(2002. nov. 6.) Vitéz Györggyel beszélgetett tegnap este Érdi Sándor a televízióban. A Kanadában élő költő lenyűgöző egyéniség, színesen, odafigyeltetően beszélt önmagáról, az irodalomról, a vallásról, a világról. Legérdekesebbnek azt találtam, amit állítólagos „hontalanságáról”, elszakadtságáról mondott: ez különösebben soha nem foglalkoztatta, no meg hogyan lehetne ilyesmiről beszélni az internet korában, amikor pillanatok alatt az összes barátját elérheti.

(2002. nov. 4.) Többen is felköszöntöttek ma. Az elsőknél még szabadkoztam, hogy egyrészt a családi hagyomány nem a mai napot, hanem január 28-át tartja számon Károly-napként, másrészt meg ha valamit, hát a névnapot soha nem vettem komolyam. Szerencsére a családunk se nagyon. A születésnapoknak ellenben van némi rangja és rituáléja, amely engem, különösen, ha a sajátomról van szó, évről évre jobban zavar, és már jóideje erőt kell vennem magamon, hogy elfogadjam: másoknak fontos megünnepelni engem.

(2002. nov. 3.) A Beszélő elfogadta közlésre Valóságpróza és látszatvalóság című tanulmányomat. Ez amellett, hogy hízeleg a hiúságomnak, más jelentőséggel is bír: egy másik, kifejezetten irodalmi és irodalomkritikai folyóirat, ha barátilag is, de elutasította ezt az írásomat, a Beszélő ellenben, amelynek sokkal kevésbé vág a profiljába, hogy egy határon túli magyar régió prózairodalmának aktuális problémáival foglalkozzon - elfogadta. Ugyanaz ismétlődik, mint a Mozgó Világban most megjelenő Címkézett irodalom című esszémmel (a Kortárs nem vállalta a közlését - 2007). Ami akkor történt, annak a számomra leszűrhető jelentését csak később értettem meg. A mostaninak már előre tudtam...

Alighanem ideje komolyan elgondolkozni azon: akkor most melyik „oldal” foglalkozik a határon túli magyarság gondjaival?

(2002. nov. 2.) Ma délután, miközben a Nobel-díjas Wisława Szymborska lelegzetelállítóan kitűnő verseit „webszerkesztettem” nagy élvezettel (LÁSD), kicsit ki is pihenve a virtuális irodalmi konferencia gyors előkészületeinek fáradalmait (3 nap alatt félszáznál több küldött és kapott levél!), eszembe jutott SBA barátunk legutóbbi aggodalmaskodása. Évának súgta oda egy tanácskozás szünetében: hogyan viselem a magányt, azt, hogy az itthoniak közül senki nem érintkezik velem. Nyilvánvalóan arra gondolt, hogy 4-5 írótársammal, akikkel korábban kisebb-nagyobb gyakorisággal tartottam, most már nem tartom a kapcsolatot, lévén hogy megharagudtak rám, halálosan megsértődtek az irodalomról vallott nézeteim miatt vagy amiatt, hogy az utóbbi években felmutatott írói és szerkesztői, netán kiadói teljesítményüket kritikával illettem, és ezért kvázi kiközösítettek engem. Éva bölcsen a következőket mondta: miből gondolja azt SBA, hogy számomra nem sokkal hasznosabb és élvezetesebb Stuttgartban, Szabadkán, Bp-en, Bécsben vagy Berlinben élő kollégákkal és barátokkal napi kapcsolatban lenni, akár napi többszöri e-mail-üzenetet váltani értelmes témákban, semmint elviselni, hogy a helybéli költő enyhén spiccesen beállítson, vodkát kérjen, aztán 10 perc múlva már ő legyen a világ legjobb költője és szerkesztője, ebben a minőségében leszólja az összes kollégát és 2-3 folyóiratot azonnal megalapítson együltében, majd néhány óra múlva erősen elázva távozzon, keserűséget, dühöt és kétnapi munkaképtelenséget hagyva maga után.

(2002. okt. 31.) Tegnap versenyt futottam az idővel. Tudtam, hogy másnap (ma) lesz a hét nagyjából utolsó munkanapja mindenszentek és halottak napja okán, így egy csomó dolgot nyélbe kellett ütnöm a konferenciával kapcsolatban. Merthogy virtuális konferenciát rendezek. Részleteit LÁSD ITT. [A link a hónapokkal később lezárt konferencia teljes anyagát bemutató oldalra mutat, tehát nem az akkori előkészületi oldalra, hanem a végeredményre. Az oldalon a BELÉPÉS linkre kattintva - és alulról felfelé haladva - végigolvasható az 5 évvel ezelőtti, eddigi egyik legnagyobb internetes akcióm minden dokumentuma, kezdve felhívásommal és bezárva Bodor Béla összefoglalóival. - 2007]

