom, akivel ritkán van módom beszélgetni, hogy azelőtt a mindennapi ténykedéseimről, családi eseményekről is gyakran írtam, mostanában azonban a blogomból nemigen tudhatja meg, hogy s mint élek. Nos, picit mos meglengetem a fátylat.) »tovább

Nem is olyan könnyű jó kecskerímet írni. Maga a rím nem annyira nehéz, százával lehet találni olyan kettős alakzatokat, amelyekben ugyanaz a két mássalhangzó cserélődik fel (a klasszikus példa: kaján halász / haján kalász), de hogy az alkotott rím újszerű, maga a kétsoros versike pedig lehetőleg poénos, esetenként - mint nálam - kicsit pikáns is legyen, ahhoz már kevés a puszta szókeresgélés és hangcserebere. Azt persze nem gondolom, hogy a legnagyobb költői bravúr ilyesmit írni, de hogy jó játék, abban biztos vagyok. Napi blogomon mostanában közreadtam néhányat és  némi sikert  is arattam velük (különösen a női hűtlenség első tudományos magyarázatával). Íme:

Bár magam is mások versei alapján kívántam meg ezt az angol eredetű műformát, úgy tűnik, az én Kárpáti limerikek c. sorozatom is megihletett néhányakat. Volt, aki levélben küldött ötleteket, mások kommentként tűzték be ide-oda a saját pikáns ötsorosaikat, és akadt, aki kedvenc közösségi oldalunkon kifejezetten nekem ajánlotta kis remekét. Még az is előfordult, hogy valaki éppenséggel engem tett limerikje szereplőjévé. Levélben egy álnevet használó szerző például ezzel a kis alkotással tisztelt meg:

Betegesen halmozom a blogokat. Nem is tudom, a PraePost hanyadik. Azt viszont tudom, miért indítottam. Hogy új olvasókhoz jussanak el szövegeim, s hogy legyen egy tisztán irodalmi webhelyem, amely markánsan elüt mind ettől a komplexnek nevezett főblogtól, mind írói oldalamtól, utóbbitól például abban, hogy inkább műhelyként, kísérleti terepként működik (míg az írói oldal afféle alkotói archívum szerepét játssza). A PraePostra "apokrif" szövegek is felkerülnek, mint amilyen például az Angyalgödör. Ennek érdekessége az, hogy ebben a formájában ez a novella soha nem jelent meg - mégis ismerős lehet. Teszek is egy tétova kísérletet arra, hogy feladványt formáljak a közlésből: akinek van tippje, hol találkozhatott ezzel a szöveggel, ne késlekedjen ezt hozzászólás formájában közölni.