Két villanás a magyar tévécsatornák tegnap esti műsoraiból.

Demjén Rózsi, mint saját öreganyja, elnyűtt és felpüffedt képpel, nehezen forgó nyelvvel és egy nagyon rossz zeneszámmal. Ahogy elnéztem, Jimmy halála óta Balázs Fecóval ketten lennének döntősök a legcsúnyább popsztár címért indított versenyben.

Nem nagyon van időm naplódzani, három dologgal vagyok elfoglalva, először is ügyintézés Kolossal (ma: 3 óra a szlovák konzulátuson, pontosabban előbb kinn az utcán sorban állva, aztán benn az udvarban az épület előtt ugyanúgy; lerogytam az egyetlen (!) székre, Éva meg Kolos tülekedtek tovább, be az épületbe, az ablakocskák elébe; persze semmi rend, létezik egy lista, amire fel kell iratkozni, de aztán nem lista szerint történik a bebocsáttatás, hanem aki bírja, marja alapon, régen rossz az olyan illedelmeseknek, mint mi),

(2002. szept. 11) Bonyolódik a nemzetközi helyzet Kolos szlovákiai tanulása körül. Útlevél, vízum, utazás... Első alkalommal érhetően mi szeretnénk átvinni, megnézendő, miféle az ottani tanintézet, kollégium. Így hát mi is kiváltanánk a vízumot, 27 USD darabja, ezt kell szorozni hárommal. További gond, hogy Kolos gyerek-útlevele betelőben van (főleg, ha az egészoldalas vízumot benyomják) és rövidesen le is jár, de addig nem lehet felnőtt-útlevelet igényelni, amíg...

2007 - Öt évvel ezelőtt, Balatonfüredről hazaérkezve így számoltam be az akkori költő-találkozóról:

Holnap Balatonfüredre indulunk, 2 napig nem leszek itthon.

Ács Mara kitűnő írása a Kortársban az L. Simonék által kiadott agitatív antológiáról, amelyben a 45-56 között megjelent magyar pártpropaganda-verseket gyűjtötték egybe - a legnagyobbak is szerepelnek benne. Mara, miután okos distanciát teremt a tehetségtelen versfaragók és a valamilyen okból agitatív verset író igazi költők között, megteszi azt a hátborzongató megállapítást, miszerint „minél jobb a vers, annál becstelenebb lehet”.

Ma hosszas rákészülődés után elkezdtem írni előadásomat a székesfehérvári tanácskozásra. A megadott témához nem túl szoros szálon, de azért kötődik. Eredetileg azt gondoltam, valami teljesen általános, kicsit lírai szöveget hozok össze, de végül mégis eléggé konkrét, és persze helyhez kötött lett a dolog. 2-3 napi munkám még mindenképpen lesz vele, de a gondolati váz már készen van.

Tegnap délután Baguék. Házasodnak, hozták a meghívót. Biztosítottuk őket a jeles eseményen való virtuális jelenlétünkről.

Este olvastam Andrassew naplójában, mennyire örült, hogy a JAK-táborban megismerkedhetett Beszédes Istvánnal. Hát igen: két ős-internetes. Hozzájuk képest zöldfülű vagyok „a szakmában”.

Hosszú beszámoló a tegnapi Kárpáti Igaz Szóban a Másik legnagyobb érdekvédelmi szervezetünk vezetőinek tanácskozásáról, amelyen részt vett egy magyarországi Főilletékes is. Utóbbi oda nyilatkozott, hogy a Kárpátaljára jutó támogatások elosztásában nem egyensúlyeltolódás, hanem egyensúlyborulás tapasztalható. Ami persze igaz: az Egyik szervezet gyakorlatilag mindent lenyúl, sőt, az elmúlt években jószerével magához ragadta a támogatások újraelosztására vonatkozó felhatalmazást is.

Ehatároztam, hogy ezen a bloghelyen pontos napi megfeleléssel újraközlöm 5 évvel ezelőtt kezdett webnaplómat; előtte azonban válogatok az adott év havi összefoglalóiból. Alább a 2002. augusztusi jegyzetek.

Elhatároztam, hogy ezen a bloghelyen pontos napi megfeleléssel újraközlöm 5 évvel ezelőtt kezdett webnaplómat; előtte azonban válogatok az adott év havi összefoglalóiból. Alább a 2002. júniusi jegyzetek.

2002. június

Kronológia: alulról felfelé

Meghívás A határon túli magyar irodalom hete Székesfehérváron és Fejér megyében című rendezvénysorozatra. A két téma: • Vallás és Isten-élmény az 1945 utáni határon túli irodalmakban. • A történelem, mint metafora a határon túli magyar irodalmakban. Az utóbbi témakörben talán készítek egy rovidebb előadást; ezúttal inkább elvontabbat, mint konkrétumokat sorolót. Voltaképp az első is izgalmas lenne. Ki lehetne mutatni például, hogy akik ma a Jóisten nélkül már nem tudnak verset írni, azok valaha... De nem, ebbe a darázsfészekbe nem nyúlok bele. (Apróság: a második téma címében nem kell vessző a mint elé!) (Utóbb Arató Antal c. igazgató úr kedves levele, hogy olvasta ezt a jegyzetet, reméli, lesz vita, és törli a vesszőt...)

*

A Kárpátalja múlt heti számában oti aláírással korrekt, értő ismertetés Világvége c. könyvemről. A szerző hangsúlyozza, hogy olyan irodalmat művelek, amely nem akar semmit szájbarágni, a kötet azoknak szól, „akik szívesebben értelmezik maguk az olvasottakat [...] mindössze a szavak, mondatok hangulatára, játékára hagyatkozva.” Azt hiszem, elfogadható minősítés. Persze szívesen idelinkeltem volna a teljes cikkecskét, de ezt az anyagot nem tették fel a lap internetes oldalára...

Ez egyébként eddig az egyetlen híradás a kárpátaljai sajtóban áprilisban megjelent könyvemről... No, nem mintha... De azért mégis...

*

A Kárpáti Igaz Szóban interjú Nagy Zoltán Mihállyal az Együtt c. folyóiratról. Aránylag tartózkodó, „normális” nyilatkozat, nincs benne sem „fajtánk”, sem „fecskesuhanás”. Persze azért az interjúban idéz egy mondatot saját főszerkesztői előszavából, de ezúttal egy sikerültebbet.

*

Érik az embert meglepetések. Keresgélek a Neten, és valamelyik kereső a Bagu Laci nevére behozza a mez.lap.hu oldalt. Ház ez mi lehet. Odakattintok, persze nem mezről vagy meztelenkedésről van szó, hanem az édes mézről. No de Bagu itt mit keres? Aztán a MÉZ ÉS KULTÚRA rovatban ezt találom: Bagu László: Propolisz alapú költészet; Balla D. Károly: Mézeskönyv. Na, Laci, befogadtak minket a méhészek!

*