Alighanem az enyém volt az első könyv, amelyet a Szépirodalmi Kiadó - megszűnése csődbe jutása miatt - nem adott ki. A címe, ha jól emlékszem, az volt, hogy Amikor a galambok a vállamra szálltak, és az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban jelent volna meg. A Szépirodalmi végezte az irodalmi szerkesztést és a nyomdai előkészítést. Én már az előleget is felvettem az 1990-ig keletkezett verseim keresztmetszetét adó válogatásra, amelyet saját képverseimmel, fotogramjaimmal illusztráltam. ("Nagyon sikeresek" - mondta az utóbbiakra a szerkesztőnőm...) A Szépirodalmi elkészítette a szedést, tördelést, filmre vitte a teljes anyagot és átadta a Kárpátinak. Aztán megszűnt becsődölt...

Néhány újabb népeslap Csöngénél: 

Csönge írja Népeslap c. blogjában: "amikor a Budai Rajziskola alkalmazott grafika szakán eljutottunk odáig, hogy témát kellett választanunk a szakmunkánkhoz, eldöntöttem, hogy olyasmit szeretnék alkotni, ami egyszerre hagyományőrző, és egyszerre újszerű, egyidőben magyar és univerzális, folk és urban. arra gondoltam, megpróbálom megragadni közmondásaink színeit." Így születtek meg a népeslapok, ez a sorozat lett Csönge jól sikerült szakmunkája. Mivel ő még csak 3 darabot tett fel a blogjába, én sem akarok előreszaladni, csak ezt a hármat mutatom be:

Talán első olyan "igazi" képversem, amelyen betűsorokat úgy igyekeztem egybekomponálni fényképrészletekkel,  hogy az összhatás egyszerre legyen vizuális és verbális. A fotót árnyalatok nélkülivé kontrasztosítottam és csak egyes részleteit használtam fel, a betűkkel és szavakkal pedig úgy operáltam, hogy a kép szerves elemeivé váljanak, s az egésznek együtt legyen valamiféle kellemes folthatása és vonalritmusa. Mindeközben pedig olvasható is legyen a képvers, a képi élmény és a verbális jelentés szerves egészbe forrva érvényesüljön. Hát így sikerült... Az 1980-as években készült munkám később egy ungvári kiállításon is szerepelt  11 másikkal együtt (Vereczkey Béla rendezte a Galéria Kávézóban), minekutána mind a 12 darabot ellopát a raktárból (ma csak az eredeti fénymásolataival rendelkezem). A képet kétszeresen is  (változtatással és anélkül) felhasználtam 1993-as kötetem borítótervéhez, imígyen:

Napok óta azon igyekszem, hogy a számítógépes korszakom kezdete előtti képverseimet, vizuális munkáimat összegyűjtsem (egyelőre a Facebookon adom közre őket, de majd felkerülnek írói oldalamra is). Nagyrészük eredetije sajnos már régebben elveszett, elkallódott, tönkrement, többségükről azonban van ilyen-olyan minőségű másolatom, sokukat beszkenneltem akkor, amikor erre már volt technikai lehetőségem, illetve a könyveimben megjelenteket is sikerült beolvasnom, rekonstruálnom. Itt most a 80-as években készült egyik munkámat mutatom be, amelynek az az érdekessége, hogy később könyvborítót készítettem belőle (még ám elsőt-hátsót), illetve hogy most részben újra kellett alkotnom a használhatatlanná vált betűsorokat. Így sikerült:

Egy internetes arcképöregítő program szerint valahogy így kellene kinéznem, legalábbis a 80-as években készült egyik fényképem alapján (ezt lásd alább). Érdekes, hogy akkori , inkább ovális, mint kerek arcomból a szoftver a későbbi összeaszást következtette ki - ehelyett az én ábrázatom jócskánt megtelt az elmúlt évtizedek során, a beesések helyén inkább jókora párnák keletkeztek (lásd alább). Nem igazán tudom eldönteni, nyúzottan vagy telten tetszenék-e jobban magamnak - ha már úgy sajnos nem nézhetek ki, mint húszegynéhány éve. Persze azt is megnéztem, a mostani ábrázatomat hogyan szabja át a 20 évvel későbbire - az elriasztó látványtól inkább megkímélem olvasóimat.

Minden kép pixelekre (képpontokra) bontható, és elvben nincsen akadálya annak, hogy bármilyen háromdimenziós képet fényes LED-pixelek révén megjelenítsünk a felettünk elterülő éjszakai égbolton. A kérdés csupán az, hogy az egyes fénydiódákat hogyan helyezzük fel a megfelelő helyre. Pláne úgy, hogy átmozgatásukkal új és új ábrákat tegyünk láthatóvá. A Flyfire projektum szerint ezt miniatűr helikopterekkel lehet megoldani, azaz úgy, hogy minden mesterséges szentjánosbogárra propellert szerelünk.

Leonyid Tiskov (Leonid Tishkov) moszkvai művész (és vállalkozó). Többek között az első orosz karikatúraszájt alapítója. Szverdlovsz megyében született, pedagus-családban, orvosi végzettséget szerzett, dolgozott a szakmában és szerkesztette az orosz orvosi enciklópédiát. 1980-tól szabadfoglalkozású művész. Több műfajban alkot,  számos kiállítása és bemutatója volt, a legkülönfélébb installációkkal  és projektumokkal jelentkezik, világszerte ismerik. Tiskov "a posztindusztriális társadalom romantikusa, aki alkotásaihoz a moszkvai konceptulizmust használja fel, de az ironikus dekonstrukciót az örök témák és archetipusok felé fordulva új ösztönösséggel és poézissel haladja meg". Alább egy aktuális párizsi installációjának néhány dokumentuma blogjából.

Ezúton köszönöm meg mindazok kedvességét, akik jókívánságaikkal, köszöntéseikkel megkerestek - és én is kívánok mindenkinek nagyon kunkori malacfarkot ~.

A minap - nem kis meglepetésére - karácsonyos-hanukás képeslapjának a Godot Irodalmi Estek keretében történő bemutatáshoz kérték Csönge hozzájárulását. Ekkora már  éppen az utolsó simításokat végezte új munkáján: OKJ-képzésén kapta a házi feladatot a téli szünetre: tervezzen karácsonyi képeslapot kizárólag karakterek (betűk, számok, jelek) felhasználásával. Annyira megtetszett neki a dolog, hogy egyetlen helyett 20 darabból álló sorozatot készített - karácsonyiakat és újévieket vegyesen.

Most nagy örömmel mutatom be a család körében  nagy tetszést aratott sorozatának további darabjait. Vigyázat, ©Balla Csönge!