Tíz évvel ezelőtti gondolatok. Hogyan láttam helyzetünket a huszadik század legvégén - miben volt igazam és miben tévedtem. Tanulságos szembesülni mindezzel.A mumus és a kék madár
Ezredvégünk az aggodalmak és a bizakodások időszaka. Ami rendben is lenne, ha tudnánk: mitől kell tartanunk és mi lehet reményeink alapja. Ám összekeveredett világunkban ugyanazoktól a dolgoktól rettegünk, mint amelyektől boldogságunkat várjuk.
Jövőképünkben a kék madár a mumus képét öltötte, faltra festett ördögeinknek pedig angyalszárnya nőtt.
A globalizáció például egyszerre jelenti a boldog jövendőt és minden leendő bajok forrását. Ám akár félünk tőle, akár áhítjuk, visszavonhatatlannak tűnik a folyamat: gyermekünk ízlelőszerveit már globalizálta a Coca Cola, és értelmét már nem is a tévé, hanem az információk legglobálisabb forrása, az Internet uralja.
Tegnap persze egyre-másra olvastam a híradásokat a vereckei honfoglalási emlékmű meggyalázásáról. Hülledeztem eleget, még ha minden cikkben nagyjából ugyanaz volt is. Aztán az egyik portálon végre képet is mutattak: a szürke kőmonstrum színesben pompázik. Tovább aztán nem is keresgéltem. Ma pedig szólt Kolos, hogy a Blikk.hu oldalán nemcsak az MTI fotója van fent, hanem az is, amit 
A magyar ember két dologban utolérhetetlen: panaszkodásban és dicsekvésben. Hagyján, ha a dologban mutatkozna némi munkamegosztás, mondjuk ha egyesek csak panaszkodnának, míg mások csupán dicsekednének. De nem. A magyar ember játszi könnyedséggel képes multifunkcionálisan működni. Első fokon még mutat némi időbeni distinkciót, előbb siránkozik, és azután hetvenkedik, vagy előbb játssza a Janit, és csak kicsivel később sopánkodik. Másodfokon azonban a magyar ember egyszerre tud fennhéjázni és sápítozni, ugyanazzal a gesztussal mutatja magát valamiben irigylésre méltónak és egyben szánandónak. Az Adrián nyaraltunk, de rossz volt az idő. Új kocsit vettem, de már az első héten szervizbe kellett vinnem. Felelős beosztást kaptam nagy fizetéssel, de azóta nincs egy nyugodt percem.
Újságot írni veszélyes. De veszélyes állatfajta maga az újságíró is. Aki nem hiszi, olvassa el ezt a két hírt gyors egymásutánban. Hogy nemcsak a zöld Kárpáti Igaz Szónál, hanem a Népszavánál is megérik a pénzüket a lapcsinálók, ahhoz kis adalékul szolgál, hogy az MTI-hírt (hátha sikerül valamiféle botrány képét sugallni) "Áll a bál 
Nem készült ilyen felmérés, de látatlanban meg lehet tippelni: ha egy magyar embert bárhol a világban megkérdeznek arról, mi jut eszébe legelőször Kárpátaljáról, akkor, talán a munkácsi várral vetélkedve, a Vereckei-hágó kapná a legjobb helyezést. Nem véletlenül: a Kárpátok gerincén itt átkelő honfoglaló magyarok emlékezete elég erősen él a nemzettudatban, épp ezért a hely is különleges jelentőséggel bír, nem pusztán egy földrajzi pont, hanem olyan történelmi, néha inkább mitikus-szakrális helyszín, amelyhez a nemzeti identitás közvetlenül kötődik. A „Verecke híres útján” a Kárpát-medencébe érkező és itt magának hazát foglaló nép képe – mint történelmi-nemzeti toposz – kiemelt jelentőségű volt a kollektív önazonosság kialakulásában, s megtartásában sem kisebb a szerepe.