Részben régebbi néhány lap került ma a kezembe. Grendel Lajossal terjedelmes „politikai interjú” az Új Szóban. Az egyik kijelentésére felkaptam a fejemet: olyasmit mond, sajnálja, hogy a magyar kolíciós párt nem kötött egyezséget a szlovák értelmiségi elit politikai formációjával, mert gesztus értéke lett volna annak, ha néhény jeles szlovák személyiség ezen a réven kerül be a parlamentba; Grendel szerint inkább helyük lett volna ott, mint egyes olyan magyar képviselőknek, akik csak azért jutottak be, mert... Hát igen. Gondolom, van neked is elég ellenséged, kedves Lajos, a hivatásos magyarok között...

Kiadványok érkezése: augusztusi Korunk, az ezévi Új Horizontok, Fekete J. Jóska kezétől az Üzenet és a Kilátó, előbbiben Yonathános fiktív levelem (lásd), utóbbiban Az álomszarvas c. novellám (lásd). Ezt el is olvastam. Mindig elolvasom a megjelent írásaimat. Nem túl szimpatikus vonás, és takargathatnám azzal, hogy csak azt nézem: nem csúszott-e sajtóhiba a közleménybe (mindig csúszik). Valójában azonban magára az írásra vagyok kíváncsi, illetve arra: éppen ebben a kiadványban hogyan hat, mi az akusztikája.

Kolos megjött Királyhelmecről; Bátyu megjött Bajáról és hazahozta apuékat - teljes a családi nagyüzem.

Éva hétfőtől valószínűleg naplót ír a Teraszon. Onagy megadta a cikkíró programhoz a hozzáférést és a fontosabb használati utasításokat. Most kóstolgatom. Praktikus dolog, de kicsit felemás is: a cikkírótól nem puszta szöveget vár, hanem bizonyos tördelési-elrendezési elképzelést is (pl. képek elhelyezése), ugyanakkor elég szűkre szabja a lehetőségeket. Tanulgatom a dolog csínját-bínját, azt hiszem, fog menni. Legközelebb már bizonyára a könyvkritikákat vagy más anyagokat is így kell feltöltenem.

Szept. 30-án írószövetségi választmányi ülés. A szokásosnál is... milyenebb? volt, nincs gusztusom beszámolni róla. Az ülés szünetében kaptam a nagyon jó hírt:

Holnap újra elutazunk: hétfőn írószövetségi választmányi ülés, aztán este Parnasszus-bemutató a Műcsarnokban. Turczi úgy tájékoztatott, hogy az Orbán Ottó emlékének szánt részben az én versem is elhangzik, így kicsit a hiúság is az, ami odavezérel az estre. Csékával pedig leleveleztük, hogy utána megiszunk valahol egy sört. Talán a többiek is előkerülnek, habár valószínűleg B. L. mester (ahogy Lengyel nevezi) lakodalmát fogják éppen kipihenni.

*

Zavaros volt az előadásom Székesfehérváron. Legalábbis Szakolczay Lajos szerint, aki eléggé élesen kirohant ellenem. Hogy az ő hozzászólása mennyire volt zavarosságmentes, talán világítsa meg az, amit Szilágyi István mondott rá következő hozzászólásában: Lajos, olyan zöldségeket mondtál, hogy meg lehetne kapálni. De hát nem a bölcsességedért szeretünk.

Nehezen alakulnak ki a honlapom Fórumában érdemi viták [A fórumaimat hosszabb ideje elhagytam: Manzárd, Kettenklub, BDK - nem is tudom, itt melyikről van szó - 2007]. Lehet, hogy ez a forma nem is alkalmas rá, lehet, hogy nekem kellene kezdeményeznem őket, lehet, hogy a látogatóim effajta indíttatása hiányzik. Most azért a Zigmálly Jonathánnak írt fiktív levelem kiváltotta egy ugyancsak álnevet használó böngészőm („Ford”) érdekes reakcióit. Először beazonosítani vélte levelem címzettjét, és ezt a bejegyzést tette:

Újraolvastam Horváth Sándor Álmos tájakon járok c. könyvét. Pontosabban újra csak a benne közreadott írásokat. Ezeket utoljára együtt Az ugató lányban 8 évvel ezelőtt, kivéve a címadót, amit viszont az Együttben. Így hát azt hittem, nem okozhat meglepetést. Okozott. Dupka kiadói tevékenységének egyik csúcsdöntési kísérlete. Negatívban, persze.

Befejeztem a Székesfehérvárra szánt előadásom szövegét (rövidesen olvasható lesz a honlapon), és elkezdtem a kárpátaljai magyar prózáról szóló írást a Bárka részére. Ebben az általános rész után az idei könyvhétre megjelent 3 könyvet elemzem majd kicsit. Meglátjuk, mire megyek velük. Egy hetem van a munkára.

Újabb tájékoztatás a mai Kárpáti Igaz Szóban a kishatárforgalom megszűnéséről és a vízumkötelezettség bevezetéséről. Ezúttal Magyarország ungvári főkonzulja nyilatkozik. Nincs könnyű helyzetben, mert a feketét nem akarja mondani, de fehérnek mégsem nevezheti. Így aztán túl sok a szürke köd. Jellemző, hogy sem a két fenti intézkedéssel, sem az EU-csatlakozással, sem a schengeni határ Záhony és Csap közé helyeződésével kapcsolatban most sem kerül szóba a státustörvény és a magyarigazolvány. Sem a kérdező, sem a nyilatkozó részéről. Vajon nem lenne ideje bevallani, hogy... Mit is? Hogy szemfényvesztés volt az egész?