(2002. okt. 20.) „Csak nem kívánjátok tőlem, hogy megfogalmazzam nemzeti, felekezeti és faji hovatartozásomat? Csak nem kívánjátok tőlem, hogy – identitásom legyen? Elárulom hát nektek: egyetlen identitásom van, az írásbeli identitás. (Eine sich selbst schreibende Identität.)” (Kertész Imre: Valaki más, Magvető, 1997 Budapest, 75. o.) (Idézi: Balogh Endre ITT - azóta magam is olvastam - 2007.)

Azért kell néha vendégeket hívni, hogy az ember kénytelen legyen rendet rakni maga körül.

Ma beszámolót és hivatalos leveleket írtam, továbbá pedig űrlapok, felhasználói szerződések és nyilatkozatok rubrikáit töltögettem, eltűnődve azon, hogy vajon kívánok-e adóelőleg göngyölítéssel élni. Nem kívánok, bár fogalmam sincs, mi az. Göngyölíteni legfeljebb a szőnyeget. Vagy a rendőrség tudja a bűnügyet fel-. No de adóelőleget?

Tegnap késő este a Duna TV-ben Huszárik szépséges Csontváry-filmje. Egyik kedvencem, legalább harmadszor láttam. Amikor 11 tájt vetíteni kezdték, már halálosan álmos voltam, aztán pár perc alatt teljesen megéberedtem. Soha jobb élénkítőszert! A deviáns színész és a megszállott patikus. A vízből repülni vergődő madár, a fehér ló, a zuhatag alatt az örökkévalósággal megkeresztelkedő esendő ember, a vízesés-szakállú öregek, az azóta lebombázott római kőhíd Mosztarban - festményen és eredetiben...

Sütő András naplójegyzete a szeptemberi Forrásban. Rövid, de tanulságos olvasmány, ugyanakkor kétvégű puska. Azt hiszem, az a legtisztességesebb, ha egyik irányban sem sütjük el, azaz nem válunk (el)sütővé.

Ma egy idézetet kerestem egy bizonyos novellából, de a bizonyos novella kéziratát vagy nem őriztem meg, vagy valamely elérhetetlen helyen nyugoszik. Ellenben emlékeztem arra, hogy egy levélben idéztem ezt az idézetet a novellából, tehát elkezdtem a levelemet keresni, hogy abból idézzem a novellából idézett idézetet. És röpke két órai munkával meg is találtam.

Megjött a Mozgó Világtól Címkézett irodalom c. írásom korrektúrája. Úgy fest, valóban benne lesz a novemberi számban! Ennek most, tekintve a kisesszé előéletét, a szokásosnál is jobban örülök.

Éva olyan szinten műveli a naplóírást (LÁSD) hogy nekem szinte elment a kedvem, labdába sem rúghatok. Gyakorlatilag egy kisnovellát ír minden nap. Akadt barátom is, aki hasonlóan vélekedik: jobb, ha meg se nyikkanok.

Fontos nap a mai: többhavi hanyagolás után újra nekiálltam a regényemnek. Ha az ötlet első felmerülését is számítom, akkor 13 éve írom... 93-ban kezdtem komolyabban dolgozni rajta, és már legalább kétszer befejeztem. Egyszer 96-ban, mielőtt megjárta az első, és egyszer 98-ban, mielőtt megjárta a második kiadót. Mindenütt kiadásra érdemesnek gondolták, megpályáztatták, de a pályázat sikertelen volt, így visszavettem a kéziratot. 2001-ben megpróbáltam feltenni az Internetre (lásd), de félúton abbahagytam, mert az anyag keményen ellenállt. Könyvnek képzeltem el, ám digitálisan elkezdett maga a lényeg is valami más lenni. Meg is untam a bajmolódást a weblapokkal. Aztán az idén tavasszal elkezdtem az egészet átírni. Teljesen átdolgoztam a felépítését, és megpróbáltom a szöveg egészén is javítani, gyakorlatilag mindent elkezdtem újraírni. Aztán nyáron abbahagytam. Hogy most miért vettem elő és miért láttam neki nagy elszántsággal, arról egyelőre nem akarok semmit elárulni. [A Szembesülés c. hiányregényemről van szó. érdekes lehet összevetni a 2001-ben webre tett szövegeket összevetni a könyvben megjelentekkel. Alighanem több a különbség, mint az egyezés. - 2007]

Végel László írja tegnapi naplójában a Teraszon: „hallom a rádióban, hogy Magyarország 2004-ben EU-tag lesz, ami azt jelenti, hogy már 2003 júliusában bevezetik a vízumkényszert. Ez azt jelenti, hogy búcsút vehetek a szokásos pesti utazásoktól. A hetvenes évek jutnak az eszembe.” Hát igen, ugyanígy fest ez Észak-Kelet felől, mind Délről nézve. A Kárpátalja c. lap honlapján olvastam, hogy Kovács Miklósnak, a KMKSZ elnökének sincsen semmi kételye affelől, legkésőbb jövő összel érvénybe lép a vízumkényszer Magyarország felé. Kolos már most sem tud vosszamenni Szlovákiába a főiskolára, amelynek alig két hete lett a diákja... Fiának hasonló gondjairól ír levélben a szabadkai Fekete Jóska. Hiába, jó dolog szerb vagy ukrán állampolgárnak lenni mostanság!