Alighanem az enyém volt az első könyv, amelyet a Szépirodalmi Kiadó - megszűnése csődbe jutása miatt - nem adott ki. A címe, ha jól emlékszem, az volt, hogy Amikor a galambok a vállamra szálltak, és az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban jelent volna meg. A Szépirodalmi végezte az irodalmi szerkesztést és a nyomdai előkészítést. Én már az előleget is felvettem az 1990-ig keletkezett verseim keresztmetszetét adó válogatásra, amelyet saját képverseimmel, fotogramjaimmal illusztráltam. ("Nagyon sikeresek" - mondta az utóbbiakra a szerkesztőnőm...) A Szépirodalmi elkészítette a szedést, tördelést, filmre vitte a teljes anyagot és átadta a Kárpátinak. Aztán megszűnt becsődölt...

Az idei költészet napja alkalmából a Balládiumban haiku-projektumot indítottam.  Felhívásomra közel ötven olyan háromsoros érkezett, amely a vers, a költő vagy a költészet szót tartalmazta. Illetve valamivel többet küldtek be a jelentkezők, de néhány nagyon laposat, frázisosat, semmitmondót elutasítottam. A gyűjtemény itt olvasható: Költészet napi haikuk. S ha már haiku, én is írtam egyet más céllal és képverssé formáltam, örömömre a BárkaOnline is helyet adott neki. Feltettem napi blogomba is, nagyobb méretben ott lehet lehívni: Költészet napja 2011

Talán első olyan "igazi" képversem, amelyen betűsorokat úgy igyekeztem egybekomponálni fényképrészletekkel,  hogy az összhatás egyszerre legyen vizuális és verbális. A fotót árnyalatok nélkülivé kontrasztosítottam és csak egyes részleteit használtam fel, a betűkkel és szavakkal pedig úgy operáltam, hogy a kép szerves elemeivé váljanak, s az egésznek együtt legyen valamiféle kellemes folthatása és vonalritmusa. Mindeközben pedig olvasható is legyen a képvers, a képi élmény és a verbális jelentés szerves egészbe forrva érvényesüljön. Hát így sikerült... Az 1980-as években készült munkám később egy ungvári kiállításon is szerepelt  11 másikkal együtt (Vereczkey Béla rendezte a Galéria Kávézóban), minekutána mind a 12 darabot ellopát a raktárból (ma csak az eredeti fénymásolataival rendelkezem). A képet kétszeresen is  (változtatással és anélkül) felhasználtam 1993-as kötetem borítótervéhez, imígyen:

Napok óta azon igyekszem, hogy a számítógépes korszakom kezdete előtti képverseimet, vizuális munkáimat összegyűjtsem (egyelőre a Facebookon adom közre őket, de majd felkerülnek írói oldalamra is). Nagyrészük eredetije sajnos már régebben elveszett, elkallódott, tönkrement, többségükről azonban van ilyen-olyan minőségű másolatom, sokukat beszkenneltem akkor, amikor erre már volt technikai lehetőségem, illetve a könyveimben megjelenteket is sikerült beolvasnom, rekonstruálnom. Itt most a 80-as években készült egyik munkámat mutatom be, amelynek az az érdekessége, hogy később könyvborítót készítettem belőle (még ám elsőt-hátsót), illetve hogy most részben újra kellett alkotnom a használhatatlanná vált betűsorokat. Így sikerült:

A mai dátumot megjátszítva jópofa játékra hívott meg Szabó Géza. Én nem voltam rest, elkészítettem a magam 13 p-betűs szavából álló listát. Ki is tette a blogján. A felhívás pedig így hangzott:

3P vs P13

Itt van a Pé, itt van újra! Az a bizonyos kollektív Nagypapa megmondta, hogy csak a három P meglegyen, fiaim! Semmi egyéb nem számít: pénz, pina, protekció. Ezt lehet imhol variálni kedvünkre, ráadásul és ezúttal... a tét valamivel péntekesebb lesz.