(2002. okt. 29.) Megjött a Korunk októberi száma. Már nagyon vártam, tudtam, hogy benne van a regényrészletem, még ám fontos, funkcionális szövegek (11 folyóiratoldalon keresztül)! Úgy tűnik, sikerül megvalósítani, amit elterveltem, hogy az új verzió részletei először határon túli lapokban jelenjenek meg. Az első a Várad volt (Nagyvárad), aztán a Szőrös Kő (Pozsony), most a Korunk (Kolozsvár) és közlésre elfogadva egy részlet a szabadkai Üzenetnél, illetve a zEtna webmagazinban. De aztán megtöröm a sort, mert a miskolci Új Holnap fog következni.

(2002. okt. 26.) Nézem az '56-os megemlékezésről készült budapesti felvételeket, és alig-alig hiszek a szememnek. A Naptévé reggeli műsorában Verebes beszélget Méccsel, Kunczéval. A politikusok, még mindig inkább megértő, mint felháborodott hangon komoly szavakat mondanak: a történtekért a jobboldal hisztériakeltői a felelősek.

(2002. okt. 24.) Tegnap Beregszászból Anikó és István. Hónapok óta nem találkoztunk, ritkán jönnek Ungvárra, mi sem járunk túl gyakran Beregszászba; jó volt most kicsit ráérősebben elbeszélgetni.

(2002. okt. 22.) Vidék - vidékiség címmel összeállítás a Bárkában, sok érdekes gondolattal. Füzi László, a Forrás főszerkesztője például a vele szemben támasztott irányzatos elvárásokat elutasítva ezt írja: „...a korábbról örökölt gondolkodásunk akkor fog megváltozni, amikor külsődleges szempontok alapján senkivel szemben nem támasztunk elvárásokat. Döntse el mindenki maga, hogy az adott helyzetekben milyen magatartást választ, s viselje is a következményeit. A legalapvetőbb emberi normákon kívül senkivel szemben nem támasztok követelményeket...” Ajánlom megszívlelésre néhány írótársamnak és levelezőpartneremnek.

(2002. okt. 21.) Ejnye, hát nem ment el szavazni tegnap az a Kossuth téri két és fél millió? [Reagálásom arra, hogy a 2002-es önkormányzati választásokon kevesebben szavaztak a Fideszre, mint ahányan - saját számításuk szerint - nagygyűlésükön jelen voltak. - 2007]

*

Valaki ajánlott nekem valakit, és ez a másik valaki megkért, vennék részt egy internetes honlapon zajló kollektív regényírásban; az is jó lenne, ha a dolgot hirdetném honlapomon. Belenéztem a kollektív regény eddigi szövegébe. Nagyon jól indul (az ötletgazda maga írta az első részletet, még ám avatott kézzel!), na de ami utána jön... A második részlet ezekkel a mondatokkal indul (betűhíven idézem):

 A varosi zaj tompan halatszot a 67 emeletre ami a Columbia Bank epuletteben elhejezet irodajaban Mikola Jozsef zaro munka napjat elenorizte at computeren. Arca nem valami derult.Homlokat felhuzta ,pislogot egy nagyot .A hir ami beugrot kepernyojere nem valami batorito. A notebook billentyuzete erosseb es hangossab uttesekbol reszesult.Valasza a nem regen kapot e-mailre nem boldogitotta .

Rákérdeztem az ajánlónál, valóban komolyan gondolta, hogy nekem ebben részt kell vennem - és hirdetnem az UngPartyban? Hiszen éppen az ilyesmi ellen „harcolok” évek óta!
Megölnek a rossz mondatok, nem bírom elviselni a trehány, hevenyészett fogalmazást. Még gyorsan rótt e-mailekben és Fórum-bejegyzésekben is zavarnak (a sajátaim is, ha el-elkövetek ilyesmit). No de irodalmi szövegben? [Később a fent idézett szöveget törölték a projektumból és ha jól tudom, a közös regényírás ezen a fórumon meghiúsult. - 2007]

*

Újabb meghívás egy rendezvényre arról a helyről, ahonnan a rossz helyesírású és fogalmazású körlevelek szoktak érkezni. A címzettek között az ungvári főkonzul, szerkesztőségek, főhivatalok, minisztérium. A szövegben meg ilyen mondatok:

 A megüresedő helyekre történő új tisztségviselők megválasztása.

Na ja, aki ezt fogalmazta, az is egy megtörtént tisztségviselő.

*

Szepesi Attila megindító visszaemlékezése - Ünnepek és szomszédok - beregszászi gyermekéveire a Kortárs októberi számában. Hitelességével megható írás. Benne a kiskamasz átélő naivitása és a messzire szakadt felnőtt bölcs rálátása